Nem csak egészségügyi probléma a „poszt-Covid”

A teljes publicisztikát a 168 Óra aktuális, június 3-i számában olvashatják.

A járvány beleszólt az emberek életébe, megszakított folyamatokat, felgyorsított más trendeket – írta Bod Péter Ákos a 168 Órában megjelent Visszatérünk a mukahelyre. De hova és milyenre? című publicisztikájában.

Még tehetős országokban is rögtön megmutatkoztak a technikai és emberi feltételek egyenetlenségei. Nem kell messzire mennünk gondokért: általános iskoláinknak egy hétvége alatt kellett volna átállniuk online oktatásra. 

Az ilyen sokkok felnagyítják az országok közötti eltéréseket, a társadalmon belül pedig a térségi, nemzedéki, szociális szakadékokat. Itt van a védőoltás ügye. A leginkább veszélyeztetett korosztályok átoltottsága egyáltalán nem jó európai összevetésben, részben azért, mert az online jelentkezési forma miatt nálunk sok idős eleve kimaradt a védelemből.

Az Egyesült Államok már csak fejlettsége miatt is egy sor folyamatban a többiek előtt jár, mintegy megmutatja a jövő irányát.

Az európai gazdaságok többségében a munkanélküliség kevésbé emelkedett meg a szociális, munkahelyvédő intézkedések következtében, viszont az amerikaihoz mérve jóval elnyújtottabb a munkaerőpiaci aktivitás helyreállási folyamata. Európában a céghalál sem lett olyan gyakori jelenség 2020-ban, mint lehetett volna ilyen erős termelés-visszaesés mellett: ez is az állásmegtartó támogatás következménye. A magyar helyzet ebben is sajátos, mert a munkahelyek védelmére az európai arányokhoz mérve kevesebb jutott.

Az üzleti szektor dinamizmusa és a támogató makrogazdasági politika hatására az amerikai gazdaság gyorsan visszajut a válságév előtti szintre, ahogyan sok elemző várta és magabiztosan megjósolta („V alakú válság”). De a gyors helyreállítás leginkább a makroszámokra és a tőkepiacra érvényes. Viszont azoknak is igazuk lett, akik a korábbi válságok tapasztalatai alapján lassú, elnyúló munkaerőpiaci helyreállítást valószínűsítettek.

Az „elveszett munkás” jelensége mögött több magyarázó tényezőt mutatnak ki az amerikai elemzők; ezek a tényezők nálunk is relevánsak. Féléves vagy pláne egyéves állásvesztést követően nem mindenki képes visszakerülni a munkaerőpiacra. Főleg az álláskínálat lett hirtelen más. 

Más munkakörbe keresnek embert a cégek, újfajta működésmód mellett. Ahol a válság erősen érintette a termelési láncokat és a vállalat szervezeti kultúráját, ott a cégvezetők hamar leszűrték a tanulságokat, és egyebek mellett felgyorsították a robotizálást, az egyszerűbb adminisztratív feladatok algoritmusokkal való felváltását. 

Életünk és munkahelyünk már más lett. Több a digitális megbeszélés és közös munkavégzés, és nem a járványügyi megfontolások miatt. Aki rászokott az érintésmentességre, online vásárlásra, nem tér vissza teljesen a másfél évvel ezelőtti gyakorlatához.

De mi lesz azokkal, akik egy éve kiestek a világ menetéből? Nem csak egészségügyi probléma a „poszt-COVID” állapot: a társadalom legkülönfélébb rétegei most szembesülnek mindazzal, ami a járvány lefutása után rájuk vár. 

PH