Kiemelt hírek
Kincses Gyula: „A magyar egészségügy fantasztikusan teljesít”
A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint abszurd fejlemény, hogy az egyes vakcinák elfogadottsága is politikai meggyőződés kérdése lett.
Ma már egyre több és pontosabb előrejelzés áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mikor kellene szigorítani a járványügyi korlátozásokon. Van, aki szerint megfelelő időben lépett a hazai kabinet, van, aki szerint elkésett. Hol lehet az igazság?
Középen. Az igazi megoldás minden ország esetében az eredményes megelőzés, vagyis az oltás és a személyes védekezés lehet. Az oltás a jövő biztonságát adja, de az, hogy az oltatlanok közül ki kerül a jövő héten lélegeztető gépre, legalább annyira az egyének saját felelősségén, szabálykövetésén múlik, mint a korlátozó intézkedéseken. Ahhoz, hogy ne legyen negyedik hullám, gyors átoltottság kell, ebben egészen jól állunk.
Az ellátórendszert felkészülten érte a járvány?
Eszközök már vannak, emberhiány mindig volt, és van is. Ez egy teljesen új helyzet, hihetetlen fizikai, mentális, felelősségbeli terhelés, amire nem lehetett felkészülni. Ehhez képest a magyar egészségügy fantasztikusan jól, zokszó nélkül, a hippokratészi esküből kiindulva teljesít.
Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának vezetője szerint egyes kórházakban már egy triázs csapat méri fel az ellátandó betegek életkilátásait, illetve azt, hogy kik legyenek azok, akik mindenképp kapjanak intenzív ellátást. Az operatív törzs ezt tagadta. Valóban olyan súlyos a helyzet, hogy válogatni kell a betegek között?
Az első hullámban a Magyar Orvosi Kamara kiadott egy elvi állásfoglalást a nemzetközi tapasztalatok és jó gyakorlatok alapján annak érdekében, hogy amikor adott esetben az erőforrások szűkössége miatt sorrendet kell felállítani a betegek kezelésében, akkor az átláthatóan, objektív alapon történjen. Az orvosi kamarának azonban nincs semmilyen hiteles vagy hivatalos információja arról, hogy ezt alkalmazni kényszerültek-e már valahol. Hegedűs Zsolt sem a szervezet nevében beszélt, hanem a kollegáktól hallott információkat adta tovább.
A kamara egyik megyei elnöke, Szijjártó László a Facebookon azt írta: „a lakosság tájékoztatása hiányos, gyakran téves, vagy félrevezető. Totális cenzúra van. A kórházakban dolgozók nem nyilatkozhatnak, nem mondhatnak véleményt.” Ön szerint helyes ez a nyilatkozatstop, vagy hogy az újságírók nem kapnak megfelelő tájékoztatást?
A tiszta kommunikáció igényével abszolút egyetértek. Egy válsághelyzetben azonban ez nem azt jelenti, hogy minden félinformációnak azonnal az újságba kell kerülnie. Most hiteles, szakmai alapon álló beszédre lenne szükség, amiből senkinek nem szabadna politikai hasznot húzni. Ehelyett mindenki belebeszél, és a vírus elleni védekezés sajnos átpolitizálódott, ami most komoly károkat okoz. Abszurd, hogy az egyes vakcinák elfogadottsága is politikai meggyőződés kérdése. Jó lenne egy picit békén hagyni az egészségügyet.
A MOK nemrég közleményt adott ki arról, hogy elhatárolódik az oltásellenes orvosoktól. Azért volt erre szükség, mert olyan sokan vannak?
Reményeink szerint nem, de ők táplálják a vírustagadó, oltásellenes szektákat. Most rendkívüli helyzet van, amiben egyszerűen életellenes cselekménynek tartom az oltásellenességet. Meg kell szólalnunk és el kell határolódnunk, el kell ítélnünk azokat a kollegákat, akik így gondolkodnak, cselekszenek, nyilatkoznak. Egy kisszámú szélsőséges csoport nem ronthatja sokezer tisztességesen dolgozó orvos megítélését.
Március elsejével nagyjából ötezer egészségügyi dolgozó hagyta el a közfinanszírozott ellátást, mert az állam számukra elfogadhatatlan szerződést tett eléjük. Már látják, hogy ez pontosan hány főt jelent és mely osztályok dolgozói álltak fel túlnyomó többségben?
Nincs értelme annak a számháborúnak, hogy ez most 4800, vagy 5200 dolgozót jelent, mert nem ez az igazi kérdés. Azt kellene tudnunk, hogy milyen szakterületeket hagytak el, milyen korúak, és hogy közülük hányan tudnának aktívan részt venni a védekezésben. Erre vonatkozóan azonban nincs adatunk. És azt sem tudjuk, hogy ebből a négy-ötezerből hány ember az, aki tényleg elhagyja a gyógyítást, és hány az, aki azt mondta, hogy nem, én nem írom alá, de egyébként személyes közreműködőként, vállalkozóként hajlandó vagyok tovább dolgozni. Velük – ha az adott intézmény vezetője kéri – meg fogják kötni a közreműködői szerződést, erre kaptunk biztatást az országos kórház-főigazgatótól.
Milyen módosításokat szeretnének a szerződésekben?
A beterjesztett törvényhez képest sok mindenben sikerült javítást elérnünk, de vannak még rendezendő pontok. A két legsürgősebb, amit tisztázni kell, az az ügyelet és az ügyelet utáni pihenőidő díjazása.
A kormány hajlandó lesz ezen változtatni?
Az országos kórház-főigazgató kérésünkre engedélyezte, hogy az ügyeletért 100 százalékos bért adhatnak a kórházakban. Nem tudom mégsem azt mondani, hogy győztünk, mert Jenei Zoltán ugyan engedélyt tud adni a kórházak igazgatóinak, de pénzt nem. Ehhez finanszírozási rendeletmódosítás és forrásbiztosítás kell, amit kormányrendelettel lehet elérni.
Hosszú távon lát olyan témát a kamara, amiben még változtatásra lenne szükség?
Mindenképpen követelni fogjuk, hogy az ügyelet, az önként vállalt túlmunka beleszámítson a nyugdíjalapba is.
Ha mindezek megvalósulnak, elégedettek lehetnek a dolgozók és a kamara is?
A béremelés és a hálapénz betiltása valóban történelmi fontosságú. Az alapbér az orvosi kamara javaslatának megfelelő lett, csak mi azt kértük, hogy ez ne bér, hanem alapbér legyen. Ezt egy tisztességes pótlékrendszerrel kell kiegészíteni, amely figyelembe veszi a tudományos fokozatokat, a szakterületek többletterhét vagy hiányszakma-jellegét és még számos más szempontot. És biztosan többen vannak, akik annak ellenére dolgoztak tovább, hogy nem volt teljesen tisztázott a helyzetük, de most a járványhelyzet miatt maradtak, teszik a dolgukat, életeket mentenek. Hogy mekkora az elégedettség vagy elégedetlenség, az majd akkor derül ki, amikor a dolgozók megkapják az első, tisztán az új rendszer szerint számolt fizetésüket. Ehhez már nem kell sokat aludni, a kamara pedig felül fogja vizsgálni, hogy mennyi az annyi.
168.hu