Rebarbara, te vitaminbomba!

A tájékozatlanok azt hiszik, dísznövénnyel állnak szemben. Mert a rebarbara hatalmas bokorrá képes terebélyesedni, mégsem dísz-, hanem haszonnövény. Piros levélnyelei ilyenkor a legzsengébbek, és savanykás íze miatt egy kísérleti főzést mindenképpen megérdemel.

A rebarbara szerényen bújik meg a zöldségárusok kínálatában, pedig erre semmi oka nincs. Az emberiség már több mint négyezer éve ismeri és használja, részben gyógyhatása, részben pedig konyhai értékei miatt – már aki ismeri, az használja. Főként elegáns éttermek kínálatában találkozhatunk vele, arra a téves felfogásra alapozva, hogy macerás otthon elkészíteni.

Inkább az az igazság, hogy savanykás ízét nem gondoljuk olyan kívánatosnak, mint az édeset, pedig a kettő együtt is nagyon jól kiegészíti egymást. Ezt a jellegzetes savanykásságot a magas alma-, citrom- és oxálsav tartalom okozza, ami a fogyókúrás étrendek közé emelheti. Ráadásul 100 gr növény mindössze 16 gr kalóriát tartalmaz. Gazdag vitaminokban, növényi rostokban, értékes cseranyagokban, ritka flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz. Ásványi anyagok közül nagyon sok benne a kálium, a kalcium, a foszfor, a magnézium, a vas és a szelén. A sok vitamintabletta helyett mennyivel egyszerűbb most főzni valamit a friss rebarbarából!

Készülhet belőle pikáns ízű kompót, lekvár, szörp, likőr, krémleves vagy mártás, sütemény, például pite. A friss, roppanós rebarbara szárainak a két végét vágjuk le, a szárat vékonyan hámozzuk meg. Érdemes nyersen is megkóstolni, akár egy zöldségturmixba vagy jeges teába keverni. Gőzölhetjük vagy párolhatjuk, ezt követően egy omlett egyik alkotórésze vagy egy édes felfújt hozzávalója lehet.

Szokatlan ízét tompíthatjuk meggyel, cseresznyével, almával vagy körtével, de a legütősebb az eper-rebarbara kombináció. Ez a páros krémlevesként és sokféle fűszerrel harmonizálva (fahéj, gyömbér, szegfűszeg, vanília, szerecsendió) még a legfinnyásabbakat is elvarázsolja.

Ha az édesszájú családtagokat szeretnénk rebarbara-hívővé tenni, akkor kezdjük valamilyen rebarbarás desszerttel, például egy pitével. De ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a sok cukorral ne rontsuk el se az ízét, se eredeti értékét, az alacsony kalóriatartalmát. Praktikus inkább egy kevés mézet használni, más, édesebb gyümölcsökkel kombinálni.

A rebarbara leveleit nem szabad megenni, mert azok a bennük felhalmozódott sok oxálsav miatt mérgezőek lehetnek. Ennek sajnos sokan estek áldozatul az első világháború után, amikor az élelmiszerhiány miatt ezzel enyhítették az éhínséget. Igaz, halálos adag 5 kiló rebarbara elfogyasztásával juthat be az emberi szervezetbe. Talán nem véletlen, hogy a rebarbara neve azt jelenti: barbárok gyökere.