Kiemelt hírek
„Nekem anyukám volt az apukám is”
A 168.hu B-t kérdezte, akit leszbikus édesanyja nevelt fel. A felnőtt férfi nevét kérésének megfelelően nem írjuk le.
Az apa férfi, az anya nő – áll az Alaptörvényben. Az elmúlt hetekben életbe lépett az örökbefogadást korlátozó rendelkezés is, így Novák Katalin családügyekért felelős tárca nélküli miniszter hozzájárulása szükséges az egyedülállók örökbefogadásához. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy egy gyerek azonos nemű párhoz kerüljön.
– Hogyan kell elképzelni a gyermekkorát?
– A szüleim között egy se veled, se nélküled kapcsolat volt, és mire megszülettem, végleg elváltak egymástól. Anyuban akkortájt kezdett tudatosulni, hogy valójában leszbikus. Mellette nőttem fel, de volt olyan hosszú távú kapcsolata is, amikor az azonos nemű párjával együtt neveltek engem és a fogadott testvéreimet. Igazi család voltunk.
– Mit jelent szivárványcsaládban felnőni?
– Csak a saját esetemről tudok beszélni, én természetesnek éreztem. Nyilván már gyerekkoromban tisztában voltam azzal, hogy a legtöbb családban egy anyuka és egy apuka is van, de belőlem ez semmiféle hiányérzetet nem váltott ki. Persze, nekem volt édesapám, de évente egyszer-kétszer találkoztunk. Ha valaki megkérdezte, én mindig azt mondtam, nekem az édesanyám az apukám is. Nem az apahiány miatt, hanem pont ellenkezőleg. Nagyon büszke voltam anyára, azt hiszem, kicsit így is tisztelegni akartam előtte. Szóval szerintem egy gyerek pont olyan családnak érzi az azonos nemű szüleivel alkotott közösségét, mint amikor valakinek egy apukája és egy anyukája, vagy esetleg csak egy szülője van.
– Máshogy szocializálódik egy olyan gyerek, akit egynemű szülők nevelnek?
– Nem gondolom, hogy attól másképp szocializálódtam volna, mert meleg az anyukám. Bár tény, hangsúlyos eleme lett az életemnek, hogy úgy fogadjak el másokat, ahogy vannak. Ezért ülök most itt és beszélgetek önnel. Nagyon zavar, ahogy a homoszexuális emberekkel bánik a politikai elit Magyarországon. A társadalom pedig sajnos hagyja, tisztelet a kivételnek.
– Mi a véleménye arról, hogy Novák Katalin hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az egyedülállók gyereket fogadhassanak örökbe?
– Ez egy vicc, annak is rossz. Azt mondják, Novák Katalinnak az a dolga, hogy segítse a gyerekek szerető családba jutását. De mindenki tudja, hogy itt nem erről van szó. Milyen ország az, ahol tulajdonképpen egy ember dönt arról, hogy egy egyedülálló nő vagy férfi örökbefogadhat-e gyereket vagy sem. A bánásmódról sokat elárul, hogy elmeszelnek egy mesekönyvet a tartalma miatt. A miniszterelnök konkrétan úgy beszél a melegekről, mintha nem lennének magyarok, és képesek egy olyan törvényt is megalkotni, amely végleg ellehetetleníti, hogy a homoszexuális párok gyereket fogadjanak örökbe. Magaménak érzem ezt a témát, egyrészt édesanyám miatt, másrészt azért, mert ezt a hozzáállást embertelenségnek tartom, a harmadik okom pedig az, hogy biszexuális vagyok.
– Ön szerint miről van szó valójában?
– Végleg el akarják lehetetleníteni azt, hogy a meleg párok gyereket fogadjanak örökbe. Ez egyértelmű. Nézzük meg az utóbbi hónapokban a kormány narratíváját. Másról sem beszéltek, csak hogy szerintük miért nem ideális egy meleg pár a gyereknevelés szempontjából.
– Mit gondol az érveikről?
