Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Nagyvilág

Salvatore Garau olasz képzőművész már a második anyagtalan szobrát adta el

Létrehozva:

Képünk illusztráció | Fotó: Shutterstock

15 ezer euróért kelt el az Io sono (Én vagyok) című alkotása egy aukción.

Egyesek szerint ez esztétikai sarlatánság és intellektuális átverés, mások bolondulnak a fantáziát beindító, semmiből álló szobraiért.

Egy műalkotás értékéről sokat lehet vitázni, hiszen nem függ össze sem a méretével, sem keletkezésének idejével, sem azzal, milyen technikával vagy miből készül. Salvatore Garau szobrai semmiből, amit sokan önmagában pimaszságnak tartanak. Nem így az a milánói gyűjtő, aki megvásárolta a 67 éves szardíniai művész legújabb alkotását, és cserébe csak egy hitelességi tanúsítványt kapott, továbbá utasításokat arra, hogyan állíthatja ki a szobrot: csakis magánterületen, legalább fél négyzetméteres szabad térben, de a megvilágítás és a hőmérséklet már szabadon eldönthető.

A kérdésre, hogy miért készít anyagtalan szobrokat, Garau kissé misztikus választ adott: „Ha kiállítok egy láthatatlan szobrot egy adott térben, az a tér összegyűjti és besűríti a gondolatokat egy fókuszpontba, létrehozva egy szobrot, aminek bármilyen formája lehet. Hiszen Istent is el tudjuk képzelni, pedig sose láttuk.”

Az első ilyen szobra az Elmélkedő Buddha volt, amit a milánói Piazza della Scala téren állított ki, helyét egy szigetelőszalagokkal kijelölt négyzet jelezte. A mű célja az volt, hogy működésbe hozza a képzelet erejét, ami persze a legtöbb műalkotásról elmondható, bár többségük ábrázol is valamit, ami beindítja a gondolatokat, Garau viszont semmilyen korlátot vagy mankót nem ad a fantáziának. Már ekkor megvádolták azzal, hogy amit művel, nem más, mint esztétikai sarlatánság, intellektuális átverés, mi több, parazitaművészet, ami épp úgy élősködik a társadalmon, mint a tőzsdei spekulánsok, akik úgy tesznek szert jövedelemre, hogy közben nem állítanak elő értéket. 

Garau azonban nem légből kapta (bár abból alkotta) szobrait, munkája tekinthető a 60-as évek óta tért nyerő konceptuális művészet végpontjának, amiben a művészet lényegét az ötlet, nem pedig a fizikai alkotás jelenti. Szerinte a vákuum is egy energiával teli tér, amit ha teljesen kiürítünk, a Heisenberg-féle határozatlansági elv értelmében a semminek súlya lesz. Azt reméli, egy kicsiny, de hiteles forradalmat indíthat azzal, hogy létrehozta a tökéletesen dematerializált alkotási formát, aminek ráadásul valós, az emberek (egy része) által elfogadott értéke van.

Bálint Orsolya 

Legnépszerűbb cikkeink