A szabadság szelleme

Ha lelkemnek, mielőtt Hádészból ide származott, lehetősége lett volna a választásra, bizonyosan nem választottam volna a hont, melyben születtem – írta egykor a nemzetinek kikiáltott költő. És a kort, melybe beletétettünk, választhattuk volna-e? Oly korban éltem én e földön – kezdte sorolni fájdalmasan a legszomorúbb sorsú költő.

Bragyova Andrásnak megadatott, hogy kedvező környezetben futhatta be szédületes pályáját. 1950-ben született, mint a nagy prózaíró; a hatvanas években volt tinédzser; a hetvenes években huszonéves, ami nem a legrosszabb korszak egy fiatalnak; a harmincas éveit a nyolcvanas években töltötte Magyarországon, ami mind kulturálisan, mind politikailag izgalmas év-tized volt, és kereken negyvenéves volt 1990-ben, amikor új élet kezdődött ebben a régióban, és ő nemcsak számított a változásokra, hanem elő is készítette azokat. A kilencvenes években csodálatos alkotói korszakát élte, óriási jelentőségű műveket hozott létre, majd az ezredforduló után, ötvenöt évesen alkotmánybíró lett majdnem egy évtizedre – a legkiválóbb határozatokat, párhuzamos és különvéleményeket jegyezve –, majd a pálya ívét újabb kitűnő művekkel lekerekítve hetvenéves korában tette le a tollat, páratlan életművet hagyva az utókorra.

A legjelentősebb alkotmányjogász volt, akitől a legtöbbet lehetett tanulni. Lenyűgöző, senkihez sem hasonlítható, robosztus műveltséggel rendelkezett – legendás tudással az irodalom, a zene, a művészetek, az építészet területén –, mindamellett, hogy választott szakmájában, az alkotmányjog, a nemzetközi jog, a jogelmélet, a jogfilozófia terrénumán nemzetközi mércével is kimagasló teljesítményt tett le az asztalra; akadémiai pályafutása, tanári hivatása, kutatói tevékenysége csodálatot és tiszteletet váltott ki kortársaiból.

Olyan természetesen, nagyvonalúan, okosan tanított, ahogy csak a legnagyobb tanáregyéniségek tudnak. Személyisége, kedvessége, humora, életigenlése a legnehezebb korszakokban is kisegítette.Hiszen sérelemből, támadásból, mellőzésből ugyancsak jutott neki bőven az eltelt évtizedekben. Ő azonban éppen a feddhetetlen tudás biztos birtokában állt helyt a megpróbáltatásokban. Magánéletéről keveset engedett sejteni, de szakmai életpályája szó szerint nyitott könyv, egy teljes, koherens, gyönyörűen megírt, nagy íróinkat idéző, rá jellemző, szép magyar mondatokba foglalt kerek életmű, amely azonban folytatódhatott volna bőven, ha a sors engedte volna még. A kegyetlenül lezárt életpálya iránti nagyrabecsüléssel, mély főhajtással állva tisztelgünk nagy kortársunk, a reformkori magyar szellem nemes hagyományait követett nagyszerű jogtudós, humanista és ember példaadó élete és pályája előtt, amelyre büszkén és elismeréssel fog tekinteni e hazában minden nemzedék, amely az alkotmányos állam eszméjét, a szabadság és az egyenlőség szellemét és az emberi méltóságban való keresztény hitet Bragyova András bölcsességén tanulva mindenkor a szívében fogja hordani.

Szentpéteri Nagy Richard