Mindenki patópálkodik, de akadnak krónikus halogatók

A krónikus halogatás minden ötödik emberre jellemző, gyakoribb, mint a depresszió, a pánikbetegség, vagy más mentális problémák, mégis hajlamosak vagyunk triviális dologként kezelni. Ám ha jobban megértjük az okait, talán kevésbé fogunk ítélkezni mások és legfőképp önmagunk fölött.  

Megnyugtatásunkra szolgáljon, mindenki szokott patópálkodni. A kényelmetlen, unalmas, bonyolult feladatokat áldalában hátrébb soroljuk, mint egy tábla csoki elfogyasztását. A chicagói DePaul egyetem kutatóinak definíciója szerint a krónikus halogatás egy fontos teendő önkéntes és szükségtelen elodázása, noha tisztában vagyunk vele, jobb lenne nekünk, ha elvégeznénk. A halogatás rossz színben tüntet fel minket, lustának, önzőnek, hanyagnak tűnhetünk környezetünk szemében, ami negatívan hat családi, baráti és munkahelyi kapcsolatainkra.    

A krónikus eseteket három csoportba sorolták: az adrenalinfüggők, akik az izgalom miatt hagynak mindent az utolsó pillanatra, a kudarckerülők, akik attól félnek, nem sikerül megoldaniuk, és a határozatlanok, akiket már az megbénít, ha egyszerre túl sok döntést kell hozniuk. Mindhárom csoportra jellemző az önbizalomhiány, amit a halogatás csak elmélyít, mert szorongást, álmatlanságot, még szívbetegséget is okozhat. A tudósok ezért azt tanácsolják, bontsuk le a nagy, fenyegetően tornyosuló teendőket kisebb részfeladatokra. Tudatosítsuk magunkban, hogy miért fontos számunkra ezt elvégezni, és milyen jó érzés lesz, ha túl leszünk rajta. Teremtsünk magunk körül nyugodt környezetet, a telefonunkat egy időre rakjuk el a fiókba. Ne engedjünk a pótcselekvések csábításának, a „csak még előbb kitakarítom a lakást” gondolatoknak. 

A digitális kor folyamatosan felaprózza a figyelmünket, és a pandémia csak fokozta a ránk nehezedő nyomást. Az elmúlt másfél évben a munkahelyre bejárók élete is stresszesebb volt, akárcsak a távmunkában dolgozóké, miközben a család körülöttük rohangált, a szomszédok épp flexeltek és tele volt a hűtőszekrény. Ez a megterhelő időszak még jó ideig kihat a produktivitásunkra, a koncentrációnkra. Ne legyünk hát túl szigorúak önmagunkkal, és soha ne mondjunk magunknak olyasmit, amit a legjobb barátunknak se mondanánk.

Bálint Orsolya