„Egészségesebb vagyok, mióta ultrákat futok”

Blaskó Mihálynak sikerült szintidőn belül, 95 óra 16 perc alatt teljesítenie a Pheidippides ultrafutóversenyt. Mára legendának számít a sportágban – olvasható Vámosi Ágoston a 168 Óra hetilapban megjelent „Athén-Spárta retúr” című interjújában.

A sportoló korábban túlsúllyal küzdött, és harminc kilométer is sok volt számára, akkor még gondolnia is merészség lett volna ultramaratonra. Végül úgy tolta ki a határait 490 kilométerig, hogy az étkezésre nem is ügyelt. Az interjú a futó görögországi versenye előtt készült.

Ön volt az első magyar, aki lefutotta a Pheidippidest. Mire számít az idei versenyen?

Ez egy 490 kilométeres verseny Athéntól Spártáig és vissza, én 2019-ben teljesítettem a távot. A formámmal nincs baj, és már a 104 órás szintidőn belül beérni is egy csoda ezen a versenyen. Bízom benne, hogy idén is sikerül.

Melyik volt a legnehezebb pillanata futás közben?

Minden versenyen megvan az a holtpont, amin nehéz túljutni. Két éve Görögországban 350 kilométernél megláttam egy éjjeli frissítőpontot, és azt hittem, végre fedett helyen tudok egy keveset pihenni. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy az egy templom, ami előtt egy műanyag asztalra volt kitéve ásványvíz meg chips. Onnan nehéz volt továbbmenni, de ez is fejben dőlt el.

Az élsportot gyakran éri az a kritika, hogy már nem egészséges szintű. Mi a helyzet az ultrafutással?

Ennek is van előnye és hátránya. Az emberi szervezet nem arra van tervezve, hogy száz kilométereket fusson, de az ultrafutók nem futnak egy évben tízszer-tizenötször ekkora távokat. Egészségesebb vagyok, amióta ultrákat futok. Szerintem a félmaraton és a maraton megfelelő felkészüléssel egészséges tud lenni, nem olyan megterhelő, és nem vesz el annyi időt az ember életéből – a magánéletéből és az alvásból sem. Az orvostudomány is azt mondja, hogy a maraton a maximum, ami egészséges, de szerintem az ultrafutás sem egészségtelen, egyelőre semmi bajom nincs.

Azt mondják, a tökéletes forma nagy része az étkezésen múlik. Önnek van tiltólistája?

Nincs tiltólista, eszek mindent! Nem is figyelek erre, könnyű dolgom van, az étteremben azt ehetnék, amit szeretnék, és ami egészséges. Amikor tükörbe nézek, akkor mindig elgondolkodom, hogy hova tűnt az a sok edzés, mert ha az ember nem figyel oda, az ugyanúgy látszik a testalkatomon, és a testzsírszázalékon, mintha nem edzenék. A szervezet annyira hozzászokik ennyi edzéshez, hogy ha egy-két hétig nem csináljuk, simán el tudunk hízni. Én mindig is küzdöttem ezzel. 

Hogyan vált igazi tömegsporttá a futás?

A tömegsport nagyon szépen fejlődik. Most egy olyan generáció nő fel, akiknek a sport nem kényszerből fontos, hanem az életvitelükbe próbálják beépíteni, és szem előtt tartják a egészséges életmódot. Sok sikerélmény van a futásban, jó látni az ember fejlődését, közben mentálisan is fejlődhetünk.

Úgy gondolja, lehet maratont futni anélkül, hogy százezreket költenénk el?

Simán. Amikor elkezd futni az ember, elmegy egy szaküzletbe, és vesz egy futócipőt – erre nem szabad sajnálni a pénzt. Egy jó futócipővel el lehet menni 1000-1200 kilométert, ami egy félmaratonra vagy maratonra készülő futónak fél évig biztosan elég. Viszont ha az embert beszippantja ez a sportág, és jó ruhákat, jó táplálékkiegészítőket, jó órát akar venni, akkor el tud költeni egy rakás pénzt. Én is fontosnak tartottam a jó ruhát, de látva a szekrényemet, lehet ezen spórolni bőven. 

(Hasonló témájú cikkeket a 168 Óra hetilap frissen megjelent számában olvashat.)