Kiemelt hírek
Csak a gazdagok gazdagodtak az elmúlt években
Az alacsonyabb jövedelműeket alig érintette a konjunktúra.
Míg a második Orbán-kormány első néhány évében kifejezetten nehéz gazdasági helyzetben volt az ország, 2015-16-tól gyors ütemű növekedésnek indultak a jövedelmek. Persze, nem mindenkié.
A konjunktúra elsősorban a közepes és a magas jövedelmű rétegeket érintette, az alacsonyabb jövedelműeket alig. A GKI gazdaságkutató legújabb, KSH-adatokon nyugvó vizsgálata szerint a gazdasági növekedés dacára sem változott a magyar lakosság jövedelmeinek koncentrációja az elmúlt tíz évben.
Hatalmas különbségek
A helyzet: a lakosság leggazdagabb 10 százalékának körében koncentrálódik a jövedelmek 23 százaléka. Szélesebb kitekintésben: a jövedelmek 50 százaléka felett a legmódosabb 30 százalék rendelkezik. Alulnézetből: a legalsó tizedbe tartozó háztartásoknál az összjövedelmeknek csupán 3 százaléka van, az alsó 30 százalék pedig a jövedelmek 14 százalékát birtokolja. Több mint 2 millió magyar állampolgár bevételei pedig még a gazdasági növekedés csúcspontján sem haladták meg a létminimumot jelentő havi 101 ezer forintot.
Vértes András szerint a valóságban még ennél is rosszabb a helyzet. A GKI vezetőjének elmondása szerint ugyanis a jómódúak, illetve a leggyorsabban gazdagodók külföldi, illetve kreatív módokon „eldugott” jövedelmei nem, vagy csak részlegesen szerepelnek a statisztikákban.
Abban, hogy a szegénységi olló nem zárul, nagyon fontos szerepe van annak is, hogy a családi pótlék összege több mint egy évtizede változatlan, valamint, hogy a minimálnyugdíj 28.500 forintos összege sem emelkedett a 2010-es szinthez képest. Ez utóbbi nem csak a nyugdíjasokat érinti, mivel a szociális juttatások legtöbbje a mindenkori minimálnyugdíj összegéhez van kötve.
S hogy hogyan lehetne csökkenteni a különbségeket? Farkas Zsombor szegénységkutató néhány kivételtől eltekintve nem sok erre mutató törekvést lát a kormány intézkedései között: úgy véli, a középosztály felemelését célzó intézkedések inkább csak erősítik a meglévő egyenlőtlenségeket.
Lenne megoldás
A szociális szolgáltatások, illetve a fentebb említett univerzális ellátások rendszerének fejlesztése viszont segíthetne a különbségek csökkentésében, legalábbis sokat enyhíthetne a legszegényebbek helyzetén. Hiszen egy nehéz körülmények között élő család esetében a családi pótlék összege például nagyon fontos eleme a költségvetésnek. Az évtizedes változatlanság csökkenti ennek az ellátásnak a vásárlóértékét.
Ráadásul a családi pótlék azzal, hogy bizonyos számú igazolatlan óra után megvonhatóvá vált, tulajdonképpen már csak kvázi-univerzális ellátás, így az évek során a vásárlóérték mellett a társadalmi kohéziós erejéből is sokat vesztett ez a pótlék. A már említett minimálnyugdíj mellett a gyes rendszere is átgondolásra szorulna – véli Farkas Zsombor.
Az ELTE szociális tanszékének munkatársa szerint a hazai szociális védelmi rendszerek elég gyengék – egy tisztességes szociálpolitika szempontjából legalábbis. A nagy rendszerek hiányosságait még az olyan, célzottan a szegényeket segítő intézkedések sem orvosolják, mint amilyen például a felzárkózó településeket segítő program – hiszen ez is csupán lokális beavatkozás. És akkor a cigányság jövedelmi helyzetéről, leszakadásának mértékéről, illetve a velük kapcsolatos kormányzati attitűdről, illetve az abban gyökerező kommunikáció milyenségéről még nem is beszéltünk. „Időszerű és fontos lenne, hogy a kormány elkezdjen garantált minimumjövedelmi rendszerben gondolkodni” – mondta Farkas.
A nemzetközi helyzetről szólva a szegénységkutató elmondta, a jövedelmi egyenlőtlenségeket mérő mutatók alapján valahol Európa középmezőnyében vagyunk. Ha viszont a depriváció mértékét vizsgáljuk, mindenképpen a sereghajtók között találjuk magunkat.