„Van még feladatom bőven”

Bár a napokban több helyen is megjelent, hogy Fekete László bejelentette visszavonulását, a világ legerősebb embere a Pesti Hírlapnak elmondta: erről szó sincs. Bár óvatosan, de készül a 2021 nyarán a Hősök terén sorra kerülő világbajnokságra, ahol fiaival egy csapatban még egyszer megmutatja erejét.

Fekete László olvasóinkkal is megosztotta „visszavonulásának” történetét – minden egy félreértéssel kezdődött.

„Van egy videócsatornám, ahol február környékén megígértem az engem követőknek, hogy idén még felhúzok 300 kilót. Bele is vetettem magam az edzésekbe, de egy kicsit éreztem a jobb térdemet. Elmentem orvoshoz, aki több vizsgálat után azt mondta, hogy a térdem elkopott. Kis pihenő után úgy döntöttem, óvatosan bár, de folytatom az edzéseket, mert magamnak akartam bizonyítani, hogy 62 évesen is képes vagyok ekkora súlyt felhúzni. És persze a rajongóimat sem akartam cserben hagyni. Végül novemberben egy kicsivel kevesebbet, 290 kilót felhúztam, és utána valóban azt mondtam, hogy jól nézzék ezt meg, mert ilyet tőlem most láttak utoljára. Ebben közrejátszott, hogy az orvosom »megfenyegetett«, azt mondta, ha így folytatom tovább, nem úszom meg a térdprotézist. Azt viszont nem szeretném kipróbálni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy abbahagyom a sportot, hanem azt, hogy ilyen nagy súlyokat már nem emelgetek. De versenyezni még egyszer biztosan fogok.”

Utoljára

Mert ahogy Fekete László elmondta, idén nyáron lett volna egy világbajnokság a Hősök terén, ami a koronavírus-járvány miatt elmaradt, jövőre azonban szeretnék megrendezni.

„Azon a versenyen a fiaimmal leszek majd egy csapatban, és ott még egyszer utoljára szeretném megmutatni magam, szeretnék személyesen elbúcsúzni a szurkolóktól.”

Fekete László nem mindennapi pályafutást tudhat maga mögött, de érdekes, fiatal korában egyáltalán nem volt biztos, hogy erős ember-versenyző lesz. Sőt mostani térdproblémája is a kézilabdára vezethető vissza.

„Fiatal koromban sokan csodálkozva néztek rám, mert a »tervezőm« olyan erőt adott nekem, amilyet nem sokaknak. Én állandóan sportoltam, és mindent, amit csináltam, országos szintre vittem. Volt, amikor egy időben birkóztam, kosaraztam, atletizáltam, kézilabdáztam és erős ember-sportot űztem. Nemhogy minden nap más edzésre mentem  de volt olyan nap, amikor délelőtt az egyik, délután a másik edzésen voltam. Játszottam a kézilabda NB I-ben és NB I/Bben, a térdem is ott sérült meg, amikor egy meccsen elszakadt a szalag és levált a porc.”

A sors keze

Arra viszont még Fekete László sem tud választ adni, mi volt az, ami az erősport felé terelte.

„Mindig azt mondom, hogy nekem ezt rendelte a sors. Ezt bizonyítja, hogy az életben bármikor próbáltam letérni erről az útról, mindig volt, ami viszszaterelt rá.”

Pedig minden egy szerencsés véletlennek, pontosabban a Dorogon kapott munkának volt köszönhető. Fekete László ugyanis Várpalotáról Dorogra került hegesztőnek. Egyszer észrevette, hogy Visegrádon rendezik a Toldi versenyt.

„Akkor az NB I/B-ben kézilabdáztam, de gondoltam, mi bajom lehet, ha elindulok. Akkoriban már 150-160 kilós malomköveket »dobáltam« csak úgy, a magam szórakoztatására. Annyi energia volt bennem, hogy a Paksi Atomerőmű sem tudná előállítani, így jelentkeztem a versenyre, ahol harmadik lettem. Utána egymás után háromszor megnyertem a viadalt, és megkaptam az örökös Toldi Díjat. Az eredményekre felfigyeltek a világban is, és már a második világbajnokságomon megkaptam a legjobban fejlődő sportoló díját.”

Hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik akkor ezt a díjat odaítélték Fekete Lászlónak, azt bizonyítják azóta elért eredményei. Felsorolni is nehéz lenne díjait, elismeréseit, és természetesen ő sem tud rangsorolni, bár azért van olyan, ami közel áll a szívéhez.

„Természetesen a világbajnoki címeim között nem tudnék választani, mint ahogy a világcsúcsaim közül sem, de óriási elismerésnek érzem, hogy 1994- ben a magyar sportújságírók által alapított Sportdicsőség-díjat Fa Nándor és Puhl Sándor társaságában vehettem át. Büszke vagyok a 2012-ben, az Egyesült Államokban kapott »A világ legerősebb családja« díjra is.”

Apa és fiai

Mert Fekete Lászlót a fiai is követték, bár ahogy azt lapunknak elmondta, titkon remélte, hogy a srácok nem utánozzák majd őt, de amikor látta, hogy nincs visszaút, segítette őket a sikeres szereplésben. „A világon egyedülálló, hogy egy családban az apa és három fia is a legjobbak közé tartozik. Márpedig mi négyen összesen 25 világbajnoki címet hoztunk össze. Azt hiszem, joggal van mire büszkének lennem.”

Bár, mint írtuk, Fekete László még nem készül visszavonulni, tudja, mit fog kezdeni akkor, ha eljön ez az idő.

„Természetesen maradok az erősport mellett. Évek óta azon dolgozom, hogy a sportág bemutatkozhasson az olimpián. Most van esély rá, hogy ez 2024-ben bemutató sportágként, 2028-ban pedig teljes jogú sportágként megtörténjen. Emellett segíteni akarom a magyar fiatalokat, akik ezt a sportágat választják. Persze, csak azokat, akik tiszták maradnak. Én minden eredményemet úgy értem el, hogy semmilyen teljesítménynövelőt nem szedtem. Világéletemben agyonkokszolt emberek ellen versenyeztem úgy, hogy most, 62 évesen is »sonkával és hagymával« emeltem fel 290 kilót. Olyan srácoknak akarok segíteni, akik tiszták maradnak. Szeretném kiépíteni a magyar utánpótlást, úgyhogy van még feladatom bőven.”