Romantika színes jellemekkel

A Bridgerton-család című új kosztümös sorozat miatt kis túlzással a fél világ azon csámcsog, mi értelme van színesbőrű szereplőket alkalmazni egy György király korabeli sztori tévés adaptációjához. Pedig a válasz pofonegyszerű.

Abban valószínűleg sokan egyetértenek, hogy az Elfújta a szél (1939) vagy némely Brontë-regény sikerültebb filmadaptációja óta a kosztümös film nélkülözhetetlen kellékévé vált téli estéinknek. Ez a sorozat sem ígér mást, mint a romantikus-erotikus drámák nyújtotta érzéki szórakozást és kikapcsolódást. A népszerű bestsellerszerző, Julia Queen hatrészes regénysorozata, amelyre a Bridgerton épít, 2000 és 2013 között látott napvilágot. A könyvekben a Harvardon művészettörténészként végzett regényíró a zsáner legjobb hagyományait eleveníti fel: két rivális főúri család küzdelmeit követhetjük nyomon nyolc epizódon át, szerelemmel, intrikával, váratlan fordulatokkal és sok-sok erotikával. És ahogy ezeknek a könyveknek, úgy a sorozatnak sincs semmilyen nagyratörő célja, csakis a szórakoztatás.

Hogy a férfi főszereplőt, Hastings hercegét és családtagjait történetesen fekete színészek alakítják, sokan kifogásolták, pedig nincs miért. A sorozat alapjául szolgáló történetek eleve operálnak ilyen szereplőkkel, de ami a filmbéli Sarolta királynőt illeti – aki szintén színesbőrű karakter –, róla nem is minden alap nélkül állítható, hogy voltak afrikai ősei.

A lényeg mégsem ez. A szereplők etnikai sokszínűsége itt nem holmi politikai furkósbot az egyenjogúsítók kezében, hanem művészi, esztétikai eszköz. Amit természetesen lehet vitatni, de miközben az epizódokat néztem, az az érzésem támadt, hogy Hastings hercegének szerelmes karaktere tulajdonképpen hiteles sem lenne egzotikus vonások nélkül. Mintha a történet mesélője a nehéz és igazságtalan sorsot elszenvedő szereplőket ajándékozná meg ezzel, így különböztetve meg őket.

A sztori maga persze nem tartogat különösebb meglepetéseket. Olvasmány- és filmélményeinkből a legtöbben ismerjük a 18-19. századi európai nemesség életmódját – már ahogy azt ezek a filmek és könyvek bemutatják. A Netflixes Bridgerton-sorozat talán abban tud különleges lenni, ahogy a női karaktereket ábrázolja. Egyszerre épít ugyanis a korszakra általánosan jellemző szexuális felvilágosulatlanságra és ezzel együtt a nőjogi mozgalmakban kimunkált, erős önérvényesítő képességekkel rendelkező modern nő huszadik századi viselkedésmintáira. Nem több ez – kosztümös sorozat színes egyéniségekkel.

kzs