Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Csomádi farmer traktorral jár

Létrehozva:

Sinkovics Gábor | Fotó: Dimény András

Tíz hektár földön diktálja a természet Sinkovics Gáborék életének tempóját.

Persze nem a Fény utcai piacra, ahol azt a zöldséget árulja, amit maga palántázott, ültetett, locsolt és gondozott majd betakarított, hanem amikor Csomádról Vácra kirándul, a családi gazdaság gyümölcsösébe.

Pünkösdhétfőn paradicsompalántázás volt a program. Hétvégenként egy kis összekoccanás a haverokkal, de aki a kíméletes gazdálkodást választotta, azzal azt is, hogy önmaga hajcsára lesz. A Sinkovics Farmon nem a vegyszerekben hisznek. Ez már a nagypapától is távol állt. Az unoka, Gábor megdöbbentő példáként meséli, hogy látott barackfát kövek között nőni – na, képzelhetjük a gyümölcsének a műtrágya ízét! Az ő farmjukon állatok is élnek, tyúkok kapirgálnak, semmi nem megy pocsékba, mindent hasznosít valaki vagy valami. Az indiai kacsák például megeszik a meztelen csigát, ami viszont a növények levelével táplálkozik. Mint az ökoszisztéma fontos állata, került néhány ajándék-kacsa a Sinkovics farmról a baráti Bálint kertészetbe, de sehogyan sem tudták a csigákhoz terelni őket. Végül gumicukorkákat szórtak eléjük az útra. A meztelen csigáknak bevégeztetett.

 

A maga főnöke

Gábor az érettségi után mezőgazdasági szakiskolát végzett, és dolgozott a honvédségnél, ácsként is, de végül kikötött ott, ahol öröme van a munkája végeredményében, ahol a maga főnöke lehet. Egész éven át dirigálhat magának, hogy kapáljon vagy öntözzön-e, algát égessen éjszakánként a barackfák tövében, ha beüt a májusi fagy. Mert ha nem talál valamilyen elmés megoldást, akkor egy éjszaka alatt oda lehet 7-8 év munkája: ennyi idő, mire termőre fordul az új telepítés. 

Elsőként az eper érik, majd jönnek a bogyós gyümölcsök, a kajszik és az őszibarackok, az almák és a szilvák, közben a retektől a paprikán át a krumpliig és a hagymáig sokféle vegetáció ad munkát az egész családnak. Gábor barátnőjének, testvérének és szüleinek, akik hivatali munkájuk után, esténként és hétvégente dolgoznak a gyümölcsösben, a szántón a szabadtéri növényekkel, a gabonákkal, az állatokkal. 

 

Felkapták a vevők

De nem mindenki él így Csomádon. Tíz éve 700-an lakták a falut, mára 2 ezerre duzzadt a lélekszám a fővárosból kitelepülőkkel. Ők azonban csak a fűnyíró használatát sajátították el, a traktorral közlekedő Gábor a helyiek között is kivételnek számít. Ahogy az az áru is, amivel pénteken és szombaton telepakolja a piaci pultot. Nem szabályos, nem egyforma répák, nem mosott, nem permetezett zöldségek. Az aktuális választékról, ami éppen aznapra érett meg fogyasztásra, föltesz egy-egy fotót a közösségi hálóra, mert már az idősebb vásárlók is azt írják vissza: azokat a görbe répákat tegye félre nekem!

Korábban szívesebben dolgozott a farmon, mintsem unatkozva támassza a pultot a piacon, de néhány éve valahogy felkapták a vevők. Hétvégén türelmes, hosszú sor kanyarog előtte, és nemcsak az árura, hanem arra is kíváncsiak, hol és hogyan termett ez a sok szépség, finomság, mit hogyan lehet enni, főzni, tartósítani. És van mellette egy-két olyan árus is, akik ugyanarra, a kíméletes gazdálkodásra adták a makacs fejüket. Ők nem a géllakkos, hanem a földes körmű őstermelők, akiknek árujáért szintén korán kell kelni, és türelmesen várakozni a sorban. 

 

Nem tud leállni

Igazából Zsuzsi nénivel kellett volna kezdeni, aki 30 évvel ezelőtt a piac Lövőház utcai oldalán, egy rozzant fapulton árult minden hétköznap. Kezdetben a Papával együtt, egyenként válogatták a vevők kosarába a legszebb zöldpaprikát, mintha maguknak mérnék. Később a bácsi elmaradt, már nem jött többé. Attól kezdve csak a fejkendős Zsuzsi nénit fújta a jeges téli szél a nyitott átjáróban. Korábban a helyi termelőszövetkezetnél dolgozott, pontosan tudta, hogy melyik gyümölcsfák az értékesek. Ezért, amikor szétesett a téesz, azzal is tisztában volt, melyik fákat kell megmenteni a kivételes adottságú termésért – attól kezdve gazdálkodik a család. Nem tudta, de missziót teljesített: megismertette a piacra járókkal a nap érlelte szeder, barack ízét, a megbecsült földben, permetezés nélkül termő zöldségek zamatát. Aki egyszer ezeket megkóstolta, annak nem ízlik többé a januárban kapható eper. Receptötleteket is mesélt, pult alól friss tojást adott, és a kisgyerekek fülére akasztotta az első májusi cseresznyét.

Zsuzsi néni már nem jár a piacra, de Gábor unokája azt meséli, 83 évesen sem tud leállni. Telente mindene fáj, de amikor már ki lehet menni a földre, hirtelen megszűnnek a panaszai. Kisszéken ülve köti csomóba a retket, az újhagymát, gyümölcséréskor pedig szétválogatja a termést: az ép megy a piacra, az ütődött jó lesz pálinkának.

Annak idején Gábor unokája hozta-vitte Budára, és amíg a mama árult, ő szállította házhoz a megrendelőknek a valóban télálló krumplit és hagymát. És mivel a fiatal embereknek mindig sietős, ezért délidőben már féláron mérték az árut, a törzsvásárlóknak pedig ajándékba adták a harmattól hamvas spenótot. Aztán Gábor rágyújtott egy cigarettára, följebb tolta a homlokán a baseball sapkát, és rálépett a gázpedálra.

 

Szikora Katalin

Legnépszerűbb cikkeink