Áldozathibáztatók vagyunk az iskolai bullyingban

A legfontosabb hiányosságot nem a megfelelő törvényi háttér jelenti, hanem az áldozatok hallgatása és a társadalmi megközelítés.

A TikTok nevű közösségi videomegosztó felületen terjed a francia #Anti2010 trend, amely a megkülönböztetések egy új szintjét hozta el: nem bőrszín, szexuális irányultság, esetleg a vallás képezi a kirekesztés és a bullying alapját, hanem, most kapaszkodjanak meg, egyeseket születési évük miatt zaklatnak, csúfolnak és bántalmaznak!

Aki 2010-ben született, az bizony ráfázott, 11 évesnek lenni nem kúl, hanem szégyellni, takargatni való dolog. A francia oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer egyenesen hülyeségnek nevezte ezt a kampányt, bárki, akiről kiderül, hogy részt vesz benne, büntetésben részesül, a szülők pedig egy forró vonalon jelenthetnek minden ezzel kapcsolatos információt.

Veszélyes trendek

Az #Anti2010 eredete pontosan nem ismert, feltételezések szerint egy Pop it Mania című dalra vezethető vissza, amelyben a fiatal influenszer, Pink Lily azt énekli: „Mi vagyunk 2010 királynői.” A dal már több mint négyszázezer dislike-ot kapott a Youtube-on, kommentek alapján az idősebb gyerekek a fellengzős kijelentés miatt pikkelnek a 2010-es születésűekre. A La Parisiennek az egyik hatodikos diák nyilatkozta, az iskolaudvaron mutogatnak rájuk, miközben azt kiabálják, „kétezertíz, kétezertíz!”, és volt, hogy a helyzet verekedésbe torkollott. A szülői közösségek próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra, hogy gyermekvédelmi törvényekben szigorítsák az efféle bullyingot, fékezzék meg az elharapódzó gyűlöletet az iskola falain belül és az online térben.

Furcsa, de ez az eset a hashtag-ekkel, tematizáltsággal, konkrét popkulturális termékhez kötöttségével könnyebben felfejthető, mint az úgynevezett offline bullying, amelyet – egy korábbi áldozat szerint – nem is szabadna így neveznünk. „Fontos különbséget tenni aközött, hogy érzelmileg, vagy fizikailag történik a zaklatás. Szűken vett szakmai értelemben a bullying testi bántalmazás. Az amerikai filmekből jól ismert toposz, amikor beleállítják a gyereket a wc-be, kidobják a kukába, vagy lehúzzák a nadrágját. Mobbing esetén pedig csak érzelmileg zsarolják az áldozatot” – érzékelteti Tóth-Bognár Borbála, aki több évtizeddel ezelőtt maga is megjárta a poklot, de ma már magabiztosan, lelki egészségben űzi perinatális pszichológusi hívatását.

Megint aktuális 

Hazánkban egy halállal végződő esetet követően vált ismét felkapott témává az iskolai zaklatás, a vajai gimnazistát, T. Gábort társai addig szekálták, amíg öngyilkosságot követett el. Édesanyja több fórumon is nyilatkozta, hogy folyamatosan zaklatták a baktalórántházi iskolába járó fiút. Utolsó beszélgetésükkor is két lányra panaszkodott leginkább a gyermeke, aki azt is mondta neki, hogy: „Inkább a halál, mint az iskola”. Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó szerint ezen a ponton már fel kellett volna figyelni arra, hogy van-e bármilyen változás a gyermek viselkedésében. Ugyanakkor a nagy port kavart hír alatti kommenteket olvasgatva úgy látja, általános megközelítés az, hogy vagy a szülőt hibáztatják, vagy magát az áldozatot, mert nem vágott vissza, nem volt elég erős, és különben is: az élet már csak ilyen. A legtöbben azt írták: engem is zaklattak verbálisan, mégis túléltem.

Villányi Gergő felemleget egy korábbi esetet is, amelyben az egyik gyerek a tiltás ellenére odanyúlt egy vemhes szurikátához, amely megharapta, a kisfiú pedig ijedtségében földhöz csapta, és megölte az állatot. „A hír alatt a szülőket, a kisfiút is rögtönítélő bíróság elé rángatta volna a tömeg, és válogatott kínzásokat helyezett előtérbe, ez állította volna csak vissza sokak igazságérzetét. Mindez azonban online történt – a valóságban, élőben ezen emberek 95 százaléka meg se szólalt volna, ha egyedül áll ott a mondanivalójával. Németországban volt pár éve egy műsor, ahol halálos fenyegetéseket kapott egy hölgy, és megszervezték, hogy a kommentelők élőben találkozhassanak vele, a szemébe mondhassák azt, amit leírtak. Egyikük sem tette meg, zavarban voltak, tereltek, kellemetlenül érezték magukat.” Az online világ egyrészt kedvez az ösztönös, elfojtott érzelmek kifejezésének, amely a bullying egyik alapja, másrészt olyan irányba tematizálja az ilyen eseteket, ahonnan az értelmes párbeszéd, így a jelenség megértése szinte lehetetlenné válik.

