Indigókék nappalik és kertek

A Titkos kert című lenyűgöző installációt elsőként a New York-i Gyermekek Művészeti Múzeumában állították ki, hogy a felfedezés élményét azok a gyerekek is átélhessék, akik ritkán jutnak el a természetbe.

Akácok, krizantémok, rózsák, kaktuszok, pálmafák és szőlőindák nőnek ki a falakból és lógnak a mennyezetről Ian Berry indigókék képzeletbeli vadonjában.

„New Yorkban a gyerekek többsége nem kertesházban nő fel, számukra akartam a városban olyan környezetet teremteni, ahol elbújhatnak, megkereshetik a kis állatokat, és olyan varázslatban lehet részük, amire nem is számítottak. Talán kedvet kapnak ahhoz is, hogy a szüleikkel együtt kiránduljanak az igazi természetbe” – mondta alkotásáról Berry. 

Az installáció már szerepelt Londonban, Barcelonában, és San Franciscóban, augusztustól pedig a Hágai Rijswijk múzeumban lesz látható, Berry Splendid Isolation (Csodás elszigeteltség) című önálló kiállításán, majd innen a Stockholmi Textilmúzeumba kerül, ahol jövő májusig lehet megcsodálni. 

A brit születésű, Kelet-Londonban élő Berry – akit az Art Business News művészeti szaklap kurátorai beválogattak a világ 30 legbefolyásosabb 30 éven aluli művésze közé – pályája elején talált rá a farmeranyagra, azóta készít portrékat, tájképeket és installációkat régi farmerdzsekikből, nadrágokból és anyagmaradékokból. A fenntarthatóság alappillére művészi munkájának: nem csak újrahasznosít, de arra is nagy gondot fordít, hogy a maradékanyagok olyan gyárakból érkezzenek, ahol nem zsákmányolják ki a munkaerőt és a természetet sem. 

„Mindig szerettem farmert hordani, ebben érzem magam a legkényelmesebben. Szeretem a farmer történelmét, azt, hogy bárki számára elérhető, ezért számomra a közösséget is jelképezi. Modern anyag, ami illik a kortárs művészet témáihoz. Mivel ismerős az emberek számára, nyitottabbak arra, hogy új, szokatlan formákban és helyzetekben is találkozzanak vele. Mióta elkezdtem farmerral dolgozni, új oldalait is feltárta előttem – számomra most az urbánus környezet egyre kopó és fakuló társadalmi szövetét jelképezi” – meséli a művész, aki sokat kísérletezik azzal, hogyan lehet bolyhos, vagy fényes felületet, akár fodrozódó vizet megjeleníteni farmerből, bármilyen festék, lakk nélkül. A pandémia alatt készített egy képsorozatot üres úszómedencékről és strandokról, Paradise Lost (Elveszett paradicsom) címmel. Mivel a szigorú brit lezárások alatt végig otthon volt, saját nappalija életnagyságú mását is megalkotta kedvenc anyagából, ez az elszigeteltségről szóló önálló kiállításán lesz először látható.

Bálint Orsolya