Méhek nélkül nincs élet

Ma van a méhek világnapja – az utolsó órában vagyunk.

Sorra készülnek a világvége filmek, amelyekben űrlények vagy zombik pusztítása nyomán válik kietlen pusztasággá a bolygónk, nem látni azonban olyan katasztrófafilmeket, amelyek a méhek utáni világot mutatnák be. Pedig az nagyobb eséllyel köszönthet ránk, mint az élőhalottak korszaka. Az utolsó órákban vagyunk, hogy tegyünk ellene. A méhek világnapja alkalmából összeszedtük, hogyan.

Kínában dunántúlnyi területen hús-vér emberek kis ecsetekkel porozzák be az alma- és körtefákat, hogy azoknak legyen majd gyümölcse. Az Egyesült Államokban évente súlyos dollármilliókat fizetnek a farmerek a méhészeknek beporzási díjként, hogy náluk „dolgoztassák” a méhcsaládjaikat, mert az adott területen teljesen eltűntek a mézelő rovarok, amelyek nélkül a haszonnövények sem adnak termést. Tavasszal a magyar epertermelők arra kérik a honi méhészeket, hogy a földjeikre vándoroltassák a méhcsaládjaikat, hogy megteremjen a szamóca. Nagy a baj.

Az olcsóság ára

Az elmúlt negyven évben nagymértékben megfogyatkozott a világ méhállománya, „a mézelő méh populációja kihalásra ítéltetett” – összegez drámaian Bross Péter méhész, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Az okok összetettek, de mind az emberhez köthetők.

„A globalizációnak köszönhetően olyan kórokozók és károkozók terjedtek el a világon, amelyekre a mézelő méhek nem voltak felkészülve: azok az ázsiából származó atkák vagy azok az afrikai kis kaptárbogarak, amelyekkel helyben meg tudtak küzdeni a rovarok, más területeken iszonyú pusztítást okoztak – mutat rá a méhész. – A lényeg az lett a világban, hogy minél olcsóbban lehessen beszerezni mindent. Mindegy, hogy honnan és hogy mi a környezeti ára: jó példa erre, hogy Floridába, az USA legnagyobb narancstermelő államába, egy láda naranccsal érkezett meg a méheket tizedelő kis kaptárbogár.”

Ugyanígy a mézet is onnan szerzik be a boltok, ahol a legolcsóbb: a nagy üzletláncok polcain távoli országokból érkező termékek sorakoznak, míg a hazai méhészek közül egyre többen kénytelenek feladni hivatásukat, mert nem tudják eladni a körülmények miatt mind drágábban előállítható mézet.

A nagyipari mezőgazdaság környezetromboló hatása, a durva növényvédőszerek, a nem megfelelő permetezési gyakorlat mind szűkítette a méhek életterét, csökkentette a túlélési esélyeiket. Jól látható az átgondolatlan agrártevékenység következménye annak a két országnak a példájából, amelyek a legtöbb növényvédőszert használják fel: az USA-ban 30 év alatt 14 millióról 4 millióra csökkent a méhcsaládok száma, Franciaország méztermelése pedig  évi 35-40 ezer tonnáról 10 ezer tonnára apadt.

Tízből egy

„Az éghajlatváltozásnak köszönhetően hazánkban az akácmézből már nem tízből egyszer marad el a remélt termés, hanem tízből egyszer érhető el – mutat rá Bross Péter. –  Egyre több az aszályos időszak. Télen tavasz van, tavasszal tél. Március elején a nagy melegben kipattant az akác, erre jött az április közepi nagy hideg, és mind elfagyott. Idén egyelőre úgy néz ki, alig-alig lesz akácméz.”

Az említett kórokozók, betegségek miatt eleve gyengébbek a méhkolóniák. „Ez már nem a Micimackó világa, amelyben a nagy fa odvában lakott a méhcsalád. A mézelő méhek önmagukban életképtelenek, egy éven belül elpusztulnak. Tehát ha nincs méhész, mert feladja a hivatását, akkor méh sincs” – összegez Bross Péter.

Ha pedig nincs méh, akkor nincs, aki beporozza a növényt, tehát annak nem lesz termése.

Nem lesz hagyma és paradicsom, tök és dinnye, szilva és körte, kávé és kakaó – a sor szinte a végtelenségig, de legalábbis a Föld növényeinek 70 százalékáig folytatható.

A méhek kipusztulása esetén nem „csak” mézünk nem lesz és nem pusztán a növényeink kerülnek veszélybe, hanem az egész földi tápláléklánc, hiszen a növényevő kisállatok, az azokat fogyasztó ragadozók is megfelelő élelem nélkül maradnak. Az a természeti világ és az a fogyasztás, amit ma ismerünk, teljesen eltűnhet. Az Einsteinnek tulajdonított mondat szerint az utolsó méh után négy évvel vége az emberiségnek.

Vásároljunk termelőtől!

Az elmúlt pár évben a világ talán kezd ocsúdni, egyre jobban felértékelődik a méhek és a méhészek szerepe. Ennek jele az is, hogy három évvel ezelőtt az ENSZ a méhek világnapjává nyilvánította május 20-át, az ismert szlovén méhész, Anton Jansa születésnapját. A magyar méhészek 24 évvel a világ előtt járnak, mert ők már 1994-ben kijelöltek egy napot, április 31-ét, a méhek napjának, hogy felhívják a figyelmet a veszélyre. „Méhek nélkül nincs élet, óvjuk, védjük a méheket, tiszteljük a méhészeket”– kéri Bross Péter a világnapon kollégái nevében is.

Egyéni szinten is sokat tehetünk azért, hogy a folyamatot visszafordítsuk. Bross Péter szerint a legfontosabb, hogy hazai termelőktől vásároljunk mézet. A méhek munkáját segítjük, ha kertünkbe, balkonunkra virágzó növényeket, illetve fűszernövényeket ültetünk. Minél színesebb, illatosabb fajtákat válasszunk, a kék, sárga és bíbor színt nagyon kedvelik a rovarok. Virágzási időszakban sose permetezzünk, de egyébként is javasolt a természetes növényvédőszerek használata, ilyen a fokhagymás permet, amely remek gomba- és vírusölő, használható növényvédőként a borsmenta, a levéltetvek ellen pedig a csalánlevél és a mosódióhéj vízben áztatva. Ha megtehetjük, kertünkben hagyjunk szabadon pár négyzetmétert, hogy „felverje a gaz”, csak a vadvirágok virágzása után nyírjuk le a füvet. Ezeken a területeken sok-sok méhecske gyűjthet virágport.

*

Tudta?

• A méhek a világ leginkább veszélyeztett állatai közé kerültek.

• A szabadon élő, méhészek által nem gondozott vadméhek tavasszal még nem aktívak, így nem lehet „számítani rájuk” a gyümölcsfák beporzásakor. Ezeknél az egyedeknél, csak az anya telel át, számuk tavasszal a beporzókat tekintve nem jelentős. Így még inkább fontos a méhészek szerepe a méhek megmaradásában, hiszen egy-egy általuk tartott méhcsalád 20 ezer egyeddel telel át.
• A rovarölőszerek a méhek ideg- és immunrendszerét károsítják, így nehezebben tanulják meg az élelemszerzéshez nélkülözhetetlen navigációt és még védtelenebbek a kórokozókkal szemben.

Kertész Anna