Kiemelt hírek
Kapusból lett sportpszichológus
Szántai Levente gyermekkorában magyar bajnoki címről, válogatottságról, sikeres labdarúgókapus-karrierről álmodott. Bár mindez megadatott neki, 30 évesen, egy beszélgetés után úgy döntött, sportpszichológus lesz. A Pesti Hírlapnak mesélt a hirtelen váltásról, terveiről és új munkájáról.
Szántai Levente Újpesten kezdte a pályafutását, és már gyerekként pontosan tudta, mit miért csinál.
„Még csak 8 éves voltam, amikor a IV. kerületi tévének adott interjúban kijelentettem, hogy az Újpest felnőtt csapatának kapusa akarok lenni. Gyerekkori álmom 18 éves koromra valóra is vált” – mondta lapunknak Szántai, aki három év alatt kilenc bajnokin védte csapata hálóját. Pályafutása során szerepelt az MTK-ban, Tatabányán, Diósgyőrben, a REAC-ban, Mezőkövesden és Szegeden is. Tagja volt a magyar U21-es válogatottnak, 2008-ban pedig Erwin Koeman behívta válogatott keretébe a görögök és a horvátok elleni mérkőzésre, de pályára nem lépett.
„Az MTK-val bajnokságot nyertem, majd a Mezőkövesddel történelmi sikert, az első osztályba való feljutást is ünnepelhettem. Azonban valószínűleg többet is kihozhattam volna magamból egy jól képzett sportpszichológus segítségével. Nem voltam kiemelkedő képességű kapus, amit elértem, a szorgalmamnak és kitartásomnak köszönhettem. Mint minden sportolónak, nekem is voltak hullámvölgyeim. Ezeken legtöbbször egyedül, illetve a feleségem támogatásával tettem túl magam, akivel 18 éve egy pár vagyunk. Összességében elégedett vagyok, visszatekintve a sportolói karrieremre.”
A sztori már-már mesébe illő, de tény, Szántai egy edzőtáborban döntötte el, hogy sportpszichológus lesz.
„Egy edzőtáborozás során beszélgettem Bodnár Istvánnal – jelenleg a Paks futballistája –, aki megkérdezte tőlem, miért nem tanulok pszichológusnak, hiszen olyan jól szót értek az emberekkel. Ekkor 30 éves voltam. A felismerést rengeteg tanulás követte, és 32 évesen emelt szintű biológiaérettségit tettem, majd felvettek a Szegedi Tudományegyetemre és 37 évesen, idén nyáron MA diplomát szereztem pszichológusként. Örülök, hogy pályafutásom befejeztével egyből munkába állhattam a Szeged-Csanád Grosics Akadémián, jelenleg az utánpótlásban dolgozom pszichológusként. Szeretnék lépésről lépésre haladni, és egy további 5 éves terv keretében kellően felkészülni szakmailag a rám váró feladatokra. Ezután az első osztályban és a magyar válogatott utánpótlásában szeretném segíteni a játékosok pszichés felkészülését.”
Az egykori kapus azt is elmondta, munkája során a klasszikus gondokkal találkozik.
„Az alapvető problémák ugyanazok, mint amiket aktív labdarúgóként magam is tapasztaltam. A játékos szeretne több játéklehetőséget kapni, esetleg nincs jó kapcsolata az edzőjével, vagy nem tud úgy teljesíteni mérkőzéseken, mint az edzéseken. Ezeket a blokkokat feloldva a sportoló teljesítménye már javulni fog. A probléma megoldását követően lehetőség van célzott mentális fejlesztésre, hogy a sportoló a lehető legtöbbet hozza ki magából versenyhelyzetben.”
Szántai Levente még az egyetemi évei alatt kifejlesztett egy 30 alkalmas, egész szezonon át tartó tréningprogramot, amelynek célja az utánpótlás játékosok felelősségérzetének fejlesztése.
„Ezt jelenleg Szegeden két korosztálynál csinálom, heti rendszerességgel tartva csoportfoglalkozásokat. Még aktív labdarúgóként tapasztaltam, hogy a felnőtt csapathoz felkerülő fiatal játékosoknak alacsony szintű a saját magukkal, csapatukkal és klubjukkal kapcsolatos felelősségérzetük, innen jött az ötlet.”
A szakember elmondta, azért fontos a pszichológia a sport területén, mert a fizikai, technikai és taktikai felkészültséget segíti a pszichés erőnlét. Amelyik sportoló fejben rendben van, az a fizikai igénybevételt is jobban bírja, a mozdulatait képes korrigálni mentális technikákkal és a taktikai utasítások memorizálásában, éles helyzetben történő alkalmazásában is eredményesebb lesz. Emellett tudatosabban táplálkozik és a pihenésére is odafigyel.
„Vezetőedző, pszichológus, erőnléti edző, dietetikus, orvos – és még sorolhatnám a szakembereket – ezért is dolgozik komolyabb szinten teammunkában, a sportolókat támogatva. Jelenleg a legfontosabb célom, hogy kellő szakmai tapasztalatra tegyek szert az utánpótlásban. A magyar futball felemelkedésének kulcsát itt kell keresni, és a fiatal sportolók pszichés erőnlétét fejlesztve tudnak majd nemzetközi szinten is helytállni felnőtt labdarúgóként. Éppen ezért most akadémiai szinten, majd a magyar válogatott utánpótlásában szeretnék elsősorban tevékenykedni. Távlati célom a sportpszichológusok hazai labdarúgásban való alkalmazásának elfogadottá tétele. Véleményem szerint még nem élünk kellőképpen a pszichés felkészítés előnyeivel, ezen a téren is van hova fejlődnünk.”
Fehér György