Családi viszály apokalipszis idején

Kritika A Mitchellék a gépek ellen című animációs filmről.

A Netflix animációs filmje, A Mitchellék a gépek ellen a komoly történet ellenére nem veszi túlzottan komolyan magát, a látványvilág pedig garantáltan mindenkit lenyűgöz majd.

Az új évszázadban bekövetkezett technológiai robbanás akarva-akaratlanul kiélezte az ellentéteket és szakadékokat teremtett a korosztályok és a különböző anyagi helyzetben lévő csoportok között. Az okoseszközök bizonyos értelemben visszaásták azokat az árkokat, amelyeket az internet korábban elmosott. Ez pedig nem csak az egyes korosztályok életvitele közti különbségeket nagyítja fel, a kommunikációban, és a viselkedésben is megjelenik a generációk közötti különbség. 

A Mitchellék a gépek ellen című film ezt a gondolatmenetet kívánta megragadni, az időzítés pedig aligha lehetne jobb, ugyanis kevés olyan háztartást lehet elképzelni, ahol ne alakult volna ki konfliktus a technológia kapcsán az elmúlt közel másfél évben. A Netflix animációs filmje elsősorban szívmelengető, és szerencsére csak másodsorban vicces, a középpontot pedig a legtöbb esetben jól találta el a rendezőpáros. 

Az Irány a Pókverzum! című Oscar-díjas animációs film sikereit követően Christopher Miller és Phil Lord rendezők hátraléptek egyet, és átengedték a gyeplőt Jeff Rowe-nak és Michael Riandának, akik ezt megelőzően mindösszesen a Rejtélyek városkája (Gravity Falls) című animációs sorozaton dolgoztak együtt, a filmek terén tehát teljes mértékben zöldfülűek voltak. Rutintalanságuk ellenére mégis tűpontosan találták el a Lord és Miller által lefektetett alapokat, és mind rendezőként, mind íróként csúcsra járatták az alapötletet. 

A történet tulajdonképpen egy hétköznapi családi dráma és egy poszt-apokaliptikus science-fiction ötvözete: Katie (Abbi Jacobson) gimnáziumi évei végéhez érve úgy dönt, mindenáron szenvedélyének akar élni, ezért egy filmes egyetemen szeretné folytatni tanulmányait. A közösségi média és a netes mémek világában elveszve azonban egyre kevésbé találja a közös hangot apjával, Rickkel (Danny McBride), akinek a „régen minden jobb volt” és a „vissza a természetbe” gondolatok határozzák meg az életét. Mielőtt azonban lánya elrepülne, a Mitchell család tesz egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást, és családostul autóba ülnek, hogy megpróbálják helyrehozni a kapcsolatukat. Ez idő alatt viszont öntudatra ébred a kísértetiesen Facebook-gyanús techcég mesterséges intelligenciája, a PAL, veszélybe sodorva a komplett emberiséget. 

A filmben nincs hiány popkulturális utalásokból, és a tudományos-fantasztikus filmek kliséiből sem, de mindezt olyan önironikusan használja fel az alkotás, hogy egyszerűen nem lehet haragudni rá. A Mitchellék a gépek ellen egyértelműen az animációtervezés magasiskolája, a karakterek teljes mértékben önálló életre kelnek a vásznon. A tudományos fejlődés és a közösségi médiumok kritikája is fontos része a filmnek, de közel sem annyira, mint a család intézményének tisztelete. A film egy nagyon szép korkép a digitális világ felnőtt–gyerek kapcsolatáról, amelyen érződik, hogy az írók bőven vittek saját élményeket is a történetbe.