Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Felcímkézett halottak – mindenki másképp számolja az áldozatokat

Létrehozva:

Aki ma a koronavírus kezelésével foglalkozik – legyen az gyógyszerkutató vagy járványügyi szervezet –, nagyrészt a statisztikákból kiindulva igyekszik tervezni, következtetéseket levonni. Azonban egyre világosabb, hogy a halotti kimutatásokkal nem sokra mennek, hiszen minden országban más szempont szerint aggatják rá az áldozatokra a „koronavírus következtében elhunyt” címkét.

A járvány 8. hónapját taposva már cseppet sem lepődünk meg a pandémiával kapcsolatos intézkedések, élethelyzetek abszurditásán és ordító ellentmondásain. Legyintünk, hogy egy több ezer fős Szuperkupa mérkőzésre, egy zsúfolt edzőterembe vagy egy telt házas szórakozóhelyre miért nem kap meghívót a vírus, az viszont mindenkit érdekel, mikor lehet majd látni a számokon, hogy fel- vagy leszálló ágba kerül a járvány. És itt kezdődnek a gondok. Aki ugyanis a számok alapján tájékozódna, annak nehéz a dolga. Az aktuális adatok alapján Európában rohamosan nő a betegszám, és a halálozás is igen magas. Eközben Hongkongban 5194 fertőzött és mindössze 105 halott van, Szingapúrban pedig a közel 58 ezer fertőzöttre csupán 27 halott jutott.

A jelentős különbségek több kérdést is felvetnek. Hogyan úszhatták meg ilyen „könnyen” egyes országok, miközben mindenki mást padlóra küldött a helyzet? Ha esetleg az ázsiai adatok nem tükrözik a valóságot, akkor miért hinnénk el, hogy a többi országé hiteles? A dilemmára jól illik a vicc, amiben megkérdezik a könyvelőt, hogy mennyi kettő meg kettő, mire az visszakérdez: mennyi legyen?

Sumákolás és vasszigor Kínában

Tény, hogy Szingapúr, Hongkong, Tajvan, és a kezdeti tétovázás után Dél-Korea is hatékonyan akadályozták meg a vírus terjedését, és a világszerte felkúszó fertőzésszám közepette egyértelműen ők voltak a járvány elleni küzdelem bajnokai. Ez nem volt véletlen, hiszen ezek az országok már találkoztak az ugyancsak Kínából induló 2003-as SARS-járvánnyal, ezért nem bagatellizálták el a helyzetet. Náluk vezették be a legkorábbi és a legszigorúbb közösségi korlátozásokat, rengeteget teszteltek, amihez aprólékos kontaktkutatást végeztek, felkészítették az egyébként is magas színvonalú egészségügyi rendszerüket, és folyamatosan részletes és egyértelmű adatokat közöltek. Így aztán már akkor kezdtek kilábalni a bajból, amikor a világon még csak elkezdték felfogni, mi is történik.

„A kínaiak azonban általában nem mondanak, vagy nem is tudnak igazat mondani a járványadatokról” – mesélt a Pesti Hírlapnak tapasztalatairól Odze György, a SARS idején Kínában dolgozó exdiplomata. A közíró úgy látja, az ázsiai „csodának” több oka is van. Egyrészt Kína a világon egyedülálló fertőtlenítő-kampányt folytatott a járvány idején, másrészt Pekinget és Sanghajt elkerülte a súlyos járvány. Ez a kínai kormány már-már diktatórikus védekező lépéseinek volt köszönhető, hogy megóvják a politikai és a gazdasági fővárost.

„Náluk a szabályok nem fakultatívak, mint nálunk. Ha ott kijárási tilalom van, senki nem megy sehova, ha maszkviselést írnak elő, katonák és rendőrök tartatják be” – mondta az egykori diplomata, hozzátéve, hogy a járvány elején ezért is igyekezett a valós számokat eltitkolni a kommunista vezetés. Ázsiában ezen felül – részben a piacon kapható rengeteg élő és döglött vadállat miatt – mindig ott van a levegőben a fertőzésveszély, így a nagyvárosok állandóan fokozott védelmi készültségben vannak.

