Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

A műanyag gyermekei

Avatar

Létrehozva:

Pascale Marthine Tayou kameruni születésű művész Műanyag zsákok című alkotását állítják össze a Global Imaginations című kiállításra a leideni De Meelfabriekban 2015. június 11-én / Fotó: MTI/EPA/Jerry Lampen

A többségnek valószínűleg a halak gyomrából előkerülő nejlonzacskók, flakonba szorult fejű sirályok, esetleg a magyar folyókon is előforduló úszó szeméthalmok jutnak eszébe a műanyag szennyezésről. Kevesen vannak, akik egy-egy műanyag tárgy láttán nemzőképtelenségre, hormonzavarra vagy rákra gondolnának. Pedig nem ártana.

Civilizációnk a műanyagra épül: az építőtől az autóiparon át, a gyógyszerészettől az élelmiszeriparig, ruházkodásig, elektronikáig nincs olyan területe az életünknek, amely működhetne műanyagok nélkül. Ha most az olvasó feltekint ebből a cikkből, körülnéz és megpróbálja elképzelni a környezetét műanyagok nélkül, bizony nem sok minden maradna körülötte.

Az alattomosan mérgező vegyi anyagok elől szó szerint nincs menekvés: egy fogyasztóvédelmi felmérés szerint az európaiak 84 százalékának van otthon ezekből a veszélyes anyagokból készült terméke, így valószínűleg önnek is: ételtartó dobozok, kulacsok, elektromos kábelek, PET-palackok, gyerekjátékok ‒ anyagaik évtizedek alatt teszik tönkre az emberi szerveket.

Napjainkban mintegy 900 féle vegyi anyagból állítják elő a különböző műanyagokat, ezek közül 63 bizonyosan egészségkárosító, további 68 pedig környezetre veszélyesként van elkönyvelve. Egy 2018-as ENSZ dokumentum szerint 34, műanyagokhoz használt anyag kifejezetten a hormonrendszert károsítja. A mérgek között Simon Gergely vegyész, a Greenpeace vegyianyag-szakértője segít eligazodni.

A sörösdoboz hazudik

Az egyik legelterjedtebb műanyag a polikarbonát. Ebből az anyagból szinte minden IS készül: mobiltelefonok, laptopok, autóalkatrészek, sportszerek, ételhordók, vízvezetékek, orvosi eszközök, konzervdobozok belső bevonata, de még a hőpapíros bolti bizonylat is. A polikarbonát egyik adalékanyaga a Biszfenol A nevű vegyület, amellyel a végső termék kívánt tulajdonságait „állítják be”, szilárdságot, hajlékonyságot.

Ennek a vegyületnek az ösztrogénhez hasonló az élettani hatása, így komoly hormonzavarokat okoz már kis mennyiségben is, amelyek aztán további elváltozásokhoz is vezethetnek. Több száz kutatás bizonyította, hogy az évi mintegy ötmillió tonnányi mennyiségben előállított Biszfenol felelőssé tehető mell- és prosztata rákért, pajzsmirigy zavarokért, szívbetegségekért, korai serdülésért, viselkedési zavarokért, női és férfi meddőségért.

Az egyértelmű veszélyeket látva, az Európai Unió 2011-ben betiltotta a Biszfenol használatát a cumikban és cumis flakonokban ‒ másban azonban nem, három éve pedig éppen a szaporodási képességeket károsító hatása miatt felkerült a „különös aggodalomra okot adó anyagok” listájára, ami a gyakorlatban semmit sem jelent, a különös aggodalmon kívül.

A Biszfenol az élelmiszerek tárolására használt eszközökből, például kulacsokból, ételtároló dobozokból közvetlenül, fogyasztás útján kerülnek a szervezetünkbe. A polikarbonátból ugyanis hő, mechanikai behatás (kopás, karcolás) vagy savas tartalom hatására kioldódik a Biszfenol, amit aztán az élelmiszerekkel együtt megeszünk és megiszunk.

