Vidnyánszky: Bizonyítsák, hogy toleránsak és párbeszédkészek

Az Amnesty International képezte az SZFE tiltakozóit, a tanárok őszintétlenek, a diákok fájdalmasan csalódnak majd, mondta el az SZFE kuratóriumának vezetője, a Nemzeti Színház főigazgatója az Origónak. A lemondása nem számítana, és nem akarja megérteni azt a nyelvet, amely létrehozta a félelemre és igazodásra építő mentalitást.

Hihetetlen politikai játszma, a hallgatókat felhasználják, a tanárok őszintétlenek voltak – Vidnyánszky Attila így kezdi az Origónak adott interjúját. Úgy tudja, az Amnesty International már a nyáron felkészítette a tiltakozókat.

Azok, akik ma az egyetem mellett állnak, évekkel ezelőtt a változás szükségességéről beszéltek, mondja Vidnyánszky (bár a reformokra az egyetem jelenlegi és lemondott vezetése is nyitottan áll a nyilatkozatok alapján, nem ezzel van a bajuk – a szerk.). A diákokat majd fájdalmasan éri a felismerés, hogy felhasználták őket. Mégpedig az ellenzék, amely

„nem tud fogást találni a kormányon, nem tud esélyessé válni a 2022-es választásokon, ezért mindent bevet”.

Egyre többen szeretnének tanulni, de nem mernek megszólalni, mondja a kuratórium elnöke. 

Olyanok álltak össze Vidnyánszky szerint ellene, hogy őt gyűlölhessék, akik amúgy egymást utálják, „az irodámban könyörögtek, hogy ne játsszanak a másikkal”. De mégis „Azt gondolom, hogy nem lehetett elkerülni ezt a forgatókönyvet. Ha egy sokszínűbb, gazdagabb, minőségibb, igazságosabb korszakot szeretnénk elindítani a színművészeti egyetemen, akkor ezt meg kellett lépni”. 

Nem tervezi, hogy lemond a kuratórium éléről, mert nem ő az akadálya a dolgoknak,

„a másik oldalról semmilyen szándék nincs a tárgyalásra, egyeztetésre”,

mondja annak a kuratóriumnak az elnöke, amely kuratóriumnak az összetételét az SZFE vezetése az újságokból ismerte meg. 

Vidnyánszky mond pár önkritikus szót is: „Nyilván elkövettünk hibákat, lehetett volna ügyesebben, lendületesebben csinálni, elhangoztak rossz mondatok is. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most az egyetem egy bunker, ahová bezárkóztak a hallgatók és a tanárok.”

Szerinte Máté Gábor kirekesztő volt, amikor azt mondta, Vidnyánszky Attila később érkezett az országba, nem itt nevelődött, ezért bizonyos szavakról – amelyeket használ – nem tudja, hogy mit jelentenek Magyarországon.

„Azt hiszem, nem is akarom megérteni azt a nyelvet, amely létrehozta a szakmánkban ezt a félelemre és igazodásra építő mentalitást.

De nem ez most a lényeg. Bizonyítási kényszerben vagyunk – nekünk a szakmai érveinknek kell hitelt és érvényt szerezni, nekik azt kell bizonyítaniuk, hogy valóban nyitott, párbeszédképes és toleráns közösséget alkotnak.”