Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Szivárog, párolog, néha berobban – több tonnányi méreg fenekedik Budapest mélyén

Avatar

Létrehozva:

Mintavétel az Óbudai Gázgyárnál / Fotó: Dörgő Zsuzsi/Greenpeace

Cián, ólom, gyomirtó a földben, a szél nehézfémekkel teríti be a környéken élők házait. Ez nem egy harmadik világbeli ország leírása, ez Budapest, most.

Ahogy körbenőtte a város az egykor kültelki gyárakat, felszámolásuk során úgy derült fény arra, hogyan is működtek ezek az üzemek: sokuk nem pusztán szennyező, hanem emberre is közvetlen veszélyt jelentő méreggel dolgozott, vagy pont mérget állított elő.

Gyilkos tojások a kertvárosban

Évekkel ezelőtt látványos akciókkal harcolta ki Baranyi Krisztina, akkor még ellenzéki önkormányzati képviselőként – azóta a kerület polgármestere lett –, hogy az egykori Budapesti Vegyiművek (BVM) ferencvárosi területéről hordják el a mérgező hordókat. Baranyi azt is követelte, hogy a talajt is méregtelenítsék, ez azonban a mai napig nem történt meg. Az Illatos úti egykori gyár területén 70 éve szennyeződik a talaj különböző vegyi anyagokkal, amelyek közt egészségügyi határérték feletti mértékben mutatott ki a Greenpeace vizsgálata benzolt és klórbenzolt. Ezt a két anyagot oldószerek, gyógyszerek, festékek, robbanóanyagok és növényvédő szerek előállítására használják, erősen mérgezőek, rákkeltő hatásúak, elsősorban leukémiát és csontvelőrákot okozhatnak. E mérgek belégzés, illetve víz, vagy a környéken termett zöldség és gyümölcs, illetve helyi tojás fogyasztásával juthatnak az ott élők szervezetébe.

A gyár túloldalán, a pestszenterzsébeti Határ út családi házas környezetében sok helyen tartanak tyúkokat, amelyeknek tojásaiból a határértéknél harmincszor nagyobb arányban talált DDT maradványokat szintén a Greenpeace. Annak ellenére, hogy a DDT egy már évtizedek óta betiltott rovarirtó szer, a tojásokban a mai napig megtalálható a rákkeltő és meddőséget okozó méreg. Becslések szerint akár 50-60 méteres mélységig is eljuthatott a szennyeződés, így közvetlen veszélyt jelent a környező vízbázisokra.

Műanyag hordók a Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelyén 2015. június 1-jén. A hordókat azóta elszállították / Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

A Greenpeace Magyarország a napokban adatigényléssel fordult a korábbi BVM felszámolójához, valamint Tarnai Richárd Pest Megyei kormánymegbízotthoz, hogy minél hamarabb kiderüljön: pontosan mikor és milyen ütemterv szerint tervezik a terület megtisztítását.

Egyszer majdnem rendbe rakták

A 2019 óta ellenzéki vezetésű III. kerület egyik dísze az Óbudai Gázgyár szépen felújított ipari műemlék épületegyüttese, látogatni mégsem lehet. Alatta ugyanis hemzseg az arzén, az ólom, a cink és a higany. A gyár 1984-ig működött, előtte pedig több mint 70 évig szennyezte a talajt a gáztisztítás melléktermékeként keletkező masszával. És ez az erősen rákkeltő trutyi a mai napig szivárog a talajvízbe és a Dunába, főleg esőzések alkalmával.

Béres András, a III. kerület alpolgármestere megkeresésünkre azt mondta, hogy az önkormányzat tehetetlen, mert se pénze, se jogköre a terület megtisztítására.

Amikor felmerült a budapesti olimpia, a kormány kerékpáros arénát vizionált a volt gázgyári területre, akkor még határozatot is hoztak a talaj megtisztítására, persze pénz is lett volna rá, de így, hogy olimpia híján csak a kerületben élőknek kellene biztosítani az egészséges környezethez való alkotmányos jogot, már inkább nem költ rá az állam. Pontosabban az állami Nemzeti Közművek, amelynek tulajdonában van a terület. A közművek közlése szerint jelenleg „monitoring”, azaz megfigyelés zajlik. Lapunk kérdésére azt válaszolták, két nagyobb kármentési munkát készítenek elő, de még annyira az elején járnak, hogy az értékét sem tudják megbecsülni.

