A legdrágább étel az, amit kidobunk

Előbb a covid járvány, majd a háború borította fel a gasztronómiai trendeket. Hirtelen, de nem véletlenül a fenntarthatóság lett a legfontosabb. A maradék nélküli anyagfelhasználás és az energiatakarékosság prioritássá vált az éttermekben és a háztartásokban is.

Sopánkodhatunk, hogy mennyivel kerül többe a hús, a zöldség, a gyümölcs, de attól semmi nem lesz olcsóbb. Inkább arra kellene figyelni, hogy amit megvásároltunk és hazavittünk, azt mind használjuk föl, hogy semmi ne menjen a kukába – mert az többszörös energiapazarlás. Amit természetes módon tudtak a paraszti konyhák, az mindnyájunk gyakorlata lehetne: mindent, ami ehető, fel kell használni. A növényeknek nemcsak a termését, hanem az ehető levelét is: az újhagymáét, a retekét, a cékláét.

Főzzünk a szezonnak megfelelő, hazai alapanyagokból, és ne azt válasszuk, ami több ezer kilométert utazott, amíg az áruházláncba ért. Tipikusan ilyenek a különleges halak és a tengeri herkentyűk, de az egzotikus zöldségek, gyümölcsök is. Akinek nincs rutinja a piacozásban és a főzésben, az már telefonos applikációban is megvásárolhatja azt a tudást. A szezononként termő gyümölcsök és zöldségek listájával ugyan nem lehet spórolni az alapanyagok beszerzési árán, de a tudatos vásárlással, a kontinentális szállítási költségek kihagyásával nagyon sokat.

A heti menü megtervezésével tudatosan gazdálkodhatunk az alapanyagokkal. A húsok előkészítésekor kitalálhatjuk, hogy mi legyen a további sorsa a nagyobb darabokból leeső nyesedéknek: brassói lesz belőle vagy alaplé, darált hús és töltelék. A zöldségek vásárlásakor szempont lehet, hogy miből készüljön főétel, saláta vagy köret, és hogy a maradékok milyen új ételben születhetnek újjá. A használt sütőolajtól pedig nem úgy kell megszabadulni, hogy a lefolyóba öntjük, hanem az erre kijelölt benzinkutaknál leadjuk.

Ha választás előtt állunk, akkor az energiatakarékos konyhagépeket vásároljuk meg, köztük az indukciós főzőlapot. Az edényekkel együtt nem olcsó, de egyszeri beruházás, és rövid idő alatt megtérül az ára. Hihetetlen mennyiségű műanyag szemét keletkezik az elviteles ételek után, aminek egy részét ugyan újra lehet felhasználni, de a gyártásukhoz szükséges energia is pénzbe kerül. Az otthoni főzés ilyen módon is növeli a fenntarthatóságot.
A gasztropszichológia első számú tétele, hogy az étkezőasztalhoz ültetett ember először a szemével eszik. Ez azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többet szedni a tányérunkra, mint amennyi belénk fér. A konyhamalac, a hulladékdaráló szellemes, de nem a legjobb megoldás a pazarlás elkerülésére. Egyszerűbb, ha inkább többször, de kisebb adagokat tálalunk. Így elkerülhetjük, hogy a szemétbe kerüljön az az étel, ami készüljön akár a legolcsóbb alapanyagokból, a kukában landolva a legdrágább lesz.