Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

„Az újságírás az életformám, a bűnügy a szenvedélyem”

Létrehozva:

Fotó: Dimény András

Jogában áll hallgatni címmel új, hetente jelentkező bűnügyi magazint indít a 168.hu. Interjúnk a szerkesztő-műsorvezető Beck Nórával.

Miért választotta a bűnügyi szakterületet?

Sohasem a bűnügyek érdekeltek önmagukban, hanem inkább az foglalkoztat, hogy az adott bűnügyek által milyen rendszerszintű, társadalmi problémákra tudjuk felhívni a figyelmet. Bízom benne, azáltal, hogy alaposan körbejárunk egy adott bűnügyet, amit szerteágazó kontextusba is helyezünk, legközelebb már nem történik meg az adott bűneset. A most csütörtökön, 20 órától induló Jogában áll hallgatni! című műsorunkban is ilyen témákkal foglalkozunk majd. Nemcsak a bűnügyeket, hanem azok szociokulturális, jogi, pszichológiai aspektusait is bemutatjuk. Mondok egy példát: az egész ország emlékszik a gyermeküket halálra éheztető agárdi fényevő házaspárra. A műsornak például ilyen esetekben nemcsak az a célja, hogy bemutassa a bűntényt, hanem az is, hogy rávilágítson: milyen rendszerszintű hiányosságok kellettek ahhoz, amelyek végül egy csecsemő halálát okozták. Egy teljesen átlagos családról volt szó, s ha nem vérzett volna több sebből a helyi védőnői és háziorvosi szolgálat, talán még ma is élhetne a kisfiú.

 

Milyen lesz a csütörtöktől látható Jogában áll hallgatni! műsorstruktúrája?

Szerkesztő kollégámmal ketten állítjuk össze a műsorokat. Valamennyi adásunkban három témát dolgozunk fel. Az első részben egy olyan aktuális bűnüggyel foglalkozunk, ami az elmúlt hetekben történt meg. A „Nagy ügy” munkacímet viseli a műsor második harmada, amelyben rendkívül komoly témákat, ügyeket hozunk magunkkal, akár olyan kérdésekkel is foglalkozunk, amelyekre évek óta nincs válasz, vagy épp évtizedek óta foglalkoztatják a közvéleményt. A harmadik részben pedig egy olyan sorozatot láthatnak majd a nézők, amelyben különböző igazságügyi szakértők munkáját mutatjuk be.

 

Spoilerezhetünk egy kicsit? Milyen témákkal találkozhatnak a nézők a legelső adásban?

Az aktuális témánkban egy rendkívül brutális emberrablási ügyet mutatunk be, ami a közelmúltban történt. Két rivális autótolvaj-banda összecsapásáról van szó, ami végül emberrablással végződött. Úgy kezdődött a konfliktus, hogy az egyik banda embere ellopott egy kocsit a másik banda elől. Úgy álltak bosszút rajta, hogy elkapták az autótolvajt, akit két napig ütöttek-vertek, szilánkosra törték a lábszárcsontját, majd szabadon engedték. A súlyosan bántalmazott tolvaj jelenleg is börtönben ül, és kiüzent, hogy pénzért cserébe visszavonja a vallomását, ami ha igaz, nem más, mint hamis tanúzás. Ráadásul a verőlegények a tett elkövetésekor nyomkövetőt viseltek, sőt, az egyik állítólagos emberrablónak biztos alibije is van, ugyanis a cselekmény elkövetésekor történetesen egy másik városban tartózkodott, ahol gyorshajtás miatt igazoltatták a rendőrök. Rendkívül összetett ügyről van szó, amit az egyik emberrabló mesél majd el.

