Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Félmillióan dolgoznak távmunkában

Pesti Hírlap

Létrehozva:

Fotó: Pozsonyi Roland

Tavaly májusban 760 ezer fő volt a csúcs.

Erősen hullámzik a távmunkában vagy a home officeban dolgozók száma. A Központi Statisztikai Hivatal, amely folyamatosan nyomon követi az aktuális létszámot, a csúcsot tavaly májusban, a koronavírus-járvány első hulláma idején mérte, 760 ezer fővel. Majd némi hullámzás után jelenleg mintegy félmillió munkavállalónak nem kell bejárni a munkahelyére.

A tavalyi esztendő látványos változást hozott a magyarországi foglalkoztatásban. A Központi Statisztitakai Hivatal (KSH) most megjelent tanulmánya szerint 2020-ban az elmúlt tíz év 2,9 százalékos átlagának háromszorosára, 8,6 százalékra nőtt a távmunkában dolgozók aránya. A májusi csúcs idején a munkavállalók 17 százalékát érintette ez a fajta munkavégzés. Idén januárban 510 ezer dolgozót foglalkoztattak ebben a formában, majd februárban arányuk az egy évvel korábbinak (amikor még nem volt járvány) csaknem ötszörösére, 482 ezer főre módosult – ez derült ki a KSH jelentéséből. Az idén március 8-tól tegnapig tartó szigorúbb korlátozások (kijárási tilalom, boltzár) alatt a home office-ban dolgozók száma bizonyára ismét emelkedett, az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint napjainkra ismét meghaladhatta a félmillió főt, de erről még nem állnak rendelkezésre megbízható adatok.

 

Budapest vezet

A legtöbben Budapesten dolgoztak távmunkában, míg Pest megyében – arányaiban – feleannyian, jórészt felsőfokú végzettségűek. Az ország más tájain ennek csak a töredékét lehetett regisztrálni, pedig ott nehezebb a munkahelyekre eljutni, mint a fővárosban és környékén. 

A távmunkások között a felsőfokú végzettségűek domináltak, a szakmunkások és a képzettség nélküliek száma elenyésző volt. A nőket nagyobb számban foglalkoztatta ebben a formában a munkaadójuk, mint a férfiakat. A nemek arányának oka logikus, hiszen a nőknél gyakran előfordul, hogy a 15 éven aluli gyermekük kénytelen volt otthon maradni, mert digitális oktatásban vett részt, s jobbnak tartották, hogy édesanyjuk velük volt. 

A nagyobb munkaadók inkább távmunkáztattak, mint az 50 fő alattiak. 

Aligha kelt meglepetést, hogy a legnagyobb arányban az informatikusokat és a kommunikációban dolgozókat alkalmazták távmunkában, de sokan kerültek ki a pénzügyi szolgáltatások, valamint az oktatás foglalkoztatottjai közül is, míg mezőgazdaságban, egészségügyben és a szociális szférában dolgozót alig-alig lehetett találni a távmunkások között, hiszen ezek a munkák általában személyes jelenlétet követelnek. 

 

Jogi feltételek

A távmunka – legalábbis a veszélyhelyzet esetén –, több jogi feltételében különbözik attól, amit a munkahelyen végeznek. Tavaly ősszel született meg ugyanis egy rendelet, amely szerint nem kell alkalmazni a munkavédelmi törvényt, vagyis a munkáltató és a munkavédelmi hatóság a lakásán nem ellenőrizheti a dolgozóját. Ez egyértelműen jelzi a munkavállalónak, hogy ha az otthon végzett munkája során balesetet szenved, azért munkáltatója semmifajta felelősséget nem vállal. A home-office munkák általában számítógéppel végzett tevékenységhez kapcsolódnak, amiről egy nálunk is alkalmazott uniós irányelv elég szigorú előírásokat tartalmaz, a dolgozó egészségének megóvása érdekében. Egyhuzamban legfeljebb négy órát szabad a képernyő előtt tölteni, az ebből eredő látásromlásért a munkaadó felel, és köteles éleslátó szemüveggel ellátni, s meghatározott időnként szemészeti vizsgálatra elküldeni alkalmazottját. 

Igazolás nélkül el lehet számolni költségként havonta legfeljebb a minimálbér 10 százalékát, ami most 16 700 forint. De külön számlákkal igazolhatja a dolgozó, hogy mennyi fűtést, áramot fogyasztott, mekkora az internet díja, illetve a lakbére. 

A munkáltatók számolnak azzal, hogy a távmunkát végző alkalmazottaik a munkaidejüket rugalmasan ütemezik, házimunkát (mosás, főzés, bevásárlás, ügyintézés) is beiktatnak az idejükbe, s ezt nem is sérelmezik. Ami a legnagyobb nehézséget jelenti, az a munkatársakkal való személyes kapcsolat hiánya, valamint a munkaidő és a szabadidő határainak tudatosítása. Ha számítógépet nem is mindig biztosít a munkáltató, ami egyébként a kötelessége lenne, a levelezőrendszerhez való hozzáférést igen, ugyanis ez a kapcsolattartás elsődleges formája.

A többször beharangozott távmunka-törvény, amelynek szabályozó szerepe nagyon hiányzik, mindmáig nem született meg. A KSH úgy összegezte a benyomásait, hogy akik nem dolgoznak távmunkában, azok – bár lehetnek valós negatív tapasztalataik is – hajlamosabbak a távmunka előnyeit lebecsülni, az ezzel járó kockázatokat felnagyítani, ugyanakkor a távmunkát végzők sokkal pozitívabban értékelik az otthonról történő munkavégzést, mint azok, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.

 

Bonta Miklós

Legnépszerűbb cikkeink