Generációkutató: A járvány elhozta a jelenbe a jövőt

Generációkat átformáló élmény lehet a koronavírus-járvány: elterjedhet a home office és a digitális oktatás, de akár függőségek előtt is megnyithatja az utat. Bereczki Enikővel, a Generation Dilemmas alapítójával beszélgettünk.

Lehet-e a járvány egy generációképző élmény a Z-, vagy az alfa-generációsoknak?

Mindenképpen. Az idősebb alfa-generáció tagjainak ez egy maradandó élmény, emlékkép lesz, és a Z-generációt is melléjük sorolnám. Olvastam olyan cikkeket, amiben elnevezték őket „karantiniknek”, vagy az amerikai sajtóban „c-generációnak”, Covid-generációnak.

Az Y-generációnak 9/11 és a 2008-ban kezdődő gazdasági válság volt hasonló, generációt formáló tapasztalat. Ezek az események fontosak, ha meg akarunk érteni egy generációt: ha ezek a történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális, technológiai hatások pont ilyenkor érik őket, amikor a személyiségük fejlődik, akkor az értékrendjüket is alakíthatják. Lehet, hogy a mostani események hatására az fog beépülni, hogy jobban kell ügyelnünk az egészségünkre, jobban kell figyelnünk egymásra, jobban kell vigyáznunk az idősebbekre.

A kijárási korlátozás kiélezheti a generációs ellentéteket?

Azt látom, hogy a fiatalok kiakadnak az idősebbekre, hogy miért nem tudnak otthon maradni, miért nem vesznek fel maszkot. Az idősebbekhez is eljutnak ezek az információk, de ők már keresztülmentek egy rendszerváltáson, néhányan a második világháború alatt is éltek, ez a járvány pedig eltörpülhet ilyen események mellett. Családon belül is kirobbanhatnak a generációk közti feszültségek: a szülők most nehezebben viselik, ha a tinédzserek feszegetik a határaikat, még ingerlékenyebbek, a gyerek pedig az ingerlékeny visszaszólásokra még érzékenyebben reagál. Viszont olyan családokban, ahol a szülők munkája megmaradt, és nincsenek alapvető feszültségek, épülni is tudnak a családok ebben az időszakban. Mind a két oldalt látom.

Melyik generációt viseli meg leginkább a kijárási korlátozás?

Olvastam egy néhány éves tanulmányt, ami az idősebbek kapcsolatrendszerét vizsgálta, és látható, hogy több emberrel tartottak offline kapcsolatot, mint a fiatalabbak. Akár a szomszéddal, a boltban, vagy a családtagokkal beszélgettek, ezeket a hús-vér együttléteket kevésbé tudja pótolni az online beszélgetés. Ehhez szoktak hozzá.

A fiatalok viszont azt szokták meg, hogy online is tudnak egymással beszélgetni. Azt várhatnánk, hogy náluk ez a hiány nem jelentkezik, de nagyon sokan ki vannak készülve, nekik is fáj, hogy nem tudnak találkozni a haverjaikkal, osztálytársaikkal. Egyre többen döbbennek rá, hogy egészen más találkozni a valós térben, látni egymást, mint amikor a képernyőn keresztül tartják a kapcsolatot. A járvány egyik komoly következménye az internetfüggőség térhódítása is, ami minden generációt érinthet, de a fiatalok a legveszélyeztetettebbek. Az online játékfüggőségnek, a közösségi média-, és internetes pornófüggőségnek messzemenő következményei lehetnek a fiatalok jövőjére, tanulmányaira, munkájára, párkapcsolataira.

Az X- és az Y-generáció sincs könnyű helyzetben. Róluk azt gondolnánk, hogy már tudnak gondoskodni magukról, családjukról, már sok mindent megtapasztaltak, de ne felejtsük el, miért nevezik őket „szendvicsgenerációnak”: nekik a gyerekekről is gondoskodniuk kell, a munkájukat is el kell végezniük, és az idősebb szülőket is el kell látniuk.

Mennyire hajlamosak az idősebb generációk az okostelefonok használatára?

A járvány biztosan ráerősít az okostelefonok terjedésére az idősebbek között is. Várható volt, hogy az idősek is egyre jobban rákényszerülnek arra, hogy bár ódzkodnak a technológia használatától, mégis sokkal jobban be kell építeniük azokat a mindennapjaikba, mint eddig. Nagyon furcsa ez a helyzet: olyan, mintha a jövőt behozta volna a jelenbe. Várható volt, hogy a home office el fog terjedni: még azok a cégek is tisztában voltak vele, hogy csak ideig-óráig tudják késleltetni, ahol nagyon bizalmatlanok a vezetők. Tudtuk, hogy egyszer a digitális oktatás is eljön, de most egyik pillanatról a másikra meg kellett lépni.