A Morgue utcából elindult egy műfaj

Miss Marple, Sherlock Holmes, Hercule Poirot, Columbo. A krimi az egyik legkedveltebb populáris műfaj, és most, mikor több időnk van olvasni, biztosan sokan merülnek el egy-egy fiktív bűntényben. Ma 179 éve, hogy megjelent az első detektívtörténet: Edgar Allan Poe, A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája, mi pedig kinyomoztuk, miért ilyen népszerű még ennyi év távlatából is.

1841 áprilisában egy különleges novella jelent meg az amerikai Graham’s Magazine-ban. A Morgue utcai kettős gyilkosságot a lap akkori szerkesztője, Edgar Allan Poe írta, és ezzel meg is alapozta a modern detektívtörténetet. A sztori elbeszélője egy névtelen narrátor, aki Párizsban megismerkedik C. Auguste Dupinnel, aki rendkívüli következtetőképességéről tesz tanúbizonyságot, már a novella elején. Mikor az újságban egy furcsa bűnesetről olvasnak, melyben egy lányt és édesanyját szokatlan és érthetetlen körülmények között gyilkolták meg, Dupin hadba hívja deduktív képességit.

A kulcsszó: visszakövetkeztethető

Az akkori olvasók számára meglepő újdonságként hatott Poe novellája. Miként azt Benyovszky Krisztián irodalomtörténésztől megtudtuk – aki több tanulmányában foglalkozik a krimivel és Poe műveivel –, a logikai következtetést már korábban is használták irodalmi művekben, de az, hogy egy titokzatos bűnténnyel legyen párosítva, azt Poe lépte meg először. „A rejtélyes gyilkossági ügyet megoldó amatőr detektív logikus okfejtését állította a figyelem középpontjába, ügyelve mindeközben arra is, hogy a megoldás meglepő, ugyanakkor »visszakövetkeztethető« legyen. Ehhez pedig felhasználta bizonyos korabeli tudománynépszerűsítő munkáknak azt a módszerét is, hogy egy-egy felvetett elméleti problémát valamilyen konkrét példával szemléltettek. Ezért előzi meg a három Dupin-novellában a gyilkossági eset ismertetését egy teoretikus, módszertani okfejtés” – mondta lapunknak Benyovszky.

Bár A Morgue utcai kettős gyilkosság szenzációértéke ma már jóval kisebb, mint 179 évvel ezelőtt, ám még 2020-ban olvasva is izgalmas krimi. Miként Benyovszky mondta: „Poe a korabeli olvasók szenzációéhségét is igyekezett kielégíteni azzal, hogy a novellában a címadó bűnesetről egy folyóiratcikk számol be kellő részletességgel – úgy, ahogyan az akkori napi sajtóban is szokás volt. Hangsúlyozni kell, hogy

nem hétköznapi bűntényről van szó, hanem egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságról, amely ráadásul látszólag kivitelezhetetlennek tűnik a zárt ajtók és ablakok miatt.

Úgy gondolom, a brutalitás és a lebegtetett fantasztikum teszi, teheti ma is érdekessé a sztorit (bár a skandináv krimik gyakran öncélú és ritualizált vérengzései következtében azért az ingerküszöb mára nagyban kitolódott). És persze az, ahogyan a »penge« Dupin borotvaéles elmével, a belehelyezkedést és a logikai analízist kombinálva, fejti fel lépésről lépésre a borotvás kettős gyilkosság rejtett szálait.”

Klasszikussá érni

Poe A Morgue utcai kettős gyilkosságon kívül még két novellát írt Dupin főszereplésével, melyek közül Az ellopott levél szintén fikció, ám a Marie Roget rejtelmes esete egy megtörtént rejtélyre ad fiktív magyarázatot. A detektívtörténet zsánerének alapja természetesen a Morgue utca, ami azonban nem a megjelenés pillanatában kapta meg e megtisztelő címet, hanem – miként Benyovszky Krisztiántól megtudtuk – „a későbbi hatástörténete avatta műfajteremtővé a szöveget. Mindenekelőtt az, ahogyan a Holmes- és Poirot-történetekben rögzülnek és továbbíródnak a Dupin-novellák jellegzetes elemei:

• a nyomozók jelleme, módszere,
• az elbeszélő nézőpontja és
• a cselekmény szerkezete.

Poe Dupin alakjában megalkotta a különc amatőr detektív prototípusát, aki kivételes szellemi képességeinek köszönhetően oldja meg a rejtélyt, lepipálva közben a rendőrséget is. S kialakított egy olyan elbeszélői struktúrát, amelynek a fő szervező elve az elhallgatás, a sejtetés, a félrevezetés, a halogatás, a fordulatértékű megoldás és a mindent tisztázó magyarázat.”

Hazai hatások

A magyar krimi viszonylag későn jelent meg a műfaji palettán, így nagy kérdés, hogy volt-e bármi hatása A Morgue utcai kettős gyilkosságnak a hazai irodalomra? A novella 1875-ben Mikszáth Kálmán fordításában is megjelent magyarul, Rejtélyes gyilkosság címmel. Mikszáth az eredeti francia szöveget és egy, ma már kevéssé ismert, és nem is túl jól sikert fordítást – Hang Ferencét – vette alapul (a mostani, mindenki által ismert szöveg Pásztor Árpád fordítása). Nem csoda, hogy a történet elsősorban magára Mikszáthra hatott. Miként Benyovszky elmondta, Mikszáth műveinek bűnügyi motívumaiban tetten érhető Poe detektívtörténeteinek hatása, elsősorban a „titkokra épülő és meglepő fordulatokkal élő cselekményében (A lohinai fű, Apám ismerősei, Homályos ügy, Szent Péter esernyője). Cholnoky Viktor pedig A szürke ember című novellájában írta újra a Morgue utcát, pontosabban annak néhány kulcsmotívumát felhasználva írt egy magyar variációt, amelyet nem is annyira az egyezések, hanem az adaptációból eredő különbségek miatt érdemel figyelmet.”

Morgue utca a vásznon – a novella fontosabb filmfeldogozásai
– Sherlock Holmes in the Great Murder Mystery (1908) – az első, némafilmes feldolgozásban Dupin helyett műfajtörténeti utódja, Sherlock Holmes nyomoz az ügyben
– A Morgue utcai kettős gyilkosság (1932) – a főszerepben: Lugosi Béla
– Phantom of the Rue Morgue (1954) – kezdetleges, 3D-s jelentekkel
– A Morgue utcai gyilkosságok (1971) – a filmadaptáció detektívje Vidocq, akit az első valódi nyomozóként tartanak számon
– A Morgue-utcai gyilkosság (1986) – felejthető tévéfilm, viszont Val Kilmer, Rebecca De Mornay és George C. Scott is játszik benne