„Gyermekeink védelmében” némaságra ítélve

Tudja valaki, mi történt a gyermekotthonokban a járvány kitörésekor? Kaptak az intézmények elég fertőtlenítőt és maszkot? Milyen feltételek között tudtak haladni ezek a gyerekek a tanulással? Tisztában van vele valaki, hogy mi az, amit az állami gondozottaknak ki kellett állnia?

Március nyolcadikán a tiszti főorvos elrendelte, hogy be kell zárni a szociális bentlakásos intézményeket, köztük a gyermekotthonokat is. Nem tudtunk semmi mást, mert nem csak a gyerekeket, az információt is elzárták a nyilvánosságtól, de ami még rosszabb, arról sem tudhattunk, hogy ezeknek a gyerekeknek milyen alapvető szükségleteit nem tudja kielégíteni a rendszer.

Az intézmények nem rendelkeztek elég számítástechnikai eszközzel az online tanuláshoz, nem volt elég maszk és fertőtlenítő. „Mi erről semmit nem tudtunk, pedig segítettünk volna” – mondták, akiket megkérdeztünk. Lapunkhoz eljutottak olyan információk, hogy volt intézményvezető, aki a hiányosságok ellenére elutasította az első hullám alatt felajánlott adományokat. Működhet-e a rendszer, ahol egy gyermekotthon nemcsak hogy nem kap elég fertőtlenítőt, de az ott dolgozók kérni sem mernek – vagy elutasítják a segítséget. 

A gyermekotthonok fenntartója a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, amelynek ágazati irányítója az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Ha egy intézményvezető, vagy szociális dolgozó arról panaszkodik, hogy hiányosságokkal küzdenek az intézmények és a gyerekek, akkor egy állami szervet kritizál. 

 „Miért nem beszélnek a szakemberek? Mert félnek, hogy elveszítik az állásukat. Csak engedéllyel nyilatkozhatnak, nem oszthatják meg a véleményüket, félnek. Erre szokták mondani, hogy fogjanak össze – de nem tudnak. Nagyon gyenge az érdekérvényesítő képességük, szét vannak szórva, nincs szakszervezet, nincs érdekképviselet. Így azok a kollégák, akik a gyermekjogokat tiszteletben tartva, a jogszabályoknak és szakmai meggyőződésüknek megfelelően cselekednének vagy nagyon hamar elhagyják a rendszert maguktól, vagy eltávolítják őket” – mondta Herczog Mária szociológus, a gyermekjogok legismertebb hazai szakértője, a Család, Gyermek és Ifjúság Egyesület vezetője, aki tagja volt az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának is.

Herczog szerint a jelenlegi család- és szociálpolitika számára gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi segítségre szorul, nem az a gyerek, akiről a kormányzat ábrándozik. A jogszabályváltozások és a finanszírozási megoldások egyértelműen a szegények és depriváltak ellen szólnak.

„Ez egy perverz ellátórendszer, amiben a jómódú családokat támogatják, a nyomorban élő gyerekekkel pedig nem foglalkoznak. Volt a gyerekotthonokban elég fertőtlenítő és maszk? Kaptak számítógépeket? Tettek valamit, hogy ne fokozódjon az intézményekben a gyermekbántalmazás? Nem, mert nekik ők nem számítanak. Ez dráma. Az egész világ arról szól most, hogy tanulmányokat és kutatásokat végeznek a járvány hatásairól, keresik a választ, hogy lehetne jobban működni, mit tanultunk. Itthon még egy közleményt sem adtak ki, hogy az emberek segíteni tudjanak ezeken a gyerekeken” – vélekedett.

A gyermekotthonok bezárása miatt a gyerekek három hónapon át nem találkozhattak a szüleikkel, a tanulásban lemaradtak, az intézményekben pedig megnőtt a gyermekbántalmazások száma. Felkerestük az Emmit, hogy sikeresnek tartják-e ezt az intézkedést. Azt a választ kaptuk, hogy „egyetlen gyermekvédelmi intézményben sem volt covidos beteg”. A hiányosságokkal kapcsolatban azt írták, hogy a fertőtlenítőszereket és a védőfelszerelést a fenntartónak kell biztosítani, de ők mindenben segíteni fognak.

Látható, hogy a járvány miatt kialakult válsághelyzet, beleértve a munkanélküliséget és az inflációt, fokozottan sújtja a nehéz anyagi körülmények között élő gyermekeket és családokat. Feltettük a kérdést a minisztériumnak, hogy érzékelik-e ezt a problémát, és milyen lépéseket tettek az enyhítésére. Válasz lapzártánkig nem érkezett.

Cserdi Dóra