Nagyvilág
Fokozódnak az izgalmak Londonban
Mától már csak második fordulós mérkőzések lesznek a londoni Alexandra Palaceben a Professional Darts Corporation világbajnokságán.
Karácsony után pedig a negyeddöntőkkel tér vissza a verseny, hogy aztán az új évben kiderüljön, ki ülhet a dartsvilág trónjára.
Kedden viszont még az első fordulót fejezték be, persze szokás szerint úgy, hogy a másodikból is játszottak le közben meccseket.
A délutáni program bemelegítéseként a walesi Lewis Williams egészen könnyedén verte a mezőnyből láthatóan lefelé kilógó japán Sibata Tojokazut, az angol Jason Lowe pedig a Sibatánál éppen csak egy kicsit jobb teljesítményt nyújtó svéd Daniel Larssont.
A közönség – a helyszínen és a tévé előt egyaránt – valószínűleg már dartsra vágyott, és a harmadik párosításban meg is kapta: Mervyn King és Ryan Joyce hatalmas meccset vívott, néhol egészen parádés játékot produkálva. Némi meglepetésre Joyce megnyerte az első két szettet, de a második, egyben utolsó szünetben King összeszedte magát, és mindhárom hátralévő szettet nullára nyerte, így biztosítva helyét a folytatásban.
A két angol remek összecsapása megalapozta a hangulatot honfitársuk, Dave Chisnall bemutatkozásához. A délutánt záró – második körös – mérkőzésen a világranglista 14. helyén tanyázó Chizzy pontosan azt csinálta, amit szokott: hol elkápráztatta, hol infarktusközeli állapotba dobálta rajongóit. Hullámzó játékán megint látszott a tőle megszokott dekoncentráltság, amikor a mérkőzések hosszabb-rövidebb periódusaiban úgy játszik, mintha kezdőként, egy vállalati buliban ismerkedne a darts alapjaival. Mivel azonban ez nem így van, Chisnall három szettben hozta a meccset, és simán jutott a negyeddöntőbe. A találkozó érdekessége, hogy fiatal belga ellenfele, Mike de Decker hajszálpontosan olyan átlagot dobott mint ő (96,43), a kiszállók terén pedig jobb volt a mutatója.
Az este, legalábbis színvonal és izgalmak terén méltó folytatása volt a délutánnak, most már csak második körös mérkőzésekkel. Először Vincent Van der Voort lépett színpadra egy holland-angol derbin Adam Hunt ellen, és látszólag simán, három szettben tovább is jutott. Azért csak látszólag simán, mert az első két szetten belül azért 3-2 lett az eredmény, csupán a harmadikat tudta nullára nyerni a jóval esélyesebb holland.
Az Anglia–Hollandia különcsata azonnal folytatódott Michael Smith és Ron Meulenkamp összecsapásával, amin Smith valami elképesztő játékot produkált. A világranglista kilencedik helyezettje tökéletes mentális állapotban érkezett a színpadra, a tőle megszokott lendület sem maradt el, így ellenfele mindössze egyetlen leget tudott megnyerni, az angol pedig bejelentkezett a világbajnokság titkos (vagy nem is olyan titkos?) esélyesei közé.
Nem volt idő kipihenni az izgalmakat, a következő párosításban Dimitri van den Bergh érkezett a színpadra. A fiatal belga játékos mögött nem akármilyen eredménylista áll: kétszeres ifjúsági világbajnok, a felnőttek között már kétszer eljutott a legjobb nyolc közé, tavaly megnyerte a World Matchplayt, és ötödik helyen áll a világranglistán. Ellenfele, a német Florian Hempel 31 évesen első szezonját tölti a PDC versenyein, már az is szép teljesítmény, hogy mindjárt be tudott kerülni a világbajnokságra, aztán ment egy kört. Most meg még egyet: hiába volt ugyanis 100 fölötti átlaga a belgának, Hempel remekül játszott, 75 százalékkal dobta a kiszállókat, és négyszettes mérkőzésen jutott a legjobb 32 közé.
És ha nem lett volna még elég a meglepetésekből, a nap zárómérkőzésén az ausztrál Raymond Smith három szettben legyőzte a nála sokkal esélyesebb, ám rendkívül indiszponáltan játszó dél-afrikai Devon Petersent, akinek így sovány vigaszként annyi jutott, hogy otthon ünnepelheti a karácsonyt.