Megyét épít az abruzzói hobbit

Hobbitként él családjával egy 37 éves olasz cukrász, a saját kezűleg épített hobbitlakjukban egy abruzzói faluban. Nemrég élete nagy vágya is teljesült, mikor elgyalogolt a Vezúvhoz, hogy belehajítsa az Egy Gyűrűt a vulkánba.

Az olasz lapokban az abruzzói hobbit néven híressé vált Nicolas Gentile nem csak eljátssza, hogy egy hobbit A Gyűrűk Urából, ő a saját maga által teremtett Középföldén él. Vett egy kis földet Bucchianico faluban, majd a feleségével együtt elkezdték megépíteni rajta a regényből ismert Megyét. Augusztus 27-én pedig barátaival – köztük egy tündével, egy törppel, egy varázslóval és két emberrel – útrakelt, hogy 200 kilométer gyaloglás után felmásszon a Vezúvra és az Egy Gyűrűt a vulkánba hajítsa, ahogy Frodó tette a regénytrilógia végén.  

„Pár éve rájöttem, hogy a könyvek és a filmek már nem elégítik ki a fantasy műfaj, különösen A Gyűrűk Ura iránti szenvedélyemet. Mindig csak mások életéről olvastam, pedig én meg akartam élni a hobbitságot” – meséli Gentile, aki a feleségével, fiával és lányával együtt hobbitruhában is jár. A geológus végzettségű cukrász azt tervezi, birtokán fenntartható anyagokból megépíti a Fogadót a Pajkos Pónihoz és Zsákos Bilbó életnagyságú házát is, majd megnyitja a szerzői jogok miatt csak Gentile Megyének nevezett zöld hobbitfalut a látogatók előtt.  

„Valójában én mindig is a Megyében éltem. Errefelé mindenki úgy él, mint a hobbitok. A munkánk is hobbitmunka, összeköt bennünket a természettel, és úgy is ünneplünk, mint a hobbitok, együtt táncolunk, lakomázunk. De amíg nem kezdtem felépíteni a saját megyémet, ez nem volt tudatos. Sokan kinevetnek, azt mondják, el akarok szökni a valóság elől, pedig én az álmomat akarom valóságként megélni” – magyarázza Gentile. A Vezúvhoz tett túrájával is üzenetet akart közvetíteni: „A világunk a környezetszennyezés és a klímaválság miatt a pusztulás szélén áll. Meg akartam mutatni, hogy meg kell mentenünk, és védelmeznünk, ahogy A Gyűrű Szövetsége tette. Mivel túlságosan szeretem a természetet, csak egy darab megszilárdult lávát dobtam a kráterbe, a gyűrűt pedig odaadtam ajándékba egy kisfiúnak. Utunk során rengeteg kedves emberrel találkoztunk, akik behívtak a házukba, ennivalót és szállást adtak nekünk. Mi ez, ha nem varázslat?”