Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Mint a gladiátor, akinek kiveszik a kezéből a buzogányt

Létrehozva:

Hétfőtől új műsorral jelentkezik Boros Lajos a DTK Goldon. A Bumeráng Lali királya ezúttal a Beat detektív szerepében jár utána a zene­törté­nelem legendáinak interaktív formában.

A rádióst az új műsorról, a koronavírusról, na meg persze saját legendás zeneipari kalandjáról is kérdeztük.

Mennyire más rádiós a Detektív, mint Lali király volt?

Lali király néha álruhát ölt, többet barátkozik, de időben visszamegy a Palotába. Nyomozó úr kicsit megmarad királynak, két alabárdos védi a hátát, mindenféle könyökszalagrendeket osztogat, és szívességalapú önkényuralomra tart igényt. A Detektív stílusát viszont nem tudom leírni, ez majd a kívülállók dolga lesz. Picit olyan ez, mint amikor Bob Dylan ír egy dalt és elkezd röhögni közben. Aztán kérdezik: min röhög? Mire ő azt mondja: dalt írok, de nem értem, miről.

Mégis, mit mondtak róla azok, akik hallották már a demóadásokat?

Eddig főleg szakmabeliek hallgatták ezeket, akiket az érdekelt, hogy kíváncsiságot kelt-e a dolog, és tisztáz-e valamit az adott zenei korszakról. Az a célunk, hogy csináljunk egy vicces kérdezz-feleleket, amiben összekeverjük a tévtanokat és a valóságot. 

Reflektálni akar ezzel arra is, hogy sokak szerint most már egy tények utáni valóságban élünk?

Nem, ez egy az egyben a hetvenes-nyolcvanas évek vad történeteinek állít emléket. Az én karrieremet ez az időszak határozta meg: ebben az internet előtti korban sokan voltak olyan, poppal, rockkal foglakozó emberek, tudósítók, akik vagy lusták voltak utánanézni dolgoknak, vagy nem tudtak. Éppen ezért kitaláltak egy másik világot.

Így születtek igaz és hamis legendák számos zenekarról, sztárról.

Önről is szól egy igen ismert legenda: mégpedig az, hogy hogyan nem fedezte fel a Europe zenekart. Ez igaz?

Teljesen az. A Hungaroton Bravó-Pepitának dolgoztam akkor. Kóborolt egy furcsa kordbársony öltönybe öltözött fiatalember a szerkesztőség előtt, a Vigadó épületének hátsó traktusában. Hozzám kopogott be. Lemezt tett az asztalra. Előadta, hogy ő svéd állampolgár, és talált egy tehetséges zenekart. Mondta, hogy adjam ki. Megmagyaráztam neki, hogy se valuta-, se devizakontingense sincs erre a célra a Bravó-Pepita márkának. A svéd–magyar fiatalember megérteni látszott a helyzetet. Miután távozott, a demólemezt tartalmazó zacskót az asztal alá helyeztem, a lábam mellé. Fél év se telt el, amikor egy reggeli zenés műsor valami fülbemászó dallamot játszó svéd zenekart mutatott be: „Final Countdown”.
De ismerős ez a hangzás… – gondoltam. Lenéztem a lábamhoz. Még ott volt a csomag. Ez volt a Europe zenekar. Úgy éreztem magam, mint a gladiátor, akinek a porondra lépés pillanatában kiveszik a kezéből a buzogányt. Persze, tegyük hozzá, hogy az akkori munkaköri leírásom szerint nem menedzselhettem külföldi zenekart. Nem volt erre dollárkontingensem. Pár évre rá, már rádiós műsorvezetőként éppen adásban voltam, amikor csörgött a telefon. Az énekes, Joey Tempest volt az. Csak azért hívott, mert hallotta a történetet, és szeretett volna gratulálni. Megtette. Megköszöntem. 

Veszélyeztetett korosztályba tartozó emberként hogyan éli meg a járványhelyzetet?

A koronavírus alatti időszak szorgalmas otthonüléssel, sűrűn történő kézmosásokkal, kötelező célbahízással, frissítő karbantartó tornákkal, a veszélyeztetett kollégák optimizmusának víz fölött tartásával, a helyzet adta lehetőségek kihasználásával, felszabadult maszkviseléssel és az életmentő  mentőcsónak bordázatának csiszolgatásával telik. Néha ugyanis úgy érzem, hogy a lakásom egy hajó, amit a gonoszok kikötöttek, és eszükbe se jut horgonyt húzni. Családom megható figyelmességgel ügyel rá, hogy semmi ne veszélyeztesse egészségemet. Még arra is vigyáznak, hogy „ne vegyem észre”. A járványhelyzetet nem tudom, hogy kik okozták, okozzák és fokozzák, mindenesetre egy pillanatig sem szabad félvállról venni. Üzenem a Járványnak, hogy most még nem késő más célpontot keresni. Soha nem tapasztalt világtragédia közepén ülünk mindannyian, szinte tehetetlenül. Vigyázzunk magunkra, hogy unokáinknak hitelesen tudjunk beszámolni, és pozitív példát mutatni. Remélem, nagyon hamarosan.

Öreg rókáktól szoktam kérdezni: ha visszamehetnének az időben, milyen tanácsokat adnának 30-40 évvel ezelőtti énjüknek a pályájukkal kapcsolatban. Ön mit tanácsolna saját magának?

Kis névsort adnék neki, azon nevekkel, akiket ajánlatos elkerülni. Ja! Majd elfelejtettem: egy-két köszönő szót küldenék a hatékony és működő vírus elleni szer későbbi megalkotóinak.

Mohos Máté

 

Legnépszerűbb cikkeink