Nem minden szülő alkalmas

Ám míg egy TikTok kampány köré szervezett zaklatáshullámnak nagy eséllyel (digitális) nyoma marad, addig az élő szóban odaszúrt megjegyzések utóbb bizonyíthatatlanok, az áldozat lelkében pedig súlyos károkat okozhatnak. Nehéz meghúzni a határokat, hogy honnan számít valami élcelődésnek, vicceskedésnek, belterjes humornak, és mikortól beszélhetünk zaklatásról. Nincs éles határvonal, nincs meghatározott szókészlet vagy lemodellezett szituáció, amely minden helyzetben megfelel a bullyingnak. Egy halk, ironikus, ám gyakran megismételt jelző ugyanolyan károkat okozhat, mint egy explicit, durva, fenyegető mondat. A netes iskolai zaklatásról szóló ismeretterjesztő könyv, a Bántanak! Segítesz? társszerzője, Villányi Gergő szerint mivel nem lehet nevelőt állítani minden diák mellé, ezért a szülőkkel folytatott kommunikáció rendkívüli fontossággal bír az ilyen helyzetben.

„Az egyik szülőm nem tudott azzal mit kezdeni, hogy a lányuknak ilyen konfliktusai vannak. Biztos, csak az én érzékeny lelki világom az oka, legyek rajta túl. A másik szülő is csak annyit tehetett, hogy meghallgatott. De általános iskolában nem beszélt a [zaklató] lányok szüleivel, a tanítónővel. Gimnáziumban pedig már olyan szintű szégyenérzet lett rajta úrrá, hogy már nem is mondtam el nekik. Ezt ott helyben és a barátaimmal kezeltem le” – idézi fel Tóth-Bognár Borbála. Azonban az sem biztos, hogy egy szülő alkalmas az efféle párbeszédre. „Jó, ha ott van a szülő segítségnek, de ha esetleg ő is bántalmazott volt, ne adj isten maga is bántalmazó, akkor nem lehet tudni, milyen gombot nyom meg benne a történetem. Ha ő is keresztülment ezen, akkor vagy megerősödött benne, és akkor tud segíteni a gyerekén, vagy épp elhárít minden segítséget.”

A törvény ereje

Ahogy a gyerekek, úgy a szülő mellé sem lehet ellenőrt állítani, hogy mit csinál jól vagy épp rosszul. Villányi Gergő megerősítette, hogy Magyarország történelmi terheltsége, a társadalom megosztottsága, frusztráltsága és pesszimizmusa, no meg a gyűlöletre épülő politikai narratíva nehezebbé teszi itthon a bullying elleni küzdelmet. A pszichológus szerint máshol is előfordul bullying, csak mások az arányok, és a szülők, segítők gyorsabban reagálnak az efféle problémákra. A Ceoworld statisztikái alapján Indiában, Brazíliában és az Egyesült Államokban a legmagasabb az online zaklatási arány. Általános abban az egyetértés (világszerte a szülők 65 százaléka gondolja így), hogy a közösségi média-zaklatás az egyik legnagyobb veszély, amely gyermekeikre leselkedik. Mielőtt démonizálnánk a problémát, fontos megjegyezni, hogy folyamatos a cyberbullying-tudatosság emelkedése, vagyis egyre több országban jelenik meg olyan jogszabály, amelyet a zaklatás csökkentésének és megszüntetésének elősegítése érdekében hoztak.

Ha valaki megfélemlít, önkényesen beavatkozik az életünkbe, rendszeresen vagy tartósan háborgat minket, az a Büntető Törvénykönyv (BTK) szerint kimeríti a zaklatás bűncselekményét, és akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatják, ebbe a bullying és a cyberbullying is beletartozik. „A skandináv országok, a szomszédos Románia esetében önálló büntetőjogi paragrafus a cyberbullying, nálunk nem. Az Igazságügyi Minisztérium koordinációjával már évek óta működik egy munkacsoport, akik szakértők bevonásával időről időre felülvizsgálják ennek szükségességét, de egyelőre arra jutottak, hogy a jelenlegi szabályozás elégséges” – mondja dr. Baracsi Katalin internetjogász, aki azt is megjegyezte, hogy az online és offline zaklatás akár egymás mellett, vagy egyik a másikból kiindulva is megvalósulhat. A körülményekre rendőrségi nyomozás derít fényt, online elkövetés esetén egy képernyőfotó is lehet teljes értékű bizonyíték.

