Meglepően fejlett a zsiráftársadalom

A zsiráfok pont olyan fejlett társadalmakban élnek, mint a delfinek, a csimpánzok, vagy az elefántok, csak eddig nem tudtuk róluk. Közösségeik alapja a felnőtt nőstények közti együttműködés és hosszan tartó kötődés.

A zsiráfok bámulatosan különleges állatok. Ha valaki csak mesélne róluk, és nem tudnánk, hogy léteznek, aligha hinnénk neki. Ám kivételességük ellenére a világon nagyon kevés biológus foglalkozik zsiráfokkal. Egyikük a bristoli egyetem emlőskutatója, Zoe Muller, aki már húsz éve tanulmányozza őket. A 2000-es évek eleje, mikor elindult pályáján, egybeesett a közösségi hálózatok robbanásszerű fejlődésével, és az ekkor létrehozott hálózat- és adatelemző szoftvereket más biológusokkal együtt ő is használni kezdte az állatok szociális hálózataira. A digitális kamerák fejlődése is segítette abban, hogy jobban megismerje a zsiráfokat: mivel szőrüknek egyedi a mintázata, a fotók alapján pontosan tudta követni, melyik állat épp melyik társaságában van. Míg a korábbi tudományos álláspont az volt, hogy a zsiráfok nem alakítanak ki szociális struktúrákat, csak laza, alkalmi kapcsolatokat egymással, Muller a napokban közzétette legújabb felfedezéseit, több mint 400 másik kutatással is alátámasztva, hogy a zsiráfok valójában rendkívül fejlett társadalmakban élnek, amiket a felnőtt nőstények irányítanak. 

Míg a hímek felnőtt korukra leválnak a csordáról, és magányosan élnek tovább, a nőstények hosszú távon kötődnek egymáshoz és a borjaikhoz, ezért közösségeket hoznak létre. Így óvják egymást a ragadozóktól és a tapasztaltabb, idősebb egyedek megtanítják az utódokat a szociális és túlélési készségekre. Bár ez rengeteg új információ a zsiráfokról, nagyon keveset tudni még a kommunikációs rendszereikről. Az sem egyértelmű, hogy közösen gondozzák-e az utódaikat. Vannak erre mutató jelek, például a nőstények néha egymás borjait szoptatják, és együtt gyászolnak társukkal, aki elveszíti a borját. Csakhogy a zsiráftársadalmakban fontos segítő szerepet töltenek be az utód nélküli nőstények is, így valószínűbb, hogy ez nem közös utódgondozás, inkább egy magasan fejlett szociális háló működése. Ezek az új felfedezések segíthetnek abban is, hogy nagyobb prioritást kapjon a szabadon élő zsiráfok védelme, enélkül könnyen lehet, hogy 50-70 év múlva már csak állatkertekben találkozhatunk velük.