Nőtt a foglalkoztatottak száma – papíron

A statisztikai adatok pontossága a számbavétel módján dől el.

A hazai statisztikai rendszernek három igazi Achilles-sarka van. Ezek azok, amelyek megbízhatóságában nem csak a lakosság nagy része, de gyakran a versenyszféra szakemberei is kételkednek. Az egyik ilyen az infláció, és akad kétely az átlagbérek esetében is. A munkanélküliség számainak valóságtartalmáról nincsenek közvetlen tapasztalatok, de mindenki érzi, hogy valami nem stimmel. 

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) átvágta a gordiuszi csomót, a 2021. januári időszaktól módosítottak a munkaerő-felmérés módszertanán, s egycsapásra megváltoztak a számok, mondanunk sem kell: kedvezően. A munkanélküliség közmegegyezéses fogalma most sem alakult át: minden olyan személy idetartozik, aki egy adott időpontban képes és akar is dolgozni, mégsem talál magának munkát. Az már erősen vitatható, hogy a KSH módszertana szerint azok tartoznak ide, akik a munkaerő-felmérés hetén nem dolgoztak, de az azt megelőző négy hétben aktívan kerestek maguknak munkát. Most ugyanis a járványveszélyre tekintettel óvatosabban indulnak el az emberek állást keresni, nem beszélve azokról, akik eddig külföldön dolgoztak, s még nincs tiszta képük arról, hogy miképpen alakulnak a kibontakozó gazdasági válság nyomán az eddigi befogadó országukban a munkaerőpiac kilátásai.

A nőkkel kezdték

Ebben a helyzetben – nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva – lépett a KSH. Ha már a foglalkoztatás adatai a valóságban nem javulnak érdemben, akkor abból indultak ki, hogy az év első hónapjában a saját adataik szerint 4 millió 537 ezren dolgoztak hazánkban, a nem dolgozók száma pedig 2 millió 864 ezer fő volt. Ezen pedig mindenképpen javítani kellett, ezért elsősorban a nők aktivitási mutatóit változtatták meg.

A különböző gyermekgondozási ellátást igénybe vevők közül az eddigi gyakorlattól eltérően azok is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, majd az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre, bár ez utóbbira aligha lehet mindenütt mérget venni. Vagyis nem azon az anomálián korrigáltak, hogy csak a legfeljebb öt főt foglalkoztató munkahelyeken dolgozókat veszik figyelembe, és hogy már az is foglalkoztatottnak minősül, aki a felmérés hetét megelőző héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett. 

Csak papíron

Így azután anélkül szépítették meg egy tollvonással a statisztikai adatokat, hogy bármi érdemi változás történt volna. Az új módszertan szerint ugyanis idén januárban 4 millió 537 ezren dolgoztak az országban, a foglalkoztatási ráta pedig 71,1 százalékos volt. Ugyanezt tavaly még 4 millió 403 ezer főnek, és 68,9 százalékosnak mérték volna. Ezzel egyidejűleg a nem dolgozók, vagyis a munkanélküliek és az inaktívak száma 2 millió 997 ezer főről 2 millió 864 ezer főre fogyatkozott, mint látható, szigorúan csak papíron. 

Ráadásul nőnap táján még azzal is el lehet dicsekedni, hogy 120-150 ezer fővel megnövekedett a női foglalkoztatottság Magyarországon. (A különböző gyermekellátásokban részesülő férfiak aránya nem számottevő.) A hirtelen átváltozáson átesett foglalkoztatási adatok alakulását figyelemmel kísérők számára csekély vigasz, hogy a KSH statisztikusai – korrekt módon – 2009-ig visszamenően újraszámolták, és összehasonlíthatóvá tették az új módszertan szerint a korábbi adatokat.

Félvállról

Ugyanakkor valami gond lehet a magyarok elhelyezkedési hajlandóságával is, legalábbis ezt tapasztalta Szilágyi-Bécsi Tímea, az INT-Solution Üzleti Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Elmondta, hogy sokan meg sem jelennek az előre megbeszélt állásinterjún, vagy az utolsó pillanatban gondolják meg magukat, és mondják le a munkát. A HR-szakértő szerint 100 interjúalanyból legfeljebb öten kezdenek úgy dolgozni, hogy hosszabb távon ott is maradnak a munkahelyükön. Pedig a munkaadók abban bíztak, hogy a világjárvány hatására, a munkanélküliség növekedésével megváltozik majd az a 3-4 éve észlelhet tendencia, hogy egyre többen veszik félvállról az új munka lehetőségével kapcsolatos kötelezettségeiket. 

De tévedniük kellett: a válságos időszak nem javított, sőt egyes esetekben még rontott is a helyzeten. Egyelőre még azt sem sikerült kideríteniük, hogy mi váltja ki a sokszor felelőtlen viselkedést a munkavállalókból. „Elsősorban a fizikai munkaköröknél figyelhető meg, hogy az emberek nem igazán mérik fel, mekkora kiadásokkal jár, az hogy valaki egy új munkahelyet elfoglalhasson. Hirdetési költség, majd a munkaruha, az egyéni védőeszközök ára, az orvosi alkalmassági vizsgálat díja. Ezek összességében félmilliós költséget is jelenthetnek, míg végül a potenciális munkavállaló be sem lép” – mondta a szakértő. 

Bonta Miklós