És Biszfenol figyel ott is, ahol nem sejtenénk: az üdítős és sörös alumínium dobozokban valójában szintén műanyagba van csomagolva az ital, ami a belső borításnak köszönhetően a fémmel nem is érintkezik ‒ ugyanígy készülnek egyébként a konzervdobozok is.

Ftalát tárgyak osztálya

Egy másik nagy számban elterjedt műanyag a PVC, amelynek lágyító anyagai a Ftalát észterek. Felhasználási területeit tekintve a PVC méltó bűntársa a polikarbonátnak: a jól ismert PVC padlón kívül orvosi eszközök, például maszkok, katéterek, továbbá flakonok, ruhák, műszaki cikkek, elektromos kábelek borítása, sőt gyerekjátékok készülnek belőle. A reprodukciót károsító hatása miatt, utóbbiakban az unió 2014 óta korlátozza bizonyos ftalátok használatát, de ez valójában nem sokat számít.

A csak Európában évi egymillió tonna mennyiségben előállított ftalátok ugyanis lassú párolgással szabadulnak ki mindennapi használati tárgyainkból, ezután pedig a levegőben kavarogva, a háziporhoz tapadva jutnak el a tüdőnkig és még tovább. Így aztán hiába nem készülhetnek már bizonyos ftaláttartalmú gyerekjátékok, a „biztonságos” otthoni padlón csúszó-mászó gyerekek ettől még rendszeresen belélegzik a hosszabbító kábelek, műszaki cikkek és egyes bútorok borításából, a zuhanyfüggönyből, PVC-tartalmú tapétából, padlóburkolatból kipárolgó mérgeket. És persze nem csak a gyerekek.

A ftalátok mára gyakorlatilag minden ember vérében megtalálhatók, a vegyület a hormonrendszer károsításával leginkább a már említett szaporodási képességet rontja, férfiaknál csökkenti a tesztoszteron szintet, ami alacsonyabb spermiumszámhoz vezet.

Egyes kutatások szerint 1950 óta 50, mások szerint 30 százalékkal csökkent a férfiak spermiumszáma, ami nem írható minden kétséget kizáróan a ftalátok számlájára, ugyanakkor a drasztikus csökkenés kezdete nagyjából egybeesik a ftaláttartalmú eszközök tömeggyártásának kezdetével. Egyes ftalátokat összefüggésbe hoznak az asztma és az allergia kialakulásával, vannak, amelyek „nagy valószínűséggel” rákkeltők, ám a hormontermelő endokrin rendszert bizonyítottan roncsolják a PVC-k egyes lágyító anyagai.

Anyagok az ásványvízben

Nem véletlenül vált a környezetszennyezés egyik kétes ikonjává a PET-palack (polietilén-tereftalát): ma már képtelenség a bolygón olyan vidéket találni, ahol ne botlanánk egyszer használatos, szanaszét dobált üdítős vagy ásványvizes flakonokba. Becslések szerint másodpercenként 20 ezer darab PET-palack készül a világban, egy 2016-os adat szerint pedig a PET-flakonoknak mindössze a felét gyűjtik be, és ennek is csak alig hét százalékát hasznosítják újra.

A PET-palackokban tárolt folyadékokban (tehát magában a vízben vagy üdítőben) magyar és norvég kutatás is kimutatott ftalátokat, igaz kis mennyiségben, ám ha belegondolunk, mennyivel nőtt a palackos ásványvíz fogyasztás, az a kis mennyiség máris nem olyan csekély. Ráadásul az is kiderült, minél kisebb a palack űrtartalma, annál több a ftalát a folyadékban, illetve az idő múlásával is nő a mérgező vegyület koncentrációja az italban.

A norvég kutatás a már szintén bemutatott kioldott Biszfenolt, sőt égésgátló vegyületeket és ólmot is kimutatott a PET-palackok tartalmából.