„Harmadrészt a fél országot kitevő Nyugat-Kínának számos olyan tartománya van, ahol a civilizáció alacsony foka miatt nincs semmilyen orvosi felügyelet, ellátás vagy infrastruktúra. Ha valaki meghal, nem vizsgálják meg, így ez a terület soha nem kerül bele a statisztikákba. A WHO az egyetlen olyan fórum lehetett volna, ami Kínát időben elszigeteli, de nem tette meg” – fűzte hozzá Odze.

Mindenki másképp csinálja

A világjárvány alakulásának pontos lekövetését, és ezáltal a vírus legyőzését is nagyban nehezíti, hogy országonként változik a definíciója, hogy ki számít koronavírusban elhunytnak. „Magyarországon azt nevezik Covid-áldozatnak, aki az elhalálozása pillanatában ismerten koronavírus-pozitív volt, függetlenül attól, hogy orvosi értelemben is abban halt-e meg. Ha tehát kórházba kerül egy haldokló, stroke-on átesett ember, rutinszerűen megcsinálják a Covid-tesztet. Ha a beteg meghal az alapbetegségeiben, de pozitív volt a tesztje, belekerül a koronavírus-statisztikába” – tájékoztatta lapunkat dr. Eörsi Dániel, a járványkezelésben is feladatot ellátó háziorvos, aki szerint nagyon ritkán olyan is előfordul, hogy egy otthon elhunytról nem derül ki, hogy covidos.

Szlovákiában már teljesen másképp számolnak. Ott azért feltűnően alacsony a hivatalos halálozási szám, mert csak azok kerülnek az áldozatok listájára, akiknek semmilyen alapbetegségük nem volt, tehát csak a járvány vihette el őket. Belgiumban pedig, ahol Európa-szerte a legnagyobb a halálozási szám, a nagyszámú idős lakosság halálozásának mérési módszere torzítja a valós képet. A belga idősgondozó intézményekben ugyanis, amíg házon belül járvány van, minden elhunyt a Covid áldozatának számít, teszteredménytől függetlenül. „Emiatt természetesen rosszabb lesz a belga kimutatás, mint a magyar, ezért az országok nem összehasonlíthatók” – magyarázta az orvos.

Eörsi szerint minden országban egységes definíciók lefektetésére lenne szükség, de erre még nem volt idő. „A legtöbb betegség évszázadok óta velünk van, kiismertük őket” – magyarázta, rámutatva, hogy az egyetlen összehasonlítható adat a tesztelések száma. A legjobban tesztelő országokban egy lakosnak több mint egy tesztje volt, de legalább minden 3. embert teszteltek már. Magyarország ettől fényévekre van: itthon az emberek 6 százalékát szűrték, ezzel a közel-keleti országokkal vagyunk egy szinten, nem Európával.

Ha a járvány elején sokat tesztel egy ország, meg tudja mondani, ki maradjon otthon (jellemzően a fiatalok), hogy ne adja át a magas kockázatú személyeknek. Így az esetszám magas lesz, de a halálozás alacsony. Eörsi doktor szerint erre minden országnak lett volna lehetősége, ha az első kínai híreket komolyan veszi, és kiépíti az egészségügyi kapacitásokat és stratégiákat, mielőtt belép az országba a vírus, mégis csupán Szingapúr, Vietnam, Dél-Korea és Németország tette meg.

Az Operatív Törzs ugyan listázza a halottak alapbetegségeit, de ezekből csak találgatni lehet a kockázati tényezőkre. „Jó lenne, ha a lélegeztetőgépre került betegek adatait is rögzítenék, nem csak a halottakét, a területi adatok pedig kezdetek óta hiányoznak. Amiből tanulni lehetne, azt nem közlik” – mondta az orvos.

Török Dániel

Legnépszerűbb cikkeink