Százötven csigafajt fedezett fel a magyar kutató

Páll-Gergely Barna zoológus, malakológus csigafajokat kutat, eddig százötvennél tart.

“A biológiai sokféleség hatalmas kincs, amire nagyon kell vigyázni” – nyilatkozta a kutató a Magyar Nemzetnek. “Bár az emberiség úgy gondolja, hogy már teljes egészében ismeri a Földet és annak élővilágát, ez koránt sincs így. Mostanáig körülbelül kétmillió fajt azonosítottak a kutatók, de a legmegbízhatóbb becslések tízmillióra teszik a fajok számát. A madarakat már leírták, rendszerbe helyezték, de pél­dául a rovarok vagy éppen a puhatestűek között még nagyon sok az ismeretlen faj.”

A kutató már ötéves korától csigákat gyűjtött, majd középiskolában tudományosabb szempontból is elkezdett érdeklődni irántuk. Pécsen tanult biológiát, egyetemi évei alatt pedig eljutott Törökországba és Görögországba is gyűjtőutakra. Első csigáját ezek során fedezte fel, 2009-ben.

Egy elismert professzor felfedezte, és meghívta Japánba, hogy ott doktoráljon, majd posztdoktori tanulmányait is itt végezte el. Három éve, 2017 őszén tért vissza hazánkba: az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében dolgozik és kutat, most éppen meztelencsigákat.

Ázsiai útjai során fedezte fel a legtöbb csigafajt. Fiatal korához képest a százötven faj felfedezése egészen elképesztő, de ő nem akar ennyinél megállni: bízik benne, hogy akár 7-800 fajt is felfedezhet. Mivel a ma ismert szárazföldi csigafajok száma harmincezerre tehető, ezek fél százalékát Páll-Gergely Barna írta le.

Az új fajok leírása egészen bonyolult és hosszú folyamat: “A csigát meg kell vizsgálni pásztázó elektronmikroszkóp alatt, majd fel kell az állatot boncolni, hiszen minden olyan morfológiai bélyeget meg kell vizsgálni, ami eltérhet a többitől. A korábbi időkben felfedezett fajok típuspéldányai főként Londonban, Párizsban, Frankfurtban vannak, így a megtalált csiga jellemzőit azokkal kell összevetni – ez nagyon komoly összehasonlító munka. Ha kiderül, hogy egy faj új, akkor leírom és publikálom egy szaklapban, de előtte a szerkesztők elküldik a cikket a bírálóknak, akik tudományosan megvizsgálják az anyagot. Komoly szaktekintélyt az én témámban azonban sokszor nem könnyű találni, hiszen például egy általam vizsgált csigacsalád esetén a csoport utolsó specialistája száz évvel ezelőtt halt meg.”

Jelenlegi kutatásairól is beszélt: “A meztelencsigákkal azonban eddig nem nagyon foglalkozott senki, éppen ezért a Növényvédelmi Intézetben mi úgy döntöttünk, hogy mivel a mezőgazdaság szempontjából fontos csoportról van szó, hiszen sok közöttük a konyhakerti kártevő, feltárjuk ezt a területet. A munkát Turóci Ágnes doktorandusz végzi, akinek van egy, a meztelencsigák fotózásához berendezett műterme, ahol fényképezi, majd boncolja az állatokat. Reményeink szerint a doktori képzése végére elkészülhet egy olyan határozókönyv, amivel a hazai meztelencsigákat majd be lehet azonosítani. Ez hiánypótló munka.”