Elképzelt kultúra – Csányi Vilmos cikkét ajánljuk a friss 168 Óra hetilapból

A modern idők szervezetei, az üzemek, gyárak, iskolák már nem közösségek igazán. Nem is kötődünk hozzájuk olyan hűséggel, mint ahogyan az ősi közösségekhez kötődtek a tagjaik – olvasható a Széchenyi-díjas magyar biológus Humánetológia című, a legfrissebb 168 Órában megjelent írásában.

Egyik híres előadásában Niko Tinbergen fogalmazta meg az etológia kettős feladatát. Az első a viselkedés lefolyásának pontos leírása és az állat életében betöltött funkciójának meghatározása, a második pedig annak felderítése, hogy az adott faj evolúciós történetében a megfigyelt viselkedés mikor, hogyan tűnt fel és változott az idők folyamán. Ez érvényes az emberi viselkedésre is.

Már nem kötődünk annyira

Távoli őseink kis létszámú közösségekben éltek, és az együttműködés különböző formáival kísérletezgettek. Leghatékonyabbnak a kiegészítő együttműködés bizonyult: ebben kialakul egy nagy közös cél, amely részekre bontható, és a közösség tagjai mind megtalálhatják azt a részt, amit elvégezve hozzájárulhatnak a sikerhez. Ezt a beszélt nyelv tette lehetővé. Sok százezer évig a nagy közös cél az életben maradás, az utódok felnevelése volt, és a kiegészítő együttműködés sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint az állatoknál ismert együttműködési formák. A közös célok kijelölése és a részfeladatok elképzelése olyan elmét igényelt, amely virtuális valóságokat is el tud képzelni. Még el sem indultunk, de már mindenki pontosan tudja, mi a feladata, szinte látja a végső eredményt. A közösségek számára a mindennapi beszélgetés, a közös kommunikáció a legfontosabb viselkedési forma. Mindent megbeszélnek, minden tapasztalatot értékelnek, kialakulnak a hasznos hiedelmek.

A modern idők szervezetei, az üzemek, gyárak, iskolák, hivatalok már nem közösségek igazán, hiszen nem tesznek meg mindent tagjaik érdekében, és a tagok is korlátozott mértékben járulnak hozzá a szervezet céljához, de valamennyire közös célokat adnak és számtalan megoldandó részfeladatot. A közösségek helyébe léptek, de a célokat és a részfeladatokat is a cég tulajdonosai határozzák meg, nem a benne dolgozó emberek. Nem is kötődünk hozzájuk olyan hűséggel, mint ahogyan az ősi közösségekhez kötődtek a tagjaik.

Meglódult az emberek fantáziája

A beszélgetés, a hiedelmek kialakításának igénye persze megmaradt, és épp az utóbbi évtizedekben elképesztő formát öltött. Megjelent az internet, az egész bolygó népességének beszélgetése. Mindenki részt vehet, elmondhatja a véleményét, gondját, baját, hiedelmeit. Első nagy örömünkbe némi üröm vegyült, mikor kiderült, hogy gyakoriak a tévedéseken vagy rosszindulaton alapuló álhírek (fake news), az ostoba hiedelmek.

A közös és egyéni feladatokat elképzelő elme sok minden mást is el tud képzelni, manókat, tündéreket, isteneket, ufókat, háziállatot, termést, társadalmat, kísérletet, tudományt, matematikát, és elkezdi keresni az elképzelt világokhoz vezető utakat. Csak sejtjük, hogyan történt, de vagy kétszázezer éve meglódult az emberek fantáziája, és kultúrákat képzeltek el, azok minden jó és rossz következményével. Azóta ezekben élünk.

ph

(Kiemelt képünk illusztráció / Forrás: Shutterstock)