„A cél, hogy formabontók, színesek legyünk”

Stohl Luca sikeres szülők gyermekeként csöppent bele a média világába, mostanra azonban már a saját jogán is kivívta a szakmai tiszteletet.

Fiatal, ambiciózus és mindeközben hihetetlenül közvetlen. Sorra érik a tévés megkeresések Stohl Lucát, a táncos karrierje pedig dübörög. A 168-on szerdán induló műsora, a Szenzitív egy abszolút egyedi, izgalmas koncepcióra épül, amely ötvözi magában a megrázó, elgondolkodtató személyes történeteket, a közéleti, társadalmi kontextust és a frappáns művészeti alkotásokat. 

Mi lesz az új műsor koncepciója?

Egy közel egyórás heti műsorról van szó, amelynek a címe Szenzitív. Adásonként négy-öt vendéggel járunk körbe egy-egy uralkodó alapérzelmet. Az első adás témája a gyűlölet lesz, amely sajnos eléggé aktuális. Meghívtunk egy anyát, akinek a tizenkilenc éves leszbikus lányát a gyűlölködő osztálytársak és tanárok taszították az öngyilkosságba. Ő az abszolút civil női szem, aki érzékelteti, hogy mire képes a gyűlölet. Egy pszichológiai tanácsadóval általánosságában vizsgáljuk meg, hogy egyáltalán miért „szeretünk” ennyire gyűlölködni. Filippov Gábor politikai elemzővel keretbe helyezzük ezt az egészet. Vele arról beszélgetünk, hogy a közélet és a politika miként hat ebből a szempontból. Ezen kívül minden adásban egy művész is vendégeskedik majd. Elsőként Pion István író, slammer és a Pesti Hírlap főszerkesztője, aki egy kontextushoz kapcsolódó művészeti alkotással készül. Izgalmas, kreatív műsor lesz. Ilyen még nem volt Magyarországon. 

Mindig teret kap majd egy személyes történet is?

Az a terv. Minden esetben szeretnénk egy női vendéget is meghívni. Nagyon fontosnak tartom a női szempont prezentálását. Ettől függetlenül természetesen szakértőkkel és érintettekkel fogok beszélgetni, illetve a művészek jelenléte szintén állandó lesz. Szeretnénk a művészetet becsempészni a nézők életébe. A cél, hogy formabontók, színesek legyünk.

Szokott még izgulni a műsorok felvételénél?

Az első adások előtt igen, hiszen az a legnehezebb. Nem kis feladat egy ismeretlen vendéggel egy pillanat alatt oldottan beszélgetni. Korábban a délelőtti műsornál pár év alatt megismertem a visszatérő hírességeket, szakértőket. Most viszont egy új csapatba csöppentem, akik tudják, hogy eddig a könnyedebb vonalat képviseltem. Meg kell állnom a helyemet.

A televíziózás mellett a táncban ugyancsak sikeres. Miként lehet összeegyeztetni a kettőt?

Nem egyszerű. A pandémia előtt igyekeztem a mérleget egyensúlyban tartani, de most elbillent az irány a televíziózás felé. Ez csak részben köszönhető a koronavírusnak és a színházak bezárásának. Az is hozzájárul ehhez, hogy egyre komolyabb feladatokat kapok a médiában. Nem tudok szétszakadni és annyi időt eltölteni a színházban és a próbateremben, amennyit kellene. Sajnos néhány előadásra nemet kell mondanom.

Inkább mond nemet előadásra, mint televíziós felkérésre?

Hosszú távban gondolkodom, és tisztában vagyok azzal, hogy meddig tart egy táncos, valamint meddig tarthat egy televíziós pályafutás. A tévé és az újságírás hosszabb távú pálya, mint a színház. Lehet táncolni ötven éves kor felett is, de azért jellemzően harmincöt éves kor körül már fájdalmassá is válhat. Ilyenkor eljön az ideje a váltásnak. Sok táncos későn, vagy nehezen épít ki kettes számú életpálya-modellt, és borzasztó látni az ország legjobb táncosait negyven fölött azon agonizálni, hogy nem tudják, mit szeretnének kezdeni a tánc utáni életükkel. Ezt nem akartam. Bár nagyon szeretem a táncot, és amíg lehet, addig megtartom az éppen futó előadásokat, de most inkább a televíziózásra helyezem a súlyokat azon a bizonyos mérlegen. Persze azért is, mert nagyon érdekel.

Van olyan műsortípus, amelynek elkészítéséről álmodik?

Most pontosan afelé haladunk, amit szeretnék. Volt szerencsém esti szórakoztató műsorból is kivenni a részemet, azonban nem annyira éreztem magaménak. Sokkal jobban szeretek beszélgetni, új szempontokat megismerni, véleményeket ütköztetni, emberi történeteket megosztani, információt gyűjteni. Később akár portrébeszélgetéseket is szívesen csinálnék. A reggeli műsorformátumot nagyon szerettem, hiszen ott lehetett társalogni, kicsit beleharapni a témákba, néhányat akár hosszabban kifejteni. A 168-on szerdán induló műsorom egy újabb kipipálandó dolog az álmaim listáján. Most ez így remek, aztán majd meglátjuk, merre tovább, mit hoz az élet.

Nem lehet elmenni amellett, hogy a szakmában fiatal nőként kell bizonyítania. Találkozik előítéletekkel emiatt?

Nem zavar, hogyha fiatalabbnak gondolnak a koromnál, és a fiatal lány kategóriába sorolnak. Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne vettek volna komolyan. Persze ez is lehet szerencse kérdése. Akkor érzem jól magam, ha a vezetőimmel partnerkapcsolatot építünk ki, de elvárom, hogy jelezzék az esetleges hibákat és javítanivalókat. Általában inkább komolyabb figuraként könyvelnek el, és akkor lepődnek meg, amikor kiderül, nevetni is lehet velem.

És a nézők szempontjából?

A nézőktől alapvetően szeretetet kapok. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy ki milyen polcra tesz. Olyan vagyok, amilyen, és ahogy észrevettem, ezt az önazonosságot szeretik az emberek. Fárasztó lenne egy kreált személyiséggel szerepelni.

És azzal milyen mértékben szembesül, illetve hogyan kezeli, hogy a televíziós karrierjében az édesapjához, Stohl Andráshoz hasonlítják, vele kötik össze?

Egyre jobban kezelem. A Stohl névről még mindig ő jut sokak eszébe, ami nem baj, mert rengeteg munkája van benne. Volt idő, amikor nagyon zavart. Próbáltam megfelelni, hozzájárulni a név sikereihez. Később ez a görcsösség elmúlt, ugyanis pozitív visszajelzéseket kaptam. Remek érzés hallani, hogy a kollégáim szeretnek velem dolgozni. Fontos, hogy ezt egy-egy hangosító, vágó, vagy operatőr mondja. Nekem ezek a visszajelzések számítanak, mert nekik nem kellene így beszélniük rólam, ha nem gondolnák valóban így. Van persze az a réteg, akiknek nem tudsz jót csinálni. Nekik mindig az lesz a véleményük, hogy engem az apám tolt be a műsorokba. Jellemzően a nőket éri a protekció általi pozícióba kerülés vádja.

Pláne, ha még fiatalok is.

Így van. Minden fiatal nőt arra biztatok, hogy mutassuk meg, a siker működhet úgyis, ha az ember tanul, készül és jól dolgozik. Legyen ez elég.

Pelva Csenge / 168.hu