A pizzás doboz is hazudik

Vajon miért nem tapad a pizza párás alja a doboz papírjához? Leginkább azért, mert nem is ér hozzá. Amivel a pizza ‒ és a „papír” dobozba csomagolt hamburger ‒ találkozik, az egy teflonhoz hasonló, mérgező vegyület. Ezeknek a dobozoknak a belseje perfluoralkillal (PFAS) van bevonva, amely ugyan meggátolja a termék letapadását, cserébe hozzátapad az ételhez, amit megeszünk. A PFAS szintén hormonzavarokat okoz, illetve gátolja a szaporodást, betiltását már egy évtizede kezdeményezték, mostanra csak egyetlen ország tiltotta be, Dánia.

Ezt az anyagot egyébként korábban samponokban, illetve bútorok, szőnyegek gyártásához is használták ‒ ebből következően a tiltások ellenére ezek a mérgek még évtizedekig velünk maradnak, már csak azért is, mert eleve nagyon lassan bomlanak le.

A sztirén éneke

Számosan vannak, akiket ki lehet üldözni a világból a hungarocell nyikorogtatásával, a becsületes nevén polisztirolnak hívott anyag azonban ennél jóval nagyobb kárt tesz – nem csak hungarocell-fóbiásokban. A kész élelmiszerek, automatás kávék, joghurtok csomagolására, illetve zöldségek-gyümölcsök alá tett habszivacsként használt polisztirol szintén a tárolt élelmiszeren keresztül jut a szervezetünkben, és alapanyaga, a sztirén több kutatás szerint is rákkeltő.

Olyannyira, hogy az unió 2021-től be is tiltja ezeket az anyagokat – az egyszer használatos evőeszközökkel, tányérokkal, poharakkal, szívószálakkal és fülpiszkálókkal együtt.

Egy lépés előre és hátra

Jól lehet folyamatosan tiltják be, vagy korlátozzák bizonyos műanyagok és adalékok felhasználást Európában, Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace szakértője szerint kétségbeejtően gyenge az uniós szabályozás: a mérgező vegyületeknek csak egy részére terjed ki a szabályozás, ezekben pedig sok a kiskapu, így sok gyártó továbbra is mérgező anyagokba csomagolja az élelmiszereket.

Ráadásul a korábban forgalomba hozott mérgező, de mára betiltott vegyületek az újrahasznosítás során sokszor visszakerülnek az újonnan előállított csomagolóanyagokba. Simon szerint egy sokkal szigorúbb szabályozással végleg be kéne tiltani a mérgező vegyületeket és az ezekhez hasonlító „rokonvegyületeket” is, továbbá a különböző anyagok együttes élettani hatásait is figyelembe kéne venni a szabályozásnál.

Simon szerint szerencsére léteznek olyan csomagolóanyagok is, amelyekről (egyelőre) nem állapítható meg egészségkárosító hatás, ilyen az egyre terjedő polietilén és a polipropilén.

Szép lehetsz, de tudatos nem

Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének elnöke szerint a fogyasztóknak gyakorlatilag semmi esélyük sincs arra, hogy felmérjék egy-egy élelmiszer csomagolásának egészségügyi kockázatait. A gyártók ugyanis csak a műanyag csomagolás alapanyagát tüntetik fel (azt is csak számkódokkal), az adalékanyagokról semmilyen információt nem kötnek a fogyasztók orrára. De még ha fel is tüntetnék az egzotikus nevű vegyületek neveit, azok tulajdonságairól az átlagvásárlónak lövése sem lehet. Gulyás szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy hiába tiltanak be az unióban bizonyos anyagokat, például nem az egészségügyi vasszigorról híres Kínából, akár kereskedők, akár magánszemélyek által rendelt termékekben simán előfordulhatnak indexre tett mérgező vegyületek.

Legnépszerűbb cikkeink