Nem segít az állam

Szintén ellenzéki vezetésű az a kerület, amelyhez a Cséri telep tartozik, és amely szintén évtizedek óta vár a megtisztításra, mindhiába. „A 60 hektáros területre 1890 óta hordták a főváros szemetét, egy időben pedig rengeteg olajiszapot is ürítettek ide. Ennek következtében az idegméreg ólomból a megengedettnél tízszer, a rákkeltő kadmiumból huszonötször, higanyból pedig ötvenhatszor több van jelen a talajban, a talajvízen át a kerület kútjainak 40 százalékát veszélyeztetik” – mondta lapunknak a kerület alpolgármestere, Kőrös Péter.

A Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelye 2016. október 27-én / Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

A telepet 2013-ban zárták be, de a szennyeződés ott maradt, és a Greenpeace szerint a talajvíz mozgása miatt a mérgek egyre inkább lakott területek felé áramlanak. A telep tulajdonosa 10 százalékban a főváros, 90 százalékban az állam. Az alpolgármester szerint előbbi a maga tizedét egy FKF-beruházással teljesíti, amelyben hulladékhasznosító üzemet építenek a terület egy részére, ennek során pedig a talajt is megtisztítják.

Hogy az állami 90 százalékkal mikor történik meg ugyanez, arra Kőrösi Péter nem tudott választ adni, de azt elmondta, hogy a kerület abban is benne lenne, hogy az állam adja át térítésmentesen a területet, ők értékesítenék talajtisztítási kötelezettség terhe mellett, ami egyébként 10 milliárdos költséget jelent. Az önkormányzat erről szóló levelére egyelőre azonban nem érkezett válasz a kormányzattól.

Államtitok és felrobbant nappali

Jóval kisebb területen, mint az eddigiek, de annál konkrétabb kárt okozott egy új építésű társasházban az épület alatt lapuló vegyi anyagok elegye. A soroksári sorház egy korábban ott állt műhely kiürítetlen pincéje fölé épült, ahol klórfenolokat, dioxinokat, nehézfémeket és DDT-t tartalmazó rozsdás hordókból szivárogtak a vegyi anyagok. A területet egy vegyipari kisiparos használta, máig államtitoknak számító, hadianyaggal kapcsolatos tevékenységet folytatott. A vállalkozó 1979-es halála után a telek az államra szállt, később az önkormányzathoz került. Utóbbi a 2000-es évek elején hatlakásos társasház építéséhez adta el a telket, kármentesítésre kötelezve a vevőt.

Soroksári lakóépület / Fotó: Farkas Zoltán/Greenpeace

Az, hogy ez nem történt meg, 2010-ben egy tragédia után derült ki: ekkor szakította fel a lakások padlóját és rongálta meg az egész házat egy robbanás, amit a hordókból kifolyt vegyi anyagok elegye okozott. A kár 250 millió forint volt, a lakások lakhatatlanná váltak. Az ott élő családok tehát nem pár kilométeres távolságban, hanem közvetlenül a kipárolgó mérgek fölött laktak évekig, miközben daganatos megbetegedések is előfordultak a társasházban. A telek ma üres, de a talaj kármentesítése azóta sem történt meg, a pereskedés a mai napig tart.

Simon Gergő, a Greenpeace szakértője szerint nehéz megállapítani egy-egy daganatos vagy egyéb betegségről, hogy konkrétan milyen mérgezéstől következhetett be, ráadásul ehhez is sokszor évtizedek kellenek, vagy csak az utódokban okoznak károsodást. Ezért sokan, főleg a hatóságok nem is veszik komolyan a beavatkozások mielőbbi szükségességét.

A dioxinok, a klórbenzolok, az azbesztek és társaik ezekben a percekben is vígan szivárognak a város alá, mindezt olyan területekről, amelyeknek a kármentesítéséről évekkel, évtizedekkel korábban már döntöttek.

Legnépszerűbb cikkeink