Felvilágosítás hiányában

Pósa Lilla  „Tűrt és tiltott felvilágosítás” című írása teljes egészében a 168 Óra legfrissebb, június 24-én megjelenő lapszámában olvasható.

A kiskorúak védelmében hozott pedofilellenes törvény homofób kiegészítései között szerepel többek között az is, hogy korlátozzák vagy egyenesen kitiltják a liberálisabb civil szervezeteket a szexuális felvilágosításból.

A Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület Melegség és megismerés programja 2000 óta sikerrel működött az iskolákban. A projekt egyik trénere, Rédai Dorottya azt mondja, a homoszexualitást nem lehet „népszerűsíteni”, ők a hetero és az LMBTQI emberek közötti megértésről és elfogadásról tartanak érzékenyítő foglalkozásokat, és arról, hogy a melegek elfogadják saját magukat.

Hiába zárják el törvény útján az LMBTQI-tartalmakat a tinédzserek elől, ők ezután is az interneten fogják „élni az életüket”, onnan fognak informálódni. Ám ha a nem megfelelő platformra bukkannak, annak súlyos következménye is lehet.

„Alapvetően azért szükséges az iskolai felvilágosítás, mert a szexuális orientáció diverz. A hetero és a homoszexualitás mellett még számos más verzió van. Ezzel a fiatalok egyébként teljes mértékben tisztában vannak, hiszen egész nap a netet bújják, de a megfelelő edukáció hiányában a pornóból tanulnak” – mondja Rekvényi Katalin szexuálpszichológus. Ennek pedig a pornófüggőség lehet a következménye, akár hetero, akár LMBT tinédzserről legyen szó. A minél korábban és minél sokszínűbben bemutatott szexuális felvilágosítást szerinte ma már az óvodában kellene kezdeni.

„Az ’50-es évek Amerikájában gondolkodtak úgy, hogy az lesz meleg vagy transznemű, aki hall róla. Ezen a feltevésen ma már minden szakember nevet. 

Senki nem lesz meleg attól, hogy hall róla vagy látott olyan filmet, amiben van egy homoszexuális pár. Nem így alakul ki ez a beállítódás, hanem »egyszerűen« felismeri magáról, hogy olyan vonzalma van, ami más, mint a többieké, ezért jó eséllyel küzdeni fog ellene önmagában. 

A most elfogadott törvény értelemében jóformán egyedül fog maradni a küzdelmével, és számtalan hátrány éri. A transznemű fiatalok körében így is a legmagasabb az öngyilkosságok aránya, de a melegeknél és a biszexuálisoknál is előfordul. Nagyon erős az a fajta nyomás, hogy ő nem normális. A felvilágosítás hiányában és a szűrt információk átadásával pedig egyre inkább az lesz majd a retorikában, hogy ők »nem normálisak«. Ezért megpróbálják majd elfojtani magukban a másságukat, így több lesz a depressziós, magába forduló, drogokhoz, alkoholhoz nyúló és öngyilkosságot elkövető fiatal. A jelenlegi helyzetben pedig nagyon nehéz lesz tenni a súlyosbodó tünetek visszaforgatása ellen, hiszen meg vannak bélyegezve. Ráadásul hetero társaik is kevésbé lesznek elfogadók, ami iskolai bullyinghez, kirekesztéshez vezethet, ami egyre csak a perifériára sodorja a hagyományos szerepekhez nem passzoló gyerekeket. Ha pedig az iskolában a tanárok is szemet hunynak, akkor végképp önmagukra maradnak”– véli a szexuálpszichológus.

PH