Kiemelt hírek
„Ő volt a király!” – így temették el Nagy Grófót
Szombaton helyezték örök nyugalomra a híres roma zenészt, Grófót, azaz Kozák Lászlót. A 49 éves cigány muzsikus koronavírus miatt vesztette életét. A mulatós sztár Kis Grófo édesapját a roma hagyományok szerint kriptába temették a szolnoki temetőben, a szertartáson a népes rokonság mellett zenésztársak és hazai celebritások búcsúztak. Végigkísértük az eseményt.
Pontos idő itt nincsen – böki oda egy sírásó a kérdésemre, hogy mégis mikor indul a gyászmenet. A díszes kültéri ravatalnál várakozunk mi, sajtósok, a biztonságiak és a szervezők, akikkel már meg is töltenénk egy átlagos temetést. De ennél jóval több embert várnak ide: Nagy Grófónak megszámlálhatatlan rokona, rajongója, tisztelője van a városban és az országban. Aki pedig nem Kozák László miatt, hát az ifjabb Grófo kedvéért van jelen – Kis Grófo apja nyomdokaiba lépve viharos gyorsasággal hódította meg „mulatásinak” nevezett zenei stílusával a hazai közönséget. Nem is lehetne eldönteni, ki a népszerűbb: apja vagy a fia.
Hangfalból dübörög a fájdalom
A kripta nyitott fedele mellett egy asztal várja a rokonságot pogácsával, whiskyvel, és Grófo kedvencével, a Kis Grófo slágerekben is sokszor megénekelt Henessy konyakkal. Az óriáskivetítőn egyelőre némán peregnek egymás után a zenész életének pillanatfelvételei, köztük olyan is, amelyen Nagy Grófo már a mennyországban, Jézus Krisztus jobbján, fehér galambokkal, egy másikon pedig a felhők között, angyalok kíséretében látható.
A távolból aztán közeledni kezd a gyászmenet: a két apa nélkül maradt fiú keserves siratódalokat énekel gitárkísérettel, kihangosítva, oláh cigány és magyar nyelven.
Előttük egy kisteherautó döcög, platóján négy óriáshangfalból dübörög a fájdalom. Őket követi a koporsót szállító négylovas, hófehér hintó és a kígyózó tömeg, köztük sárgamellényesek figyelmeztetnek táblákkal a 1,5 méteres távolságtartásra. Maszk használata kötelező, így próbálják szavatolni a 2-300 gyászoló biztonságát a gyülekezési tilalom alatt.
A romáknál nagy hagyománya van a gyásznak. A család a temetés előtt napokig virrasztást tartott, a gyászolók az elhunyttal kapcsolatos közös emlékeiket idézték fel, róla beszélgettek, tiszteletére kedvenc ételeit, italait fogyasztották, mintha még élne.
„Hozzatok egy Henessyt!”
Nem mindenki mehet a lovas hintó után, sokan kétoldalt, a sírok között kénytelenek kísérni a menetet. Hosszú az út. „Nagyon rossz, hogy elment Grófo, mi inkább őt hallgattuk, nem a kicsit. Közelebb állt a szívünkhöz a zenéje” – árulta el a menetet kísérő három tizenéves lány. „Azt mondják, nem maradhatott el lagzi Grófo nélkül, de én még soha nem hallottam róla, csak a fiáról, a Kis Grófóról” – mondta viszont egy épp arra járó idős néni.
Egy nagydarab srác pedig arról mesélt büszkén: 300 kilométert utazott ide Iván nevű falujából, hogy elbúcsúztassa kedvencét. Nagy Grófo hozzájuk is járt fellépni búcsúba, falunapra, keresztelőre, lagzira, ahogy hazánk minden szegletébe. „Még Amerikában is járt!” – emelte a tétet a barátja. „Ő volt a király! Ilyen még egyszer nem születik, az biztos!” – tette hozzá.
Közben a siratóénekek néha jajveszékelésbe fordulnak, amit rendre megszakít egy-egy kiszólás: „Lassabban!” – „Adjál rá hangot, testvérem!” – „Hozzatok egy Henessyt!” Hihetetlenül lassan vonul a menet. A lovak alig lépnek kettőt, az éneklők rá is ripakodnak a kocsisra, hogy álljon meg. Ilyenkor hosszú percekig áll az éneklő gyászmenet – mintha vonakodnának a túlvilágra engedni a zenészt. A társaságnak végül 2,5 órájába telt elérni a ravatalig, de az ének egy pillanatra sem hallgatott el.
Aranyeső
Mire megérkeznek a ravatalhoz, az érzelmek a tetőfokára hágnak. „Hadd szóljon a technika, egészen a mennyországig! Nézzetek a képernyőre, ott a király! Meghalt!” – üvölti fájdalmában Grófo nagyobbik fia. A rokonság is egyre hangosabban kiabál, sír, mintha az egész világgal tudatni akarnák, mi történt. A letakart üvegkoporsó körül nagy a tömeg, rájuk is szólnak, hogy engedjék közelebb a közvetlen hozzátartozókat. Lagzi Lajcsi eljátssza trombitán az Aranyesőt, majd újabb siratás után szóhoz jut a katolikus pap, aki arról beszél, túl korán hívta magához az Úristen Grófót. Végül az elhunyt nevében felsorolja, kitől búcsúzna a zenész. Az egyik rokon közbeszól, hogy Grófo lassabban szokott beszélni. Mielőtt örök nyugalomra helyezik a testet, Gáspár Győző, Bódi Guszti és felesége is lerója tiszteletét.
A muzsikus mellé szívének kedves tárgyait, ruháját, hangszerét, kedvenc konyakját is eltemetik. A roma szokások szerint a halott zsebébe pénzt tesznek, hogy legyen mivel megfizetnie a vámot a túlvilágon.
Török Dániel