Áldozathibáztatás?

A bullyinggal kapcsolatos legfontosabb hiányosságot tehát nem a megfelelő törvényi háttér jelenti, hanem az áldozatok hallgatása és az áldozathibáztatást súroló társadalmi megközelítés. A kettő előfordul, hogy összefügg. A kipécézett diákok zaklatásuk közben inkább beleegyező nevetést mímelnek, de nem akarnak gyengeséget mutatni sem a bully, sem a tanár felé. „Nagyon érzékeny gyerek voltam, az ilyeneket könnyebben is megtalálják a bántalmazók, mert kielégülést okoz a számukra, hogy tettükről azonnali kielégítő visszajelzést kapnak. 8-9 éves koromig sokat sírtam, aztán megembereltem magam” – emlékezik Tóth-Bognár Borbála a vele történtekre. A legtöbb szülő is úgy gondolja, hogy ezek a dolgok elkerülhetetlenek, el kell viselni őket.

Évtizedekkel ezelőtt a szokásrend felhatalmazást adott a tanároknak, hogy kisebb testi fenyítéssel (pl. körmös) szavatolják tekintélyüket és az erőszak eszközeivel biztosítsák az osztálytermi fegyelmet. Nagyszülők élénken emlékeznek még arra, hogy nem csak az oktatók, hanem a diákok is megalázták, fizikálisan és verbálisan bántalmazták egymást, gyakran a közelben élő nevelők lelkes asszisztálása mellett. Ennek szociokulturális okairól már tucatnyi tanulmány született, mint ahogy a zaklatás negatív hatásairól (és a felnőttkori mentális betegségekkel szembeni ellenálló képességről, a depresszió előfordulásáról) is cikkeztek eleget, például a kriminálpszichológia is erős összefüggést talált a bullying áldozatok és a későbbi bűnelkövetésre való hajlandóság között.

Az idősebb generációk zaklatással kapcsolatos általános attitűdje tökéletesen passzol abba a kultúrharcos narratívába, amely a jobboldali konzervatív, és baloldali liberális értékek szembenállásáról szól. Emlékszünk arra a mémre, amely egy osztott képen mutat egy vietnámi katonát, mellette egy nőies ruhába bújt tinit? Alatta a felirat: fiúk régen és most. A „régen minden jobb volt”-mém a mai háborúmentes, kényelmes és szabadelvű világ nyámnyila fiatalságát állítja szembe a letűnt, elvhű, konzervatív kor megacélosodott lelkű, talpraesett, problémamegoldó ifjúságával. Honnan tudhatja egy diák, hogy már nem tud maga megbirkózni a problémával, ha erősnek kell mutatnia magát? A megsemmisülésre rárakódhat a kudarcélmény, hogy nem képes a saját életét kontroll alatt tartani. A segítségkérés legalább olyan nehéz, mint a rossz szülői tanács figyelmen kívül hagyása.

A zaklató is lehet áldozat

És akkor még nem említettük a bullyk, vagyis zaklatók válságát, ahogy Richard Hogan írja az Irish Examineren, ha a büntetéstől való félelemből hagyja abba valaki a zaklatást, akkor nem ment át az empátia, megértés és feldolgozás folyamatán, így továbbra is fennáll a veszély, hogy más helyzetben folytatja tevékenységét, vagy később szülői mintaként ezt adja tovább gyermekének. Arról sem szabad megfeledkezni, jegyzi meg Richard Hogan, hogy a zaklató sem gonosz, hanem súlyosan frusztrált egyén, esélyes, hogy őt is zaklatják, és ilyen módon állítja helyre önbecsülését, vagy súlyos belső harcokat helyez külső csatatérre, vagyis segítségre, és nem pedig azonnali megalázásra, sarokba állításra van szüksége.

Jelenleg hazánkban főként a civilek járnak élen az elharapódzó zaklatás megfékezésében, például ilyen a Gyermekkrízis Alapítvány Kék Vonala, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Safer Internet programja, de az UNICEF is foglalkozik kampányokkal és segédletek terjesztésével. Miután az iskolai bullying elsődleges kiváltója és ütközőzónája a család, így a folyamatot az általános mentálhigiéniai állapot növelésével, a szülők edukálásával lehetne erősebben lassítani, minden más csak egy mély seb felületi, ám nélkülözhetetlen kezelését adhatja.

Boros T. Tamás / 168.hu