Ramadán, az iszlám szent hónapja

Ma ér véget az iszlám egyhónapos böjtje, a Ramadán. A köztünk élő hívő muszlimok ilyenkor egész hónapban tartózkodnak az ételek és italok fogyasztásától, a pletykálkodástól, a haragtól. A böjt az egó legyőzéséről, és a türelem gyakorlásáról is szól, amely az iszlám szerint az ember egyik legfontosabb erénye.

Az iszlámról sokakban él az elképzelés, hogy az az arabok és perzsák törzsi babonákon alapuló hiedelemvilága, a vallástudományok szerint azonban más a helyzet. Az iszlám – a kereszténység és a zsidóság mellett – a három nagy ábrahámi vallás egyike.  Ritkán kerül szóba, de a muszlimok úgy tartják, hogy vallási és kulturális értelemben a legközelebb éppen a kereszténységhez állnak. A muszlimok nagy tiszteletben tartják Jézust is, akinek a születéséről és édesanyjáról, Máriáról egy teljes fejezetben megemlékezik szent könyvük, a Korán.

Európa és az iszlám

A történettudomány azt is feljegyezte, hogy az európai kultúra alapjának tartott görög filozófiát – mindenekelőtt Arisztotelész tanításait – is részben iszlám közvetítéssel fedezték fel újra az európaiak a keresztény középkor végén. Az iszlám ráadásul már 711-től folyamatosan jelen van a kontinensen. Történetileg így tulajdonképpen nemhogy idegen, hanem az európai kultúra és történelem részének tekinthető.

Az Omajjád-dinasztia bőven azelőtt hódította meg az Ibériai-félsziget nagy részét, hogy a magyarok akár csak hallottak volna a kereszténységről. Az al-Andaluznak, vagyis Andalúziának nevezett terület a mai Spanyolország és Portugália legnagyobb részét jelentette, és a 10. századra muszlim többségű volt. Ez az időszak a spanyol félszigeten egybeesett a La Convivencia időszakával, amely a spanyolországi zsidó kultúra aranykorát is jelentette. A keresztény ellentámadásnak köszönhetően aztán 1236-ra a muszlim Spanyolországból gyakorlatilag csak Granada déli tartománya maradt meg.

Mindazok számára, akik azt gondolják, hogy az iszlám az arabok vallása, meglepő lehet a tény, hogy a világ lakosságának 24 százaléka az iszlám követője, és csak töredékük arab. A legtöbben Indonéziában élnek, Európán belül pedig Oroszországban, ahol a számuk meghaladja a 16 milliót. A teljes lakossághoz képest Európában a legnagyobb arányban Cipruson élnek muszlimok, ők a lakosság 24 százalékát teszik ki.

Sem ételt, sem italt

A Ramadán a muszlim vallásúak szent hónapja. Mivel az iszlám holdnaptárt alkalmaz, ezért a hónapok a holdciklusokhoz igazodnak, újholdkor kezdődnek és végződnek. Ezért van az, hogy a Ramadán böjt ideje is változik az évek során. A Ramadán az iszlám naptár kilencedik hónapja.

Maga a böjt sokban hasonlít a keresztény nagyböjti időszakhoz, és a funkciója is hasonló. A különbség többek között a böjt gyakorlatában van. A hívő muszlimok ebben a hónapban hajnalhasadástól naplementéig sem ételt, sem pedig folyadékot nem vesznek magukhoz, imádkoznak, virrasztanak, és tartózkodnak a testi érintkezéstől is. 

A közhiedelemmel ellentétben a böjt nem napfelkeltével kezdődik, hanem azzal a pillanattal, amikor a horizonton az első fénysugár megjelenik. Ez az időpont szerdán Budapesten hajnali 2:53-perckor következett be, míg a napfelkelte csak 5:11-kor. Minthogy a napnyugta ezen a napon Budapesten 20:10-kor van, az étlen és szomjan töltött böjti órák száma meghaladja a 17-et.

A nyugati világban elterjedt vélekedés, hogy a muszlimok Ramadánkor napnyugta után hatalmas lakomákat csapnak. Azok azonban, akik valóban képesek ennyi időt étlen-szomjan eltölteni, valószínűleg a legkevésbé sem akarják és tudják teletömni magukat. Az étkezések ilyenkor mértéktartóak és óvatosak.

Mire való a böjt?

A Korán a böjtöt a magasabb szintű istenfélelem elérése eszközének írja le. A cél nem a koplalás maga, hanem az, hogy az emberben – egóját, vágyait legyőzve – tudatosodjék a környezete iránti felelőssége. A böjtölő a Ramadán alatt önfegyelmet és türelmet tanul. Megérti, hogy mit jelent szegénynek és nincstelennek lenni, önszántából átéli, milyen lehet a kényszerű éhség. A vallásos muszlim ettől érzékenyebbé, szeretetteljesebbé és együttérzőbbé válhat. A helyesen végzett böjt a hívőt megtanítja arra, hogy megbecsülje mindazt, amit az Istentől kap, és nem fog pazarlóan bánni a rá bízott értékekkel.

A ramadáni böjt a hívő muszlimok számára alapvetően kötelező ugyan, de az észszerűséget figyelembe véve számos kivétel is van. Ha valaki beteg, gyógyszert szed, értelemszerűen nem tartja meg a böjtöt. Az idősek, akiknek már nincs erejük a böjthöz, a várandós vagy szoptatós anyák, a menstruáló vagy gyermekágyi vérzéstől szenvedő nők szintén nem böjtölnek. Nem böjtöl az utazó sem. Azok, aki rendkívül megterhelő munkát végeznek, például bányában vagy kohóban dolgoznak, és nem bírnák vízivás nélkül végigdolgozni a napot, szintén elhagyhatják a böjtöt.

Azok, akik ilyen vallási értelemben méltányolható okból nem tartanak böjtöt, megválthatják ezeket a napokat. Ez azt jelenti, hogy aki egy nap nem tudja megtartani a böjtöt, azon a napon cserébe egy szegény embert élelemmel kell ellátnia.

Ahogy a keresztény hagyományban a nagyböjtöt a húsvéti ünnep követi, úgy a muszlimoknak is megvan a maguk böjt utáni ünnepe. A Eid ul-Fitr szó szerint a böjt megtörésének ünnepe. A muszlim közösségekben ilyenkor összegyűlik a család, a rokonság, és olyasmikkel töltik az időt, amivel a keresztény kultúrában karácsonykor szokás. Azok a muszlim vallásúak, aki ezt megtehetik, bőkezűen adakoznak, és bizonyos helyeken a családtagok között is szokás, hogy megajándékozzák egymást. A muszlimoknak ez az ünnepe éppen ma, szerdán napnyugtakor kezdődik el.