A járványkorlátozás miatt ismét vízzel telt meg egy erdélyi tó

A püspökfürdői tó korábban kiszáradt, mert a környékbeli hotelek elszipkázták az utánpótlást adó termálvizeket, de most, a lecsökkent turizmus miatt ismét megtelt a meder.

A turizmus leállása miatt újra termálvízzel telt meg a korábban kiszáradt püspökfürdői tó, több állat és növényfaj utolsó példányainak egykor természetes élőhelye, azonban

a védett élővilág egy része menthetetlenül kipusztult belőle.

A természetvédő szervezetek a 2010-es évek elején hívták fel a figyelmet arra, hogy a püspökfürdői termálvizes rezervátum korábban egyhektáros felületű tava tócsává zsugorodott, és télen be is fagyott. A püspökfürdői termáltóban olyan egyedi fajok utolsó példányai éltek természetes környezetükben, mint a bordás homorcsa nevű csigafaj, a Racovita-kele elnevezésű halfaj és a hévízi tündérrózsa, amely Európában egyedülálló módon maradt fenn őshonos növényként. Legközelebbi rokona a Nílus deltájában található meg.

A pofátlanságnak nincs határa

A szakértők a védett élőhely pusztulását már akkor annak tulajdonították, hogy Püspökfürdőn, Félixfürdőn és Nagyváradon is számos szálloda és panzió végzett – sok esetben illegális – fúrásokat, hogy a medencéit és a fűtési rendszerét termálvízzel működtesse, a föld alatti termálvízlelőhelyek kapacitása pedig véges.

Venczel Márton biológus, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum természettudományi részlegének vezetője a Krónikának elmondta: a termáltó duzzadása is bizonyítja, hogy a szakembereknek igazuk volt. Nagyobb a termálvíz-kitermelés a környéken, mint amit a természet megenged. Ennek ellenére csekélynek tartotta az esélyét a rezervátum megmentésének.

„Sokkal nagyobb a gazdasági érdek, mint a természetvédelem iránti elkötelezettség”

– idézte a Krónika a biológust. Ezért szerinte csak addig marad meg a termáltó, amíg újra nem indul a turizmus.

Ha visszajönnek a turisták, tovább pusztul a tó

Az élőhely tíz évvel ezelőtti állapota már nem állítható vissza, az őshonos növény- és állatfajok már nincsenek ott. Venczel Márton elmesélte, hogy megpróbálták laboratóriumi körülmények között megmenteni, de végül

a bordás homorcsa nevű csigafajt sem sikerült szaporítani, és véglegesen kipusztult.

„A Racovita-kelét most is tartják néhány akváriumban, de ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra visszatelepíthető lenne. Jelentős populáció kell ahhoz, hogy életképes legyen a szabad természetben. Azáltal, hogy az egyedszám lecsökkent néhány tíz példányra, végveszélyben van” – mutatott rá a biológus.

A szakember szerint a legegyszerűbb a hévízi tündérrózsa visszatelepítése lenne, hiszen ez trópusi fajként a Nílus deltájában is előfordul, és üvegházakban is tartják. Ha azonban nem tartható fenn az optimális vízszint, ez sem élne már meg egykori természetes élőhelyén.