„Nem kell elhinni, hogy minden más lesz ezután”

Nem ítéli el a fogyasztói magatartást, de a válságok szerinte tükröt tartanak a társadalom elé. Chikán Attila közgazdászprofesszor, a Corvinus Egyetem egykori rektora, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere a Covid‒19 járvány első 8 hónapjának gazdasági eseményeit értékelve arról is beszélt, nem kéne mindent a vírus szemüvegén keresztül nézni.

A magyar gazdaság erős ipar, mezőgazdaság és innováció híján ingatag lábakon áll, ezért kiszolgáltatott. Mekkora lyukat ütött rajta a járvány? Lefelé, vagy felfelé tartunk?

Most épp lefelé megyünk. A magyar gazdaság elmúlt évekbeli működése már magában hordozta a visszaesés lehetőségét, tehát veszélyhelyzetből indultunk. Az a világgazdaság ciklikusságából is jósolható volt, hogy jönni fog egy hullámvölgy. A koronavírus ezt mélyítette el, és helyezte más dimenziókba. Az előző időszakban a magyar gazdaság viszonylag jó makrogazdasági teljesítményét főként a nemzetközi konjunktúrának, az EU-s pénzeknek és az alacsonyan tartott forintárfolyamnak köszönhette. A kormány az első hullámban úgy döntött, inkább az egészségügyi hatásokat küszöböli ki a gazdasági helyett, így relatíve jó járványadatokat mutathatott fel. Cserébe a gazdaság erősen visszaesett. Az első előrejelzések optimizmusát hamar megtörte a GDP év közepi 13-14 százalékos csökkenése, ennek fényében az év egészére prognosztizált 5-6 százalékos GDP-csökkenés nem számít katasztrofálisnak. Az viszont nagy baj, hogy a kormányzat a társadalmi következményekkel nem foglalkozott súlyuknak megfelelően. A gazdaságsegítő intézkedések pedig nemzetközi összehasonlításban végtelenül szerények voltak, így mostanra nagy lyukak tátongnak elsősorban a KKV szektorban. A kormány összességében elfogadhatóan teljesített a járvány egészségvédelmi ügyeiben, de rosszul a gazdaságban okozott károk kezelésében. Emiatt olyan emberek kerültek bajba, vesztették el vállalkozásukat, megélhetésüket, akik erre egyáltalán nem számítottak, és sokan egyszerűen kiestek a középosztálybeli státuszból. Az tehát, hogy a kormányzat szociális oldalról nem kezelte a válságot, nagy károkat okozott a vállalkozásoknak, a tartalék nélküli friss munkanélkülieknek, és a legszegényebbeknek.

Melyik járványkezelési stratégia tűnik ma jobbnak?

Mivel a gazdasági és egészségügyi mutatók egyik napról a másikra változnak meg, nem lehet azt megmondani, hogy az a jó megoldás, ha ráengedjük az emberekre a vírust, vagy az, ha bezárkózunk; teljesítmény nélkül osztunk alapjövedelmet, vagy a vállalkozások kényszerfejlesztéseit támogatjuk. Sötétben tapogatózunk.

Az alapvető gazdasági modellek mennyire fognak átértékelődni? 

A válság kiélezte az eddig is létező problémákat, de úgy gondolom, az ismert folyamatok fognak folytatódni. Ez a logikus. A kapitalizmus olyan, fejlesztendő változatát fogjuk élni, amiben nagyobb szerepet kap a fenntarthatóság, az energiatakarékosság. Néhány terület fejlődését azonban felgyorsította a vírus. Ilyen a digitalizáció, a home office-szal reprezentált rugalmas munkavégzés, vagy a betegség miatt kieső dolgozókra kitalált váltott ütemű munkavégzés. Ezek az értelmes újítások pozitív hatásként értékelhetőek.

Le lehet szokni a GDP növekedés kényszeréről? Le kellene tennünk a fogyasztás hajszolásáról?

Ettől a felvetéstől borsódzik a hátam, mert leegyszerűsítő. Az emberi természet része, hogy mindig többet akarunk, ebben semmi rossz nincs. A történelem során végig a szükségleteink mind teljesebb kielégítésére törekedtünk. A kérdés, hogy mit tekintünk szükségletnek. Most, amikor a javak soha nem látott bőségben állnak rendelkezésre, talán tömve vannak fölösleges dolgokkal a boltok, másrészről nem egyféle bakancsot kell hordanunk. Ma a környezet fenntarthatóságát is kezdjük fontosnak tekinteni, ez jó, de a megoldásokon még dolgoznunk kell. A válság arra biztosan jó, hogy ráijeszt az emberre, hogy észrevegye az anomáliákat, túlkapásokat.

Milyen lesz a 2021-es év?

Nehéz. Kezdetben azt hittük, 2021 már a felépülésről fog szólni, de a mély szakasz folytatódik, ehhez pedig növelni kell a stressztűrő képességünket. Mert amikor sokkhatás ér minket, hamar össze tudjuk kapni magunkat, de a tartós stressz másfajta alkalmazkodást kíván. A gazdasági növekedés jövőre elérheti a válság előtti szintet, de nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, hanem sokkal mélyebbről indulunk.

Fél éve azt nyilatkozta, a világjárvány „teret nyit a populisták és a diktatórikus álmokat szövögető politikusok előtt”, akik a józan ész helyett az indulatokra, félelmekre játszanak. Ez várható?

Eddig az élet ezt igazolta, de nem mernék jósolni pár nappal az amerikai választás előtt, ami fontos jelzés lesz ebből a szempontból is. Kiderül, az USA népe túllépett-e a populista igényeken. A világhelyzet alakulása persze még ennél is bonyolultabb, Kínát például továbbra sem tudjuk biztonságosan megítélni, és sorakoznak a kérdések Afrikával, vagy az iszlám világgal kapcsolatban is. Fontos, hogy nem szabad az egész világot a koronavírus-válságon keresztül nézni. Nagy pofon ez mindenkinek, a társadalom tanul, de nem lesz minden más ezután sem. 

Török Dániel