Feltételes szabadság: nem biztos, hogy hasznos a törvénymódosítás

Zéró tolerancia az erőszakkal szemben – ezzel a jelszóval fogadta el az Országgyűlés az október végén beterjesztett törvénymódosítást, ami kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét egyes bűncselekményeknél. A szigorítás annak a győri kettős gyermekgyilkosságnak a következménye, amely során H. Gábor megfojtotta tizenhárom éves nevelt lányát és tízéves fiát, majd felakasztotta magát.

Az eset rengeteg indulatot váltott ki, és végül az Igazságügyi Minisztérium (IM) a feltételes szabadságra bocsátás korlátozását kezdeményezte. Az eljárás gyorsasága, a vizsgálat hiányosságai és az általános felháborodás viszont felvetik a kérdést, ilyen rövid idő alatt valóban sikerülhetett-e egy olyan törvényt alkotni, ami alkalmas arra, hogy rajta keresztül igazságot szolgáltassanak.

Egyetlen esetre alapoztak

Varga Judit igazságügyi miniszter a győri esetről 2019. december 16-án kezdeményezett vizsgálatot. „A vizsgálat alapján Varga Judit első és legfontosabb lépésként a feltételes szabadságra bocsátás szabályainak szigorítását javasolta” – írta az Igazságügyi Minisztérium (IM). A probléma az, hogy a közzétett jelentés alapján csupán egy esetet vizsgáltak, a győri kettős gyermekgyilkosságot. Az IM nyilvánossá tett a törvénymódosítással kapcsolatos minden releváns információt, arra vonatkozóan viszont semmit nem találtunk, hogy a győri tragédián kívül más bántalmazási ügyet is feltártak volna. Ezzel kapcsolatban megkerestük Varga Juditot, de lapzártánkig nem kaptunk választ kérdéseinkre.
Egyetlen esetből pedig konzekvenciákat levonni kevés. Amennyiben valóban csupán erre alapozták a törvénymódosítás során a szigorítás alapját, az indokoltságot vonná kétségbe.
A módosítás tartalmaz preventív elemeket, viszont kiragadtunk néhány rendelkezést, amelyeket a győri ügyben a bíróság törvénymódosítás nélkül is alkalmazott. Az új jogszabály azokban az esetekben, ahol engedélyezhető feltételes szabadságra bocsátás, kötelezővé teszi a pártfogó felügyeletet, illetve – gyermekes elkövetőknél – gyámhatósági vélemény csatolását rendeli el.
Csakhogy a győri esetben az apa pártfogó felügyelet alatt állt. A polgári perben pedig a bíróság az apa kapcsolattartási jogát vizsgálva, és bár gyámhatósági véleményt nem kért, de az anya, a közeli ismerősök nyilatkozatai, az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye és a pedagógiai jellemzése alapján döntött, amelyek mind azon az állásponton voltak, hogy az apa nem jelent veszélyt a gyermekeire. 

Megint a bírókat okolták a törvényhozás helyett

„Hiába szigorúak a törvények, ha az ilyen erőszakos bűnözőkkel elnéző a bíróság. Szeretnénk, ha soha többet nem lenne emiatt hasonló tragédia, ezért szeretnénk szigorítani a törvényen, a feltételes szabadságra bocsátás feltételeinek szigorításával” – mondta korábban a törvénymódosítással kapcsolatban Varga Judit.
Az igazságügyi miniszter kijelentése a bírák felelősségét latolgatja, a győri esetben viszont nem bizonyított, hogy bármiféle mulasztás történt volna. Feltehetőleg szerencsétlen véletlenek sorozata vezetett a tragédiához, ami kétségessé teszi, hogy valóban szükség volt-e arra, hogy korlátozzák a bírák mérlegelési jogát a feltételes szabadságra bocsátásról.

Még jobban terheli a törvény a büntetés-végrehajtást

A módosítás nem alkalmas arra, hogy valóban fellépjen a családon belüli erőszak ellen, hiszen pont a kapcsolati erőszak és a kiskorú veszélyeztetésének bűntettére nem alkalmazható a korlátozás. „A büntetés-végrehajtástól elméletileg a reintegráció segítése várható, amelyet reálisan azonban nem várhatunk. Ilyenről akkor lehetne beszélni, ha az elítéltek olyan speciálisan rájuk szabott programokban vehetnének részt, amelyek segítik személyiségük, viselkedésük átalakulását abba az irányba, amely a társadalomba való visszailleszkedésük záloga lehet. Amíg csak bezárunk valakit és nyomorgatunk, nem remélhetünk pozitív irányú változást szabadulásakor. Különösen nem, ha családon belüli erőszakos ügy miatt kapott ítéletet, amely teljesen speciális kezelést igényel, enélkül a benti jó magaviselet pontosan semmilyen előrejelző erővel nem bír a későbbi kinti viselkedésére nézve” – mondta lapunknak dr. Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet egyik főmunkatársa.
A szigorítás megkövetelné továbbá a börtön-férőhelyek bővítését, az ott dolgozók munkájának elősegítését és a börtönkörülmények javítását. „Ha az életellenes bűncselekmények elkövetőinek valós börtönévei évekkel hosszabbak lesznek, az komoly kihívást jelent annak a büntetés-végrehajtásnak a számára, amely jelenleg is számtalan kihívással küzd. Szakemberek, munkaerő, programok. Márpedig ez ma, amikor a pandémia alapjaiban rengeti meg az országot és az országgal együtt az összes börtönt, amikor a börtönökben a látogatásokat, programokat, fejlesztéseket teljesen leállították; amikor az újabb törvényjavaslat a mai börtönökben uralkodó állapotot 2021. június 30-ára hosszabbítaná meg – a jelenlegi döntés, törvénymódosításból fakadó terhek kezelése majdhogynem utópisztikus” – tette hozzá dr. Solt Ágnes.

Cserdi Dóra