Az úgynevezett „Nagy ügyben” pedig az eltűnt villanyszerelők történetét vesszük elő, méghozzá nem is akárhogyan. Tudni kell, hogy a három éve eltűnt mosonmagyaróvári Mácsik Zoltánt és a váci Orlik Vilmost ugyanaz az ember, egy győri vállalkozó, É. Imre gyilkolhatta meg. Azonban a feltételezett elkövetőt kiengedték az előzetes letartóztatásból, mivel nincs meg egyik holttest sem. A csütörtöki adás azért lesz kifejezetten exkluzív, mert a stúdióban ott lesz a győri vállalkozó ügyvédje, valamint eljön az eltűnt villanyszerelő családjának jogi képviselője is. Nagyon érdekel, hogy milyen részletek derülhetnek még ki az esetről, és az is izgalmas lesz, hogy pro és kontra hogyan érvelnek majd a jogászok. Hozzáteszem, a csütörtöki lesz a legelső alkalom, hogy szemtől-szembe találkozik egymással ez a két ügyvéd.

Az igazságügyi szakértők sorozatban pedig dr. Sófi Gyula igazságügyi gyermekpszichiáter szakértő érkezik hozzánk. Ő olyan gyerekekkel foglalkozik, akik vagy áldozattá váltak, vagy ők maguk a bűnelkövetők. Sófi doktor rendkívül sok olyan gyerekkel dolgozott már, akit megerőszakoltak, megkínoztak, vagy elhanyagoltak. Emellett kiemelt figyelmet fordít a fiatalkorú bűnelkövetők helyzetére is, mivel ez is a szakterülete.

 

Melyek azok a nagyobb bűnesetek, amelyek komoly kihívást jelentettek bűnügyi újságíróként?

Legelőször a Szita Bence gyilkosság jut az eszembe. A Forró nyomon stábjával mi értünk oda először a terepre, majd nekünk nyilatkozott először Bence édesapja. Addig álltunk a családi ház előtt, amíg Bence – azóta elhunyt – édesapja haza nem ért. Azonnal beleegyezett az interjúba, nagyon nyitott volt, és kedvesen fogadott bennünket. Bár szakmailag nagyon nagy dobás volt ez, emberileg iszonyatosan megviselt. Ugyancsak hatalmas szakmai fegyvertény volt, hogy a Riasztás című műsorunknál elértük azt, hogy börtönviselt pedofilok szólaljanak meg nekünk. Egy elsötített stúdióban zokogva meséltek arról, hogy mekkora teher számukra ez a bűnös hajlam, és mennyi mindent megtesznek azért, hogy ne lépjenek ismét a bűn útjára. És az is emlékezetes volt, amikor meg akart verni az egyik áldozat édesapja, aki érthetően teljesen ki volt borulva. Egy kisgyerek ellen elkövetett szexuális erőszak miatt mentünk ki a helyszínre a stábbal. Kiderült, amíg a szülők elrohantak ügyet intézni, a szomszéd bácsi megrontotta a gondjaira bízott kislányukat. Munkámnál fogva odaléptem az édesapához, hogy nyilatkozzon néhány mondatot. A bedühödött apa ököllel rontott felém. Szerencsére az operatőr jártas volt a harcművészetekben: kivédte az ütést, ami végül a kamerát találta el, és nem engem.

 

Magánemberként mennyire viseli meg, hogy naponta brutális bűncselekményekkel foglalkozik?

Az újságírás az életformám, a bűnügy pedig a szenvedélyem. Hajt a kíváncsiság, ráadásul nagyon szeretem a terepmunkát is, amikor a helyszínen lehetünk. Mivel azonban ez is egy munka, muszáj a magánéletben elvonatkoztatni: ha nem tudnám ezt megtenni, akkor már nem dolgoznék a szakmámban. Azt viszont elárulhatom, amióta gyermekem van, édesanya lettem, a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények nagyon megráznak. Szerencsére a férjem is szakmabeli, a Kékfény című műsorban ismerkedtünk meg, de ő már belpolitikai újságíróként dolgozik, viszont hivatásánál fogva is átérzi, milyen nehézségei és szépségei vannak a mindennapjaimnak.

 

Skultéti Judit

Legnépszerűbb cikkeink