Wunder

Pesti Passz – jegyzetek az Európa-bajnokságról.

Magyarul csoda. Ha hozzátesszük Bern városát, akkor német nyelvterületen mindenki tudja, hogy mit jelent a „Das Wunder von Bern”. A nyugatnémet labdarúgó-válogatott 1954-es világbajnoki címét. Fritz Walterék a Wankdorf Stadionban 3-2-re verték a sokkal esélyesebb magyar csapatot. Alig egy évtizeddel a náci III. Birodalom bukása után a váratlan futballsiker hozta meg az első komoly nemzetközi elismerést a szövetségi köztársaság számára.

A berni döntő 50. évfordulójáról 2004 júniusában barátságos meccsel emlékeztek meg Fritz Walter szülővárosában, Kaiserslauternben. Közel 37 ezer néző – a többi között a német és a magyar államfő – előtt következett be egy másik csoda. A magyar válogatott Torghelle Sándor góljaival 2-0-ra verte a vendéglátókat, akik nem ilyen jubileumra számítottak. A magyar sajtódelegáció tagjaként a lefújás után tudtam beszélni Rudi Völlerrel. A német szövetségi kapitány kertelés helyett elismerően kalapot emelt. Ahogy mondta, azon a júniusi estén a magyarok sokkal jobbak voltak, mint a Ballackot, Bobicot, Lahmot felvonultató csapata. Márkás nevek, bár láttunk jobb német válogatottat.

Például múlt szombaton a portugálok ellen. Teljesen más csapat játszott, nem az, amelyik kikapott a franciáktól. Gosens, Gnabry, Havertz és Kimmich produkciója Cristiano Ronaldóék ellen néha azt a „szambát” idézte, amivel a 2014-es brazíliai világbajnokságon Schweinsteigerék megtáncoltatták a széthulló házigazdákat.

Tisztában vagyok az erőviszonyokkal. A müncheni Allianz Arenában szerda este a németek az esélyesek. Mégis, a magyar válogatott régen nem volt ennyire „egy csapat”.

Das Wunder von München. Müncheni csoda. Szurkoljunk érte. Hagyjuk egy kicsit a reálpolitikát. Inkább hajrá, magyarok!

Dési András