Tálos Lőrinc: Picit korrupt, picit rasszista, de a miénk?

A Pesti Hírlap hétvégi kiadásából adjuk közre Tálos Lőrinc publicisztikáját. 

A borsodi 6-os választókerületben tartott hétvégi időközi választás eredményének semmilyen tanulsága nincsen. Valójában még tétje sem volt a választásnak, csak a Gyurcsány Ferenctől az alkalomadtán – kizárólag apátiában és utólag megbánva – zsidózó jobbikos jelöltig érő választási szövetség igyekezett felruházni azzal, amivel jó előre borítékolta a sejthető vereség utáni kínos magyarázkodásokat. 

Az eset szabályos illusztráció arra, mi történik, ha a politikusok elhiszik a saját túlzásaikat. A „kétharmad lebontása” akkor sem hozott érdemi változást a kormány politikájában, amikor valóban sikerült. A „választási csodafegyver”, az eddigieknél szélesebb körű összefogás tesztjének kikiáltani egy legalábbis kétesélyes választást pedig csak oda vezethet, hogy végül magyarázni kelljen a bizonyítványt. Egyre jobban belebonyolódva és egyre kínosabban. 

Ami valóban tanulságos, az nem maga a semmiféle meglepetést nem hozó eredmény, hanem a választási együttműködést összehozó politikusok reakciója a vereségre. Szűcs Imre, a Jobbik Bács-Kiskun megyei közgyűlési képviselője például azonnal levonta a konzekvenciákat egy azóta eltávolított posztjában: a vereségről az tehet, hogy a választókerületben sok a cigány. 

A magát az összellenzéki összefogás kulcsfigurájának, kovászának és karmesterének tartó Márki-Zay Péter hosszú és felesleges, szerepzavarról árulkodó posztban elemzi a vereség okait, amelyben a mások által megfogalmazott kritikákra is kitér. Ebben egyszerre magyarázza, hogy baloldali jelölttel jobboldali szavazókat vesztettek volna és még rosszabb lett volna az eredmény, de azt is, hogy a baloldal és a cigányság számára elfogadhatóbb jelölttel jobb eredményt lehetett volna elérni. Hogy melyik állításával ért egyet, az nem teljesen világos. 

Ugyanő, miután napvilágra került, hogy a kampány során egy homofób választópolgár neki szegezett vádjaira úgy reagált, hogy „a Fidesznél több meleg egyik pártban sincs” kínos magyarázkodásba fogott, hogy ő csak tényeket állított értéksemlegesen, majd megfejelte korábbi állítását egy hátsó fertályba szorult szexjátékról szóló pletyka név nélküli felemlegetésével. Alighanem tényleg nem érti miről beszél. 

Hadházy Ákos eközben saját dilemmáját osztja meg a nyilvánosságról, mely szerint tudomása volt arról, hogy Bíró nemcsak rasszista, de korrupt is, és, hogy szólt ő róla a mégis Bírót jelölő pártoknak, de csak halkan, nehogy veszélyeztesse a kampányt. Az ügy – amely Hadházy megfogalmazásában „alkalmas lett volna egy Korrupcióinfó illusztrálására” , továbbá „annál is jóval súlyosabb, mint amit a kormánypropaganda harsogott” – ellenére „úgy tudott segíteni a jelöltnek”, hogy csak a pártelnököket tájékoztatta a tudomására jutott információkról, a nyilvánosságot nem. Ízlelgessük: segíteni a korrupt jelöltnek. Hallgatással. 

Foglaljuk össze: az összellenzéki összefogás résztvevői nem építettek fel semmilyen üzenetet, amire a kampány lehetőséget adott volna, nem állítottak semmilyen választás elé, nem derült ki, mire mondanak nemet. Pontosabban: az mégis kiderült, hogy bizonyos dolgok felett – amelyeket amúgy a kormánynak sosem felejtenek el felróni – szemet hunynak, ha saját győzelmük a tét. 

Tessék mondani, melyik – az antiszemitizmust, a homofóbiát, a rasszizmust és a korrupciót szavakban elítélő, ám saját soraiban megtűrő – tábor jelöltjére szavazzak két év múlva?