Szerbia megfeledkezett azokról, akiknek szükségük van rá

Ismét a Szerbiában élő értelmi fogyatékosok rendszerszintű elhanyagolásról és bántalmazásról számolt be egy nemzetközi szervezet. A dokumentum sokkolta a közvéleményt, mégis kérdéses, várható-e előrelépés a politikusok részéről.

A fogyatékosággal élők egyenlősége és a diszkriminációjuk tilalma az Európai Unió egyik alapvető követelménye. A Mental Disability Rights International (MDRI) elnevezésű, értelmi fogyatékosok jogait védő szervezet június végén közzétett „Szerbia elfeledett gyermekei” című jelentése szerint az uniós tagság gondolatával kacérkodó Szerbia szociális intézményrendszere nemcsak, hogy nem felel meg az állam által is deklarált nemzetközi jogi kitételeknek, de a rendszerszintű elhanyagolás, az otthonokban uralkodó viszonyok, szexuális visszaélések és kínzás, a halálba taszítja az ott elhelyezett gyerekeket és felnőtteket.

„Hagyjátok meghalni!”

Darko egy 23 éves értelmi fogyatékos szerb fiú, aki az MDRI vizsgálatakor szociális otthonban élt. Mikor a jelentés készítői megpillantották, egy tolószékhez volt ragasztva, ahonnan megpróbálta kirágni magát. A fiú egy betegség miatt állandó fájdalommal küzd, amit úgy próbáltak meg orvosolni, hogy az összes fogát kihúzták. Az MDRI munkatársai már korábban is találkoztak Darkoval, de mint írják, az ínyproblémái nem szűntek meg, az állapota pedig súlyosbodott. „Lefogyott, az arca beesett, a háta pedig púpos lett” – áll a jelentésben. 

Darko esete nem egyedülálló az országban. A jelentés szerint a szerb egészségügy gyakran mellőzi a fogyatékkal élőket, akik a nem megfelelő szabályozás és hozzáállás miatt rendszeresen nem kapják meg a szükséges orvosi ellátást. Az MDRI nyolc szociális intézményt vizsgált meg még 2019-ben, ebből három fogyatékossággal élő gyermeknek és fiataloknak, öt pedig szülői gondozás nélküli és fogyatékkal élő gyermekek számára volt fenntartva. A dokumentum nem nevesíti az otthonokat, azokra szám szerint hivatkozik. A kettes intézményben több hidrokefáliás vagy más néven vízfejűségben szenvedő gyermeket is találtak. A betegség kezelhető, de annak hiánya esetén állandó fájdalmat éreznek az érintettek. A jelentés szerint a kettes számú intézmény hidrokefáliás gyermekeit nem látják el megfelelően, ami miatt, Darkóhoz hasonlóan, erős fájdalom gyötri őket. „Ez kínzás” – írják a dokumentumban. Az intézmény dolgozói arról panaszkodtak az MDRI munkatársainak, hogy a szerb egészségügy nem hajlandó segíteni a fogyatékkal élőkön. Egy korábban ott lakó gyerek példáját is felhozták, akit többször elküldtek egy kórházból, mondván „miért hoztátok ide, hagyjátok meghalni”. 

A dokumentumban emellett olyan gyerekekről számolnak be, akiket egész napra ketrecként funkcionáló kiságyakba zárnak, de írnak még otthonokat elárasztó bűzről, piszokról, emellett felvetődött a szexuális visszaélések és az erőszak veszélye, illetve nők tudta és beleegyezése nélküli fogamzásgátlás és kényszer-abortusz is.

(Képünk illusztráció – forrás: Shutterstock)

Rendszerszintű gondok

Nem ez az első eset, hogy a fogyatékosággal élők rendszerszintű elhanyagolására derült fény Szerbiában. Már számos szervezet, köztük az Unicef is foglalkozott a témával. A legtöbb dokumentum az MDRI munkájához hasonlóan írta le az otthonokat, ennek ellenére a 2000-es évek óta nem kapott akkora figyelmet a fogyatékosággal élők helyzete az országban, mint most. Akkor az „Anđela a nevem, és Kulina az otthonom” kampány sokkolta a szerb közvéleményt. A Dom Kulina egy egyébként most is működő bentlakásos otthon, amiben többek között nem volt fűtés és hiányoztak az ablaküvegei is. A lakosságot nemcsak az otthon állapota döbbentette meg, a Vreme.com szerint a többségnek ekkor vált világossá, hogy egyáltalán léteznek intézmények értelmi fogyatékosoknak. A Dom Kulina lakói korábban a lipovaci Szent Stevan-kolostorban éltek, ahol aztán a háború árvái is menedéket kaptak. A kulinai otthon korábbi igazgatója egy interjúban azt mondta, az intézményt ezután hozták létre, mert úgy gondolták, el kell különíteni az „egészséges gyerekeket az értelmi fogyatékosoktól”. Emellett azt nyilatkozta, fontosnak látták, hogy a fogyatékkossággal élő gyermekek ne kerüljenek a nyilvánosság elé.

Szkeptikus közvélemény

A dokumentum szerint Szerbia a 2000-es években végül belátta, hogy javítani kell a fogyatékossággal élők helyzetén, és egy folyamat is elindult a jogaik és a helyzetük javítása érdekében. De, mint a jelentés készítői írják, a gyakorlat diszkriminatív maradt. Ezt a szerb intézménytelenítési program is megmutatja. A különböző otthonokban elhelyezett gyermekek mintegy 80%-a fogyatékos, mivel a nem fogyatékkal élőket nevelőszülőknél helyezik el. Azt, hogy az állam hogyan viszonyul a kérdéshez az is megmutatja, hogy a mai napig nem tartják nyilván, hány fogyatékos ember él az országban. Az MDRI jelentése viszont akkora figyelmet kapott, hogy a nyomás miatt az állami vezetőknek is meg kellett szólalnia. Ezek a nyilatkozatok azonban általában „mosom kezeim” tartalmúak voltak. Aleksandar Vučić szerb elnök úgy fogalmazott, hogy amennyiben a jelentés igaz, az csupán csak néhány politikus felelőssége. Az államfő emellett azt ígérte, ha kell, megtekinti az otthonokat, és maga jár az igazság végére. A dokumentum szerint viszont a nemzetközi szervezetek többször kommunikálták Szerbia felé a rendszer problémáit, emellett a közvélemény is szkeptikusan fogadta, hogy az állami vezetők eddig semmiről sem tudtak. 

Cserdi Dóra

(Kiemelt képünk illusztráció – ANDREJ ISAKOVIC / AFP)