– Ugyanazt hallgatom gyerekkorom óta: ha egynemű párok nevelnek gyereket, hiányozni fog a másik nem szülői példája. Pedig attól, hogy nők neveltek, férfi modell is volt az életemben. Voltak tanáraim és férfi rokonaim. Olyan nincs, hogy a gyerek izolálva van és csak a két azonos nemű szülőjét látja. Vagy a kedvencem: ha melegek a szülők, a gyerek is meleg lesz. Persze, a heteroszexuális szülők is csak heterókat nevelnek, nem?
– Annak, aki nagyon hinni akar abban, hogy a homoszexuális szülők befolyásolják a gyerekük szexuális irányultságát, nem támadásalap az, hogy ön mindkét nemhez vonzódik?
– Ha valamilyen hatással volt rám édesanyám, az az, hogy elfogadó vagyok. Nemcsak másokkal, magammal is. Azt hiszem, ennek az ön által idézett állításnak annyi valóságalapja van, hogyha valakit melegek nevelnek, egyszerűen könnyebb lesz elfogadnia magában akár a melegségét, akár a biszexualitását vagy csak a szimpla kíváncsiságot. Azoknak, akik így érvelnek, tulajdonképpen azzal van bajuk, hogy felvállalom magam, és nincs vele semmi gondom. Egyébként én arra láttam példát, hogy a „konzervatív” családban felnőtt férfiak és nők elnyomják magukban a szexuális orientációjukat, nehogy elforduljon tőlük a családjuk. Ezért szenvedik végig az életüket. Ez lenne az ideális család?
– Gyakran hallani érvként azt is, hogy a szivárványcsaládokban nevelkedett gyerekeket bánthatják az óvodai és az iskolai közegben a kortársai. Tapasztalt hasonlót?
– Nem. Bőven volt példa arra, hogy szekáltak, de azért, mert anyukám leszbikus, pont nem. Hozzáteszem, édesanyám és a párja nagyon féltettek ettől engem és a tesóimat. Így amikor még egészen kicsi voltam, nem beszéltem a családunkról másoknak, mert otthon azt kérték, inkább ne. Ekkor egyébként vidéken éltünk, és sajnos azt kell mondjam, meg tudom érteni a szüleim kérését. Édesanyámat kétszer rúgták ki azért, mert kiderült róla, hogy leszbikus. Visszatérve a kérdésre, elképzelhetőnek tartom, hogy valakit azért bántsanak, mert a szülei melegek. Ezért kellene egy felelős társadalmi és politikai hozzáállás a kérdéshez. Ami most történik, teret ad a homofóbiának, a melegeket és a gyerekeiket ért verbális vagy akár fizikai bántalmazásnak.
– Volt esetleg olyan gondja, amit jó lett volna az apjával megbeszélni?
– Nem. Anyával mindent meg tudtam beszélni. Ha problémám volt, mindig hozzá fordultam.
– Az édesapja hogy viszonyul az ön szexualitáshoz, és ahhoz, ahogy az édesanyjával éltek?
– Anyáék kapcsolata nem volt problémamentes. Apu édesanyám homoszexualitásával mostanáig sem tudott megbékélni. Már egészen kicsi koromban, ha nála voltam, csak azt hallgattam, hogy anya rossz azért, mert leszbikus. Már akkor próbáltam neki elmagyarázni, hogy nincs igaza, de az csak egy órával hosszabb kiselőadást eredményezett. A saját szexualitásomról soha nem beszéltem apuval. Volt bőven lehetősége arra, hogy észrevegye, biszexuális vagyok. Szerintem ő úgy döntött, nem szeretne tudni róla. Édesanyámmal ezeket mind megbeszéltük.
– Milyen volt így felnőni?
– Frusztráló. Mert nincs az égvilágon semmi baj azzal, ha valakit azonos nemű szülők nevelnek, de az tud fájni, ha egy felnőtt ember nem beszél felelősségteljesen. Ha azt állítja a szüleinkről, akiket nagyon szeretünk, hogy rosszak, önzőek, mert minket akartak. Bár azt hiszem, ha otthon minden rendben, és a szülők szeretik a gyereküket, idővel jelentéktelenné válnak ezek a sérelmek. Nálam sem okoztak kárt. Ahogy cseperedtem, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy hülyeségeket beszélnek.
Cserdi Dóra