Különleges holdkelte figyelhető meg az égbolton pénteken

Április 26-án különlegesen szép együttállás figyelhető meg az éjszakai égbolton, amelynek során a kelő Hold szoros közelségbe kerül az Antares csillaggal – közölte kedden a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

Pénteken 23:00 óra után a Hold 36 ívmásodperces, szoros együttállásban lesz a Skorpió legfényesebb csillagával, az 1 magnitúdós vörös szuperóriással, az Antares csillaggal – írták a közleményben.

A tájékoztatás szerint Budapesten az Antares csillag 23:00 órakor kel délkeleten, a 91 százalékos fázisú, közel telihold pedig bő 5 perc múlva követi majd.

A különleges holdkelte megfigyeléséhez nyílt és tiszta látóhatár szükséges. Ilyen észlelőhelyen egy egyszerű kézitávcsővel is különleges látványt nyújt majd a szivárvány minden színében csillogó horizontközeli Antares, és a vöröses színű, légköri fénytörés által összelapított holdkorong közelsége – írták, hozzátéve, hogy a páros éjfél környékén már szabad szemmel is könnyen megfigyelhető lesz.

Az együttállás érdekessége, hogy míg Magyarországról csak egy szoros közelítésnek látszik, addig a Föld keletibb vidékein a Hold el is takarja majd az Antarest.

Közleményük szerint az Antarest vöröses színe miatt gyakran összetévesztik a Mars bolygóval – innen görög eredetű neve is: Anti-Árész, azaz Ellen-Mars. Az Antares a látóhatár közelében mindenféle más színekben is pislákolhat, ez azonban a földi légkör fénytörő hatása miatt látszik csak ilyennek.

Az ókori Mezopotámiában több néven is ismerték: „Cinóbervörös csillag”, „A magokon uralkodó”, „A föld és ég madara”, Dar Lugal („a villámlás ura”). Az ókori Egyiptomban Szelk, egy hüllőistennő csillaga volt. Az ókori Kínában ismert nevei: „A tűzcsillag”, „A nagy tűz”. A maori nép Új-Zélandon Rehuának hívta, a csillagok urának.

.Az égitest asztrofizikai szempontból is különleges: hatalmas méretű vörös óriáscsillag, amelynek átmérője a Nap 800-szorosa.

Központi csillagunk helyére téve akkora lenne, hogy még a Mars is a belsejébe kerülne. Ennek megfelelően a vonatkozó csillagmodellek nem túl hosszú jövőt jósolnak neki: a magjában már rég nem zajlik hidrogénfúzió – a csillagászati értelemben vett közeli jövőben szupernóvaként fogja életét befejezni, melyet ha megérünk, igen látványos jelenségnek lehetünk majd szemtanúi! Az Antaresről folyamatosan igen erős csillagszél fúj – az évente róla távozó tömeg több, mint a Nap egymilliomod része. Ez kicsinek hangzik, de valójában igen nagy érték: mintegy egymillió év alatt Napunk teljes anyaga szétszóródna ilyen erős kiáramlás esetén! Valószínűsíthetően a múltban akár több alkalommal még ennél is nagyobb tömegeket dobott le magáról.

Az együttállásról, valamint annak megfigyeléséről részletes beszámoló olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogbejegyzésében.

(Kiemelt képünk forrása: pestihirlap arhív)