Magyarország
„Egy kés arra készül, hogy használjuk”
Csuth Gábor a kétezres évek elejétől foglalkozik késkészítéssel.
„Egy jó késkészítő ráérez arra, hogy a megrendelője milyen késre vágyik valójában” – mondta a Pesti Hírlapnak a Csuthi Knife tulajdonosa, aki a kétezres évek elejétől foglalkozik késkészítéssel, de mint kiderült, a kések iránti rajongás mindig az élete része volt.
„Az első bicskámat még a nagyapámtól kaptam, azzal tanultam meg faragni. Egyébként orvosi műszerész végzettségű vagyok, ennek révén is kerültem be egy késkészítő körbe. Később a feleségem és egy barátom unszoltak, hogy foglalkozzak többet a szakmával, öt éve pedig főállású késkészítő vagyok” – idézte fel a kezdeteket.
Nehéz a választás
Egy késvásárlónak először azt kell eldöntenie, mire szeretné használni az eszközt, és mennyire képes tisztán tartani azt. „Mást keres egy vadász és mást egy túrázó. A megrendelővel mi mindig a pengét választjuk ki először. Rá kell vezetni a vevőket, mennyire legyen kemény a termék, és milyen acélból készüljön: kérhet szénacélt vagy rozsdamentes acélt. A nagy öregek mindig azt mondták, a rozsdamentes a fényes, a szénacél az éles. Ezt alá tudom támasztani: a tapasztalat mondatja velem, hogy a rozsdamentes acélt ugyanolyan élesre polírozni, csiszolni és fenni nem lehet, mint a szénacélt” – mondta Csuth Gábor, hozzátéve, hogy a vevőnek azt is fontos előre látnia, mennyire tud majd vigyázni a késére. „Ha el tudja úgy mosni és raktározni, hogy a kés nem fog rozsdásodni, nem lesz gondja a szénacéllal vagy az enyhén rozsdamentes acéllal. Ha pedig a pengéről döntöttünk, következik a markolat megválasztása.”
A szakember szerint kést csak olyan helyen szabad vásárolni, ahol figyelnek a vevő igényeire. „Volt egy olyan megrendelésem, amikor egy feleség hívott fel, hogy a vadász férjének szeretne karácsonyi ajándékra egy kést. Szépen átvettük a fentieket, és egy cédrusmarkolatos vadászkést választott. Olyan jól válogattunk a hölggyel, hogy miután a férj megkapta az ajándékot, még engem is felhívott, hogy anno, amikor nézegette az oldalamat, pontosan ezt a kést nézte ki magának”.
Használati tárgy
Magyarországon sokan vásárolnak és gyűjtenek késeket, ezért vannak megrendelések a tipikusan régi, hagyományos, de az új, modern típusokhoz is. „Nagyon sok vadász ragaszkodik még mindig a fa markolathoz, és annak szépségéhez. Én már inkább egy újabb vonalat szeretnék képviselni: amikor a fát egy kis műanyaggal vagy hibridfával stabilizáljuk. Ettől még fa marad, de amit hozzáadunk, gyönyörű színt ad majd a markolatnak. Számos előnye is van, nem fog megmoccanni a fa, mivel a hideg és a meleg váltakozása, de a nedvesség is kevésbé hat rá” – mondta a Csuth Gábor, megemlítve, hogy a megrendelők körében népszerű még a fonott-, a szaru- és az agancsmarkolat is.
A késkészítő tapasztalatai szerint a damaszkacél kések is keresettek. Ezeknél a pengéknél több acélt kovácsolnak össze, a módszer neve a valószínűsíthető „születési helyére”, a szíriai Damaszkusz környékére utal. „Damaszk kés és damaszk kés között rengeteg különbség van. Ott vannak a pakisztáni »csodák«. Hiába szép a mintájuk, sajnos rossz minőségű acélt kevernek össze, így nem tudja produkálni az elvárt keménységet” – mutatott rá a szakember.
Egy kés elkészítése úgy 10-15 órát vesz igénybe. Csuth Gábor elmondta, azon késkészítők közé tartozik, akik szeretik, ha használják is a termékeiket. „Úgy látom, hogy itthon sokan nem használják a megvásárolt késeiket. Már az én vevőim is mondták, hogy sajnálják őket munkára fogni. Bár bóknak szánják, egy késkészítő nem szereti ezt hallani. Én azt mondom, egy kés arra készül, hogy használjuk. A kés van értünk, nem mi a késért. De sajnos, tapasztalataim szerint a kések 80-90 százaléka nincs használatban. Én arra bátorítok mindenkit, hogy használja is a megvásárolt kését”.
Szívvel-lélekkel
A mester szerint a késkészítést soha nem lehet igazán megtanulni. „Az ember ezen a területen is egy életen át fejlődik. Viszont az, aki nem érez rá a fortélyaira, és nem tanul a hibáiból, nem fog tudni jó késeket készíteni”- mondta és hozzátette, hogy úgy látja, egy kést többféleképpen el lehet rontani: „A vevő és a készítő is könnyen kiszúrhatja, ha nem pontos a csiszolás. A szimmetria nagyon fontos. Ha egy kés éle szépen csiszolt, egyenes és íves lesz. A rikasszónak (a penge markolat felé eső, nem élezett része – a szerk.) pedig középen kell kifutna. Ami szintén egy jó kés ismérve, hogy a markolat pontosan illeszkedik a tenyérbe.”
Egy kés a keménységétől, az acél minőségétől és a készítője figyelmétől lesz igazán kiváló minőségű. Egy jó kés ára pedig 15 ezer forinttól kezdődik, a határ pedig a csillagos ég. „Az egyik legdrágább termékem egy rozsdamentes damaszk pengéjű vadászkés volt. A rozsdamentes damaszk már maga egy plusz összeg. Emlékszem, kihívásnak tekintettem, a munkadíjként nem kértem szinte semmit. A másik büszkeségem egy mamutfogmarkolatos kés volt” – mesélte Csuth Gábor, aki elmondta, hogy a kézzel készült magyar termékeket nagyon kedvelik külföldön is.
„Ha egy magyar késkészítő külföldi vásárba megy, keresni fogják a késeit. A magyar késeket szívvel-lélekkel készítik.”
Cserdi Dóra