Takács Bogi: Elemelés, felhúzás

A Pesti Hírlap hétvégi kiadásából adjuk közre Takács Bogi tárcáját.

Lau nézegeti a Starting Strength-et: százmegás pdf a súlyemelés alapjairól, esetlenül szkennelve. Ez a második könyv, a Four Hour Body-val kezdte; ugyanaz a csóka írta, mint aki a Négy órás munkahetet. Azt Lau régebben magyarul olvasta, aztán kilépett a munkahelyéről és vállalkozni kezdett. Jó döntés volt, csak nem négy órás a munkahete, hanem huszonnégy, naponta.

Azért némi fitneszkönyv-olvasás belefér. Erőedzés, javítja ki magát Lau, nem fitnesz. Felnéz a laptopról a plafonra; finom világossárga, tavaly festette. Úgy érzi, mintha a szavakra láthatatlan cédulák lennének aggatva: erőedzés – csak férfiaknak, fitnesz – csak nőknek.

Ha nem ment volna el a múlt héten nőgyógyászhoz, most nem lenne összezavarodva. Magas az X, Y, Z szintje, sorolta az orvos. Lau otthon bepötyögte a Wikipédiába, csak hogy lássa, ez mind doppingszer. Launak utoljára testnevelésórán volt köze a sporthoz, és most felsejlik előtte egy alternatív valóság, amiben minden máshogy alakul – gimiben lemegy a pincekondiba, aztán ilyen verseny, olyan verseny, megyei, országos, nemzetközi, és végül a botrány: Sz. Laura világbajnok magyar súlyemelőnő igazából férfi.

Lau megborzong. Talán nem gond, hogy ez kimaradt. Lecsukja a laptopját, feláll. Tétován kiteszi a lábát jobbra, balra, megfeszíti a karját. Attól még sportolni lehetne, nem muszáj versenyszerűen. Ez nem a Kádár-kor, biztatja magát. Nem az iskolai uszoda a nyolcvanas évek végén; majdnem belefulladt, akkor döntötte el, hogy a testedzés nem neki való.

Nem érzi magát férfinak. Nőnek? Annak se különösebben, de a huszonegyedik században talán mégse kötelező a nemi szerepeket ennyire komolyan venni. Belegondol, lehet, hogy a teste valahogyan érezte mindig is. Belül sem olyan minden, ahogy lenni szokott, derítette ki a nőgyógyász. Amikor Lau három éve felmondott, úgy gondolta, hogy többet nem kell szabványokkal foglalkoznia, de most újra kísérti a gondolat. Emberi test szabványkönyvtár, nőgyógyászati szabványkönyv; van olyan? A vérvétel-lapra precízen rányomtatták a referenciaértékeket. Ha ehhez sem sikerült igazodni, akkor mégis mi legyen? Emeljünk súlyokat.

Lau kilép a kapun és átmegy a másik oldalra, a pincekondit elkerüli. Pár megállónyira van egy terem hatalmas üvegablakokkal, persze az ablakba a futógépeket teszik, hogy kibámulhassanak az elnyúzott futók. De azért látszanak oldalt, hátul a súlyok, a power rack – hogy van ez magyarul? Keresnie kellett volna hazai könyvet is. Megfelelő ruhát is alig talált, csak egy rojtosodó Adios melegítőt. A vállalkozásban jól jön, hogy spórol mindennel, de most örülhet, ha csak kinézik, és nem dobják ki egyből.

Szerencsére van napi belépő, elsőre nem kell megvenni a tagságit. Csak másodikra, de Lau próbál nem arra gondolni. Idegesen beletúr rövid hajába, de ez is csak arra emlékezteti, hogy a teste talán mindig is tudta… Leereszti a kezét, nézegeti a súlyokat.

– Ne mutasd meg neki rögtön a ketlbel szneccset, azért az elég bonyolult, aztán meg lesérül. Érted – magyarázza egy nagydarab fickó egy másiknak, nyeles súlygolyóval a kezében. Úgy lengeti a golyót, mintha fél kiló lenne, nem huszonöt. – Majd ha már a szving meg ezek mennek.

Szneccs, szving, ketlbel. Lau kicsit megnyugszik. Más is a netről tanul erősíteni. Próbálja felidézni a bemelegítés mozdulatsorát, belefog, de hamar végez és megint ott áll értetlenül.

– A Vera edzésére jöttél? Csak félkor kezdődik – mondja a másik fickó a háta mögött. Lau megfordul, próbálja átvenni a férfi hangvételét.

– Nemtom, új vagyok, ööö. – Elfogy a lendület. – Gondoltam, jó lenne valamit… mondjuk súlyokat emelni – nyögi ki.

– Olimpiai vagy erőemelés? – kérdez vissza a férfi. A haverja is odalép hozzájuk. Túlerőben vannak, gondolja Lau.

– Erőemelés – mondja végül is; az olimpiai egyfelől a testnevelésórára emlékezteti, másfelől arra a sportolóra, akinek a média tavaly nekiment, hogy túl magas a tesztoszteronszintje. 

A férfi lelkesen bólogat. Gúnyosan? Magyarázza, hogyan kell a tárcsákat rárakni a rúdra.

– Húsz kiló csak a rúd – mondja a fickó. – Persze a női rúd könnyebb, de olyanunk nincs. – A terem végében valaki felnevet.

– Azért megpróbálnám.

A férfi instruálja, a testnevelő tanárok univerzális modorában. Lau felismeri a gyakorlatot a könyvből, ez a deadlift. Felemeli a húszkilós rudat, tárcsák nélkül. Mit mondott a fickó, elemelés? Felhúzás? Nem is rossz ez. Még egyszer.

– Talán tárcsákkal is menne – mondja Lau. Eszébe jut a sportoló neve: Semenya, Dél-Afrikából. A sportágra nem emlékszik. Gátfutás? Távolugrás? Ha befejezte, majd rákeres a mobilján. Interszex, rémlik fel benne a szó, ahogy a tárcsákkal matat. A nőgyógyász mást mondott, hosszabbat.

Lau megpróbál a mozgásra összpontosítani. Egyenes hát. Egyenes kar, ne alkarból húzd fel, mondja a férfi. Lesz, ami lesz. Ez most egész jó.

Elmegy mellette egy nő, szintén harmincas, megbámulja Laut. Az arcán furcsa kifejezés. Lau elfordítja a fejét, vissza a rúdhoz. Lesz, ami lesz. Aztán majd utána rákeres a neten Semenyára. Benn tartja a levegőt, felhúzza a súlyt.