Karafiáth Orsolya: Örökre függő maradok

A Lelkifröccs vendégeként  Karafiáth Orsolya költő mesélt Csernus Imrének arról, hogyan tette le a poharat, és mi jött a helyére.

„Több mint tizenegy éve egyetlen kortyot nem ittam. Néha még mindig nehéz ezt elfogadnom, mert imádom például a sör ízét, és sokszor vágyom arra, hogy én is üljek egy kerthelységben, és vidáman iszogassak meg beszélgessek a barátaimmal. Mégsem merem ezt megkockáztatni, mert tudom, beláthatatlan következményekkel járna” – mesélte Karafiáth Orsolya Csernus Imrének a Lelkifröccsben. A költő azt mondta, élete legsötétebb időszakában az állandó alkoholizálás hatására már az utcára se tudott kimenni. „Elbarikádoztam magam borosüvegekkel, már reggel innom kellett. Így tört rám valósággal az egyik kedves barátnőm, aki kirugtosta az ágyamban fekvő idegen trógert, engem pedig elzavart egy addiktológushoz. Nem rángatott el fizikálisan, hanem bejelentett a szakemberhez, akihez valahol örömmel mentem, mert éreztem, nem mehet ez így tovább, sőt nem is akartam így élni.”

Karafiáth sokat járt önsegítő csoportokba is, ahol a hasonló problémákkal küzdő szenvedélybetegek osztják meg egymással tapasztalataikat. „Kialakul ott valamiféle különleges kapcsolat a felépülni vágyók között, amely gyógyítja a lelket, valódi terápiás értékkel bír” – osztotta meg az írónő, aki azt is elárulta, bár az italt letette, más függőségekkel még harcban áll.

„Vásárlási mániában szenvedek, a járvány második hulláma idején eszelős módon jártam a plázákat, halomra vettem a cuccokat, körülbelül tíz percig tartott a kielégülés, majd jött a hatalmas bűntudat. De ugyanígy vagyok az evéssel is, néha kínzó falásrohamok törnek rám, aztán persze elemészt a bűntudat.” 

Karafiáth Orsolya azt is elárulta, mik a távlati tervei. „Vettem magamnak egy pici házat valahol vidéken, egyszer oda szeretnék költözni. A terveim szerint gazdálkodni fogok, állatokat tartok majd, és magamnak termelem meg a zöldségeket. Együtt szeretnék lélegezni a természettel, ezzel az örök körforgással. Persze ez se lesz könnyű feladat számomra, mert imádom a fővárost, valósággal szerelmes vagyok Budapestbe, és az itteni zsongásba” – mesélte az ezerarcú költő Csernus Imrének a Lelkifröccs keddi adásában.

168.hu