Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Mit együnk a fény ünnepén?

Létrehozva:

Fotó: Shutterstock

Mint minden ünnepnek, hanukának is megvannak a maga sajátságos ételei. Kétféle étkezési hagyomány létezik: az olajban sütött finomságok fogyasztása az olaj csodájához kapcsolódik, a tejes ételek evése pedig a bibliai Jehudit történetéhez.

Az ismertebb hagyomány szerint – ami a jeruzsálemi Szentélyben talált kis kancsónyi olaj csodájához kapcsolódik – olajban sütött ételeket fogyasztunk. Fánkot, lángost, édes és sós palacsintát vagy latkeszt – az adott ország szokásai szerint. Ez a hagyomány egyáltalán nem új keletű – a hanukai étkezési szokások az ünnep megülésének egészen korai időszakából származnak. Céljuk, hogy emlékeztessenek azokra a csodákra, amelyek őseinkkel történtek „azokon a napokon, abban az időben”. Már a Talmud is említ egy élesztővel készített, olajban kisütött tésztát, amit szufgáninnak, vagyis nedvszívónak nevez amiatt, hogy sütés közben nagy mennyiségű olajat szív magába. Ez a modern héber szufgániá, azaz fánk szó eredete. A szufgánint mézzel édesítették, olykor meg is töltötték vele.

Kevésbé ismert szokás a tejes ételek fogyasztása hanuka idején.

A szokás eredete azonban ugyanolyan ősi. A júdeai Betulia településen lakott Jehudit, egy fiatal és bátor zsidó asszony. A település mellett felsorakozott görög csapatok vezetője Holofernész volt. Jehudit sós sajtokkal etette meg őt, majd amikor a hadvezér megszomjazott, erős bort hozott neki. A sok alkoholtól elálmosodott Holofernész gyanútlanul feküdt le sátrában aludni, az asszony pedig nem késlekedett, egy karddal levágta a görög fejét. Amikor a katonák megtalálták megölt vezérüket, fejvesztve menekültek el. Jehudit tettének emlékére kerülnek tejes ételek az asztalra hanukakor.

Érdekes kapcsolat, hogy a másik ünnep, amikor tejes ételeket eszünk, sávuot, a tóraadás ünnepe. Ennek az egyik oka az, hogy a Tórát a tejhez hasonlítják bölcseink. A két ünnepet a Tóra köti össze, az egyiken megkaptuk a Tórát, a másikon pedig hőseink megvédték a Tóra parancsolatait. Az eltelt évszázadok során a világ minden tájára szétszórt zsidóság sokféle módot talált arra, hogy az olajban sütött, illetve a tejes ételeket összekapcsolja, és beemelje hanukai lakomáiba. Spanyolországban például sajtot adtak az élesztős tésztához. Ebből fejlődtek ki a szfárádi zsidók ma ismert, különféle sajtos fánkjai és egyéb, olajban sütött, tejes ételei. A közép-európai zsidó közösségekben ismert tejes tésztákra is hatással lehettek ezek a sütemények. A lekvárral töltött fánk Németországban volt népszerű. Onnan vitték magukkal az államalapítás előtt alijázó németországi zsidók az 1930-as években Izrael Földjére. A lekvárral töltött szufgániákból milliószámra adnak el Izraelben kiszlév hónap beköszöntétől egészen hanuka végéig. Indiában mézzel vagy cukorral édesített, élesztős tésztát készítettek, melyhez tejet és vajat is adtak.

Azokon a területeken azonban, ahol az olívaolaj nem volt elérhető, csirke- vagy libazsírt használtak a sütéshez, így nem lehetett tejtermékkel gazdagítani a fánkokat. Ezeken a tájakon a reszelt krumpliból és tojásból készült latkesz, az
almalepénykék és más, nem tejes ételek váltak a legnépszerűbb hanukai fogásokká. Ma, amikor bőségesen állnak rendelkezésünkre a különféle növényi olajok, természetesen ezeket az ételeket is készíthetjük tejtermékekkel gazdagítva.

(Forrás: Zsido.com)

Legnépszerűbb cikkeink