Kiemelt hírek

„Nem az én dolgom”

Published

on

Fotó: Juhász Éva/PMSZ

Vannak örökbecsű darabok, és örök értékek. Erről beszélgettünk Eperjes Károllyal a Rómeó és Júlia bemutatója kapcsán, és arról is kérdeztük, mi a helyzet a mostani ifjúsággal, és azokkal a hallgatókkal, akik kiállnak az SZFE mellett.

– Szeptember 18-án mutatták be a Pesti Magyar Színházban a Rómeó és Júliát az ön rendezésében. Miért érdemes 2020-ban színpadra állítani ezt a darabot?

– Mert a szerelem örök téma.

– És mit üzen ez a színdarab a mának?

– Hogy nagy szeretettel vigyázzunk az ifjúságunkra.

– Van egy nagyon is aktuális momentum a Rómeó és Júliában, tudniillik azért is megy félre Lőrinc barát terve a végén, mert Rómeó nem kapja meg az üzenetet. Ennek pedig az az oka, hogy János barát, akinek el kéne vinni Lőrinc levelét, egy járvány miatt karanténba kerül. Közrejátszott ez abban, hogy elővették a darabot, vagy ez csak véletlenül cseng össze jelenünkkel?

– Nincsenek véletlenek. Édesanyám azt mondta: kisfiam, aki a véletlenre hivatkozik, az az ördög unokaöccse. Nincsenek véletlenek. Shakespeare nagyon komolyan, drámai hatásként használja ezt, és amennyire tudom, abban az időben volt is egy ilyen járvány Verona környékén. Ilyen szempontból összecseng. De semmi ilyen aktualizálást nem gondoltam a darabba.

– Ha már aktualizálásról beszélünk, a színlapon az áll: „Kosztolányi Dezső fordítása, Mészöly Dezső fordítása részleteinek felhasználásával”. Miért döntöttek úgy, hogy a két fordításból összegyúrnak egy harmadik szövegváltozatot?

– Mert a Mészöly Dezső fordítást Major tanár úr csináltatta, hogy közérthetőbb legyen, mert a Kosztolányi – ha szabad így mondanom – még költőibb, még archaikusabb. A dramaturggal, Deres Péterrel, úgy döntöttem, másokat is megkérdezve, hogy a nemes emberek mondatait felvállaljuk Kosztolányiból – ha szabad így mondanom –, a plebejus nép szövegét pedig inkább a közérthetőbb Mészölyből használjuk.

– Nádasdy Ádám 2018-ban megjelent fordítását nem gondolták, hogy felhasználják?

– Az egészen más, az egy modern fordítás. Mi ezt a kettőt használjuk.

– Olvasta azt a verziót? Milyennek értékeli?

– Hát persze. Ádámnak még az apukája is tanított engem. Ha itt volna az Ádám, elmondanám neki, de most nem tudom neki ezt elmondani: az a problémám a legújabb kori Rómeó és Júlia fordításokkal, hogy nem veszik tudomásul azt a filozófiai tényt, hogy a nominalizmus mintegy következménye a reneszánsz. Ez egy fontos momentum a darab megértéséhez és a reneszánszhoz. A legújabb kori fordítások ezt nélkülözik. Én fontosnak tartom, hogy a lehető legjobban abba a korba, abba a filozófiai, abba az erkölcsi, abba a bölcseleti síkba tartsam a darabot, amiben íródott. Nem szeretném direkt átemelni ebbe a korba.

– Kicsit azért beszéljünk erről a korról is. Vidnyánszky Attilát eléggé támadják az utóbbi időben a Kaposvári Egyetemen végzett oktatói és rektorhelyettesi munkájáért. Ön mint az egyetem oktatója, hogyan látta Vidnyánszky kaposvári működését?

– Nem az én dolgom. Megvan a véleményem. Én tettem a dolgomat és ezután is teszem. Ha mondhatok annyit, egyetlen egy színművészeti főiskolás gyakorlati vizsga sehol, tudomásom szerint nem valósult meg, mint júniusban a mi, most már második osztályunkban Kaposváron. Mert mi karanténba mentünk egy hónapig, együtt dolgoztunk, és megcsináltuk a vizsgát. Ennyit tudok mondani.

– Ha már szóba kerültek a hallgatók: a Kaposvári Egyetem volt és jelenlegi hallgatói is kiálltak az SZFE-sek mellett…

– Többnyire.

– Pont ez érdekelne. Ezek szerint a Kaposvári Egyetem hallgatói is elégedetlenek Vidnyánszky Attila ottani működésével? Illetve, mit jelent az, amit imént mondott, hogy „többnyire”?

– Ezt a fiataloktól kell megkérdezni. Ez a fiatalság már nagyon keveset kapott a klasszikus értékekből, és ezért nagyon könnyen sok mindenre rávehető. Ami az SZFE körül van, arra azt tudom mondani: olvassák el az Origón Balogh Tibor dramaturg és kritikus írását. Ahogy én olvastam, ez elég pontos, sőt, ennél még tudnék pontosabbat is, de az nagyon fájna mindnyájunknak.

– Azt mondja, ez a fiatalság sok mindenre rávehető. Ki veszi rá őket dolgokra? Ezek szerint valaki irányítja őket?

– A fiatalságot mindig is az előtte levő generáció vagy tanítja, vagy csábítja valamire. A kettő nem ugyanaz. Nem szívesen lennék én most – pedig nagyon jó fiatalnak lenni – fiatal a mai világban. Sajnos kevés egyetemes érték-példázatot kapnak.

– Azzal, hogy „többnyire”, mire utalt?

– Az ott volt. Azt viszont még el szeretném mondani, hogy hálás vagyok a munkatársaimnak, akik nagyszerű odaadással – Bucz Magot zenében, Gyöngyösi Tamás vívásban, Székely László tanár úr díszletben, Rátkai Erzsike jelmezben, s a háttérszemélyzet – igyekezett ezt a klasszikus felvállalást nagyon modern színjátszással erre a szintre hozni, ahol most a főpróba idején tartunk. Nem vagyok elkeseredve, és mindenkinek köszönöm a munkáját. Ezt különösen azért mondom, mert a COVID miatt nem tudjuk, meddig, hogyan, miként játszunk. Úgyhogy aki akar egy klasszikus, szép Rómeó és Júliát látni, az igyekezzen!

Legnépszerűbb cikkeink

